A 6370 km átmérőjű Föld réteges szerkezetű. A legbelső, a legnehezebb földi elemekből álló magot a köpeny borítja. A köpeny felső részén helyezkedik el az asztenoszféra (a felszíntől lefelé haladva kb. 100 km-nél mélyebben), amelyet megolvadt képlékeny anyag alkot. Az asztenoszféra fölött helyezkedik el a litoszféra, amelynek felső, 10–40 km-es rétegét földkéregnek nevezzük. A litoszféra hatalmas lemezekből áll, amelyek mozognak, csúsznak az alattuk fekvő asztenoszférán. A lemezek mozgásának sebessége elérheti az 1 cm/év értéket. A lemezek mozgását, az ún. nagy földi dinamikát az óceáni hátságoknál feláramló forró magma hozza létre (konvekciós magmaáramlások), amelynek szétáramlása a lemezeket mozgásra készteti. Ebből a szempontból a legismertebb az Atlanti-óceáni hátság, amelynek egyes részei (pl. Izland) kiemelkednek az óceánok vizéből. Bár vulkanikus tevékenység az óceáni hátságoknál is megfigyelhető, vulkánok és földrengések elsősorban a lemezek találkozásakor keletkeznek, amikor az egyik lemez a másik alá süllyed. Két óceáni lemez találkozásakor bármelyik a másik alá süllyedhet, egy óceáni és egy szárazföldi lemez találkozásakor mindig az óceáni lemez bukik alá (a folyamatot szubdukciónak nevezzük). Ha viszont két kontinentális lemez ütközik, akkor hatalmas gyűrődések, hegységek keletkeznek, mint pl. az Alpok és a Himalája, amelyek a földtörténet nem is olyan távoli időszakában az európai és afrikai, illetve az indiai és eurázsiai lemezek összeütközésekor keletkeztek.