Miután eléggé megbízható adatok állnak rendelkezésre a Föld kezdeti atmoszférájának lehetséges összetételéről, számítások végezhetők a lezajlott folyamatok természetét illetően, és az eredmények laboratóriumi kísérletekben ellenőrizhetők. Általában abból indultak ki, hogy a rendszer bizonyos arányban szenet, hidrogént, nitrogént és oxigént tartalmazott, egyszerűbb molekulák formájában. Megfelelő kémiai paraméterek ismeretében kiszámítható az egyes egyszerűbb molekulák egyensúlyi koncentrációja (Dayhoff és mtsai 1964). A számítások szerint az ilyen rendszerben a CO2, CH4, H20 és N2 koncentrációja a legnagyobb, a biológiailag is érdekes molekulák koncentrációja viszont rendkívül alacsony, mert ezeknek a molekuláknak a képződése igen energiaigényes (pl. a C2H10NO8 mólarányú rendszerben az ecetsav egyensúlyi koncentrációja 10–9, a gliciné 10–21 mól. Földi hőmérsékleten termodinamikai egyensúlyban külső energiaforrás nélkül a rendszer csak a legegyszerűbb molekulákig „jut el”. Morowitz komputerszimulációs vizsgálatokkal kimutatta, hogy az egyensúlyi rendszer egy magasabb szabadenergia-állapotában rendkívül nagy mértékben megnő a molekulafajták változatossága (Morowitz 1971). De ezek a molekulák még mindig azok közé tartoznak, amelyek a biológiai rendszerek számára fontosak. Egyértelműen bizonyított tehát a rendszeren áthaladó energia komplexitásnövelő hatása.