Szántó Richárd, Köves Alexandra, Gáspár Judit, Esse Bálint

Döntések a sportban

3. táblázat. A valódi részvételen alapuló és a hagyományos csoportok összehasonlítása

VALÓDI RÉSZVÉTELEN ALAPULÓ CSOPORTOK	HAGYOMÁNYOS CSOPORTOK
Mindenki – és nem csak a leghangosabbak – elmondja a véleményét.	A leggyorsabb gondolkodású és a legjobb kifejezőkészséggel bírók jóval több szereplési időt kapnak.
A tagok adnak egymásnak időt és lehetőséget a gondolataik és reakcióik végiggondolására.	Néhányan állandóan közbeszólnak.
Egymásnak ellentmondó vélemények nyugodtan megjelenhetnek párhuzamosan.	Az ellenkező véleményeket konfliktusként kezelik, amit folyamatosan el kell nyomni vagy meg kell oldani.
A tagok támogató kérdésekkel segítik egymás véleményének felszínre hozatalát (pl. Erre gondoltál…?).	A kérdések inkább kihívásoknak hangzanak, mintha a válaszadó valami rosszat tett volna.
Mindenki megpróbál arra figyelni, aki éppen beszél.	Ha a beszélő épp nem érdekfeszítő, akkor a többiek „lekapcsolnak”.
A tagok úgy hallgatják meg egymás véleményét, hogy tudják, hogy az ő véleményük is meghallgatásra kerül majd.	A tagoknak nehezükre esik azt meghallgatni, amit a másik mond, mert a fejükben már azt gyakorolják, amit ők fognak mondani.
Az ellentmondások tekintetében mindenki megnyilvánul, így mindenki tudja, hogy ki hol áll.	Néhányan egyáltalán nem fejezik ki a véleményüket az ellentmondások kapcsán, így nem lehet tudni, hogyan gondolkodik a csoport.
A tagok akkor is pontosan el tudják mondani, hogy a másik milyen álláspontot képvisel, ha azzal adott esetben nem értenek egyet.	A tagok ritkán képesek arra, hogy a sajátjukkal ellenkező érveléseket és véleményeket el tudjanak mondani.
A tagok tartózkodnak attól, hogy mások háta mögött beszéljenek.	Mivel nem érzik azt, hogy valóban lehetőségük van nyíltan beszélni a megbeszélés alatt, a tagok leginkább egymás háta mögött, a találkozón kívül osztják meg a véleményüket.
Még akkor is bátorítják a tagokat a felszólalásra, ha a véleményük nem egyezik a hatalommal rendelkezőkével.	A kisebbségi véleményt valló tagokat gyakran elijesztik attól, hogy megszólaljanak.
A problémát egészen addig megoldatlannak tartják, ameddig minden olyan szereplő, akire a megoldás hatással lesz, nem érti meg pontosan a döntés mögött álló érveléseket.	A problémát megoldottnak tekintik, amint a leggyorsabb észjárású tagok valamilyen megoldásra jutottak. Innentől kezdve mindenkinek ki kell nyilvánítania az egyetértését vagy egyet nem értését még akkor is, ha adott esetben nem tökéletesen értik a mögöttes érveléseket.
Amikor a csoport egyezségre jut, mindenki elfogadja, hogy az attól még széles körű nézetek összességét jelenti.	Amikor a csoport egyezségre jut, mindenki azt feltételezi, hogy mindenki pont ugyanazt gondolja.

Forrás: Kaner, S. et al. (2007). Facilitator’s Guide to Participatory Decision-Making. 2nd edition. San Francisco: Jossey-Bass A. Wiley Imprint, 20.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 968 9

A kötet a sport érintettjeinek döntéseit veszi sorra. Bemutatja, mi befolyásolhatja a sportolók, az edzők, a bírók, a szurkolók, a média, a szponzorok, a sportfogadók, a politikusok és az utánpótlás döntéseit, milyen döntéshozatali csapdákkal szembesülnek ezek a szereplők és milyen etikai dilemmáik lehetnek a döntéseik során. Arra is választ kaphatunk, hogy miért fontos a különböző érintettek bevonása a sportról szóló döntésekbe és ezt milyen technikákkal valósítható meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-dontesek-a-sportban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero