Ezer esztendő magyar rebellisei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.181.2020.6.14
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Romsics Ignácot eredetileg a 20. századi magyar történelemmel, szűkebben véve mint a Horthy-korszakkal foglalkozó jeles kutatót ismerte meg a történész céh, illetve a hazánk múltja iránt érdeklődők szélesebb köre. Az 1970-es évek derekán a Duna melléki ellenforradalomról írt dolgozatával kezdődött pályája, amit a Horthy-rendszer első tíz évéről szóló összegzése, továbbá a Duna–Tisza közének 1918–19-es hatalmi viszonyait bemutató könyve követett. E művek hozzájárultak az akkori történetpolitikai kánon lebontásához. 1991-ben mintaszerű életrajzot publikált gróf Bethlen István miniszterelnökről, az elkövetkezendő években pedig sorra közölte alapvetésnek tekintett műveit Trianonról, az 1947-es párizsi békeszerződésről vagy éppen Magyarország 20. századi történelmének szintéziséről.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az utóbbi esztendőkben Romsics érdeklődése történelmünk korábbi századaira is kiterjedt. Ennek köszönhetően 2015-ben a Múlt arcai címmel a magyar história kilenc, mindmáig vitatott eseménye és személyisége körül kialakult diskurzust mutatta be, míg 2017 őszén jelent meg tollából a nagy sikerű Magyarország története, melyben a teljességre törekedve, az uráli őshazától napjainkig foglalta össze népünk történelmét. Legutolsó könyvét életműsorozatának keretében a Helikon Kiadó jelentette meg, Magyar rebellisek címen, 2019 októberében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 449 oldalas kötet történelmünk tizenegy lázadó csoportját mutatja be idő­rendi sorrendben, Szent István király riválisaitól és az utolsó pogányoktól kezdve egészen az 1989-es rendszerváltókig. A szerző mindegyikük esetében – a forrás­adottságok arányában – három alapvető kérdés megválaszolására törekedett: 1. Kik voltak, honnan jöttek a felkelők? 2. Mi okból lázadtak fel? 3. Mire törekedtek, mik voltak a céljaik?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Romsics könyvéből megállapítható, hogy a magyar rebellisek elsősorban – természetesen az adott kortól, valamint a politikai-társadalmi környezettől függően – a vallási, rendi vagy polgári szabadságjogok védelmében, az ország függetlenségének helyreállításáért, továbbá a társadalmi modernizáció érdekében léptek fel. István király ellenfelei a kereszténység terjesztését és az uralkodó főhatalmát veszélyeztették, míg a 11. századi utolsó pogányok a régi hitvilág visszaszorításával, illetve a kereszténység meggyökereztetésével helyezkedtek szembe. A középkori parasztfelkelők elsődlegesen az adóterheik mérséklését és a szabad költözés jogának biztosítását kívánták elérni. A székely lófők és közszabadok szemében a régi kiváltságaik, autonómiájuk és adómentességük megőrzése volt a cél. Hajdúi élén Bocskai István főképpen a protestáns vallásszabadság kivívásáért szállt síkra. A Wesselényi Ferenc-féle főúri összeesküvők harcoltak a törökkel szemben, Habsburg-ellenesek voltak, és a három részre szakadt ország egységesítése érdekében érintkezésben álltak Párizzsal és Isztambullal is. Rákóczi Ferenc az 1707-es ónodi országgyűlésen detronizáltatta a Habsburgokat, valamint egyesítette Erdélyt Magyarországgal, míg az 1708-as sárospataki diétán személyi szabadságot ígért a katonáskodó jobbágyoknak és azok kiskorú fiainak, miközben az általuk lakott településeknek meg kívánta adni a hajdúvárosoknak járó előjogokat. A szerző által a „polgári átalakulás előhírnökeiként” jellemzett magyar jakobinusokat a rendiség lebontásának, illetőleg a polgári magyar állam megteremtésének törekvése vezette. S bár ők a bécsi udvar fellépése, majd a megtorlás miatt ezt képtelenek voltak véghezvinni, a történelem kerekét már nem lehetett visszaforgatni, s 1848-ra, köszönhetően többek között a kötetben is szereplő márciusi fiataloknak, sikerült megvalósítani a polgári átalakulás programját. Az 1919-es bolsevista népbiztosok Közép-Európa első szovjet típusú hatalmában a kommunizmus megvalósítását tűzték zászlajukra. Az 1956-os felkelővezérek mindenekelőtt az önkényuralom megbuktatásáért, valamint hazánk függetlenségének visszaszerzéséért harcoltak. Bő három évtizeddel később, az 1989-es rendszerváltók programjában is hangsúlyos szerepet kapott a diktatúra felszámolása, és az ország szabadságának visszaállítása, miközben két nagy áramlatuk közül az urbánus csoport az emberi és állampolgári jogok védelmét, kiteljesítését tekintette alapvetőnek, míg a népi szárny a határon túli magyar kisebbségek helyzetét, továbbá az ún. „magyar sorskérdések” (népességfogyás, alkoholizmus, öngyilkosságok stb.) ügyét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A forrásadottságok magyarázzák, hogy a tizenegy lázadó csoport közül a három 20. századiról Romsics közel akkora terjedelemben (183 oldalon keresztül) értekezik, mint a 11. és 19. század közötti másik nyolcról (230 oldal). Az 1919-es népbiztosokat több szempont (származás, vallás, szociális háttér, iskoláztatás, foglalkozás) szerint vette górcső alá, s arra a megállapításra jutott, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napja alatt népbiztosi feladatokat betöltő harmincöt személy túlnyomó többségét csak egyvalami rokonította: kötődésük a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz, illetve szakszervezeteihez. A harmincöt fő közül huszonhármat (65,7%-ukat) anyakönyvezték izraelitaként, viszont a proletárdiktatúra zsidó származású vezetői nem vallási vagy etnikai megfontolásból, hanem elsődlegesen az „osztálytudatuk” miatt csatlakoztak a bolsevista mozgalomhoz. 42,8%-uk rendelkezett egyetemi diplomával, és a harmincötből huszonketten (tehát 63%-os arányban) „fehérgallérosként”, azaz a kezdetektől fogva értelmiségiként dolgoztak közülük. Eörsi László történész alapkutatásaira hivatkozva a szerző hasonló részletességgel tárja elénk az 1956-os forradalom és szabadságharc felkelővezéreinek portréit is, melyekben a szélesebb olvasóközönség számára eddig jobbára ismeretlen tények is szerepelnek: nyolcvanhat személyről rendelkezünk összehasonlító adatokkal, akik mindegyike férfi volt. Közülük huszonegyen vettek részt a második világháborúban, és nyolcan a keleti fronton hadifogságban is voltak, így egyrészt érhető módon ellenszenvvel viseltettek a szovjetek iránt, másrészt könnyedén fogtak fegyvert, ha arra került a sor. 1956 előtt közülük öten politikai okokból, huszonhatan pedig köztörvényes vétségek miatt szembekerültek már az igazságszolgáltatással. A forradalom és szabadságharc leverése után az életben maradt nyolcvannégy parancsnokból harmincnégy hagyta el az országot, de közülük rövid időn belül nyolcan visszatértek az emigrációból. Az ’56-os rebelliseket követő fejezet „hőseiből”, a ’89-es rendszerváltókból Romsicsnak nem sikerült egy olyan jól körülhatárolható csoportot létrehoznia, amelyet prozopográfiai elemzésnek vethetett volna alá, ezért esetükben azt a megoldást választotta, hogy az eseménytörténet bemutatása mellett az átalakulás ikonikus alakjairól (Antall József, Csoóri Sándor, Göncz Árpád, Kis János, Orbán Viktor, Pozsgay Imre stb.) szürke keretben hosszabb-rövidebb mikrobiográfiákat közölt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Magyar rebellisek borítóját a Helikon Kiadó Romsics-életműsorozatának többi darabjához hasonlóan a fehér-fekete-arany színek dominálják. Az egyszerű, ámde igényes előoldalon idősebb Georg Philipp Rugendas német festő-rézmetsző kuruc lovast ábrázoló metszete csábítja az olvasót arra, hogy leemelje a kötetet a könyvesbolt polcáról. Noha erről természetesen nemcsak a külcsín, hanem a beltartalom is gondoskodik: a mű nyelve a szerzőre jellemzően gördülékeny és olvasmányos, a felhasznált szakirodalom mennyisége, valamint az abból leszűrt tényanyag alapossága pedig imponáló. Mindezek fényében bizton állítható, hogy Romsics Ignác legújabb könyve nemcsak a szűken vett történészi szakma, hanem a magyar történelem iránt érdeklődők lehető legszélesebb körének figyelmére és elismerésére is számot tarthat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Romsics Ignác: Magyar rebellisek. Budapest: Helikon Kiadó, 2019, 449 o.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gali Máté

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

tudományos munkatárs

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
 
 
delete
Kivonat
fullscreenclose
printsave