Az emergentizmus azonban még Alexandert követően sem vált önálló filozófiai iskolává. Elsöpörte egyrészt az első világháború után megerősödő materializmus és pozitivizmus, illetve Alexander egyetlen jeles emergentista követője sem tudta elfogadni Alexandernek azt a kiindulópontját, mely szerint a valóság a maga fundamentumait tekintve tér és idő, tehát az anyag is a tér és az idő emergens megnyilvánulása. Alexander emergens szintjei a következők: anyag, élet, elme. (A következő szint, amelyet Alexander Deitynek nevezett, jelenleg még nem létezik.) A tér és az idő valójában maga a lét, ebből emelkednek ki a létezés újabb és újabb szintjei, és már a tér és az idő is emergens viszonyban állnak egymással.

Lloyd Morgan, Alexander első jeles követője Emergent evolution (1923) című munkájában4 – Alexander elképzeléseit erősen leegyszerűsítve – olyan gondolkodói utat választott, amely könnyen félreértelmezhető mint a dualizmus egy sajátos felfogása. Morgan alapvető emergens szintjei: kémiai, élet, elme – de az elme fölött ott van Isten, aki folyamatosan és aktívan közreműködik („involvement”) az anyagtól kezdődő emergenciafolyamat során. Tehát amíg Alexander világossá teszi, hogy nincs Isten, az ember vallásos tapasztalatainak alapját jelentő Deity ugyanis egy, még csak csíra formájában megmutatkozó, a létrejövés előtti állapotban levő emergens szint, addig Morgannél Isten nem csupán létezik, hanem meghatározó szerepet játszik az átfogó, kozmikus léptékű emergenciafolyamatban.

C. D. Broad, Alexander másik jeles követőjének a gondolkodását pedig könnyű egy sajátos, új típusú, ún. nem-reduktív materializmusként érteni. A filozófiai szakirodalomban napjainkban Broad két alapvető kategóriája − az emergens dualizmus és az emergens materializmus − mentén gondolkodnak az emergenciáról. Broad alapvető emergens szintjei: kémiai, élet, elme. Az emergencia okának a magasabb szintű jelenségek megjósolhatatlan voltát tekinti, ami a tér és az idő újabb és újabb megnyilvánulásaival szemben episztemológiai kategória. Broad elképzelése szerint így az emergencia a redukció ellentéte lesz, és ennek következtében Broad ún. emergens materializmusa egy sajátos nem-reduktív materializmus. Broad Alexander felfogását is azért utasítja el, mert a meglátása szerint Alexandernél az elme redukálható egy önálló ontológiai jelentéssel rendelkező időbeli folyamatra (Broad 1925: 639)5. Broad alapvető példája az emergenciára a kémiai jelenségek szintje. Definíciója szerint Alexander emergens neutralizmusával, illetve Morgan emergens dualizmusával szemben ő egy tudományos értelemben jobban megalapozott emergens materializmust képvisel. Broad fogalomrendszerét alapul véve Morgan álláspontja ugyanis emergens dualizmusnak, Alexanderé pedig emergens neutralizmusnak tekinthető (Broad 1925: 648).

Polányi az 1950-es években eltekint a Broad által meghatározott, uralkodó megközelítésmódtól, és visszanyúl az emergencia eredeti alexanderi értelméhez, amelyet a saját céljaihoz igazítva a teljesítmény logikájába ültet át. Alexander elképzelését a térről és az időről mint a létezés fundamentális szintjéről azonban ő sem fogadja el, helyette az anyagot tekinti fundamentális szintnek. Ennek megfelelően Polányinál két alapvető emergens szint jelenik meg: az élet és az emberi kultúra.