Cím:

Irigység, kibeszélés, rosszindulat

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

DOI: 10.1556/2065.180.2019.12.15
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Almási Kitti klinikai szakpszichológus monográfiájában biztos kézzel nyúl egyik legrégebbi tabunkhoz, az irigység sokoldalú, ám mindenekelőtt ellentmondásos, gyakran meg is tagadott érzéséhez. A szerző bevallott célja, hogy az olvasó fogadja el: időnként minden emberben megjelenik ez az érzés. Ezen túl azonban részletesen bemutatja annak a lehetőségét is, hogyan lehet konstruktívan gazdálkodni ezzel a helyzettel, milyen forrásokat találhat benne az egyén a személyes fejlődéshez, és leír olyan megoldásokat, melyek ismeretében jobban megóvhatjuk magunkat mások irigységétől is. Annak meglétét és intenzitását nem tagadva, hanem megértve – hogy kezdhessünk valamit vele.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A szerző monográfiájában az egyéni aspektusok és a személyközi viszonyok felől is közelít tárgyához: a téma meghatározása, evolúciós vonatkozású elhelyezése és működésmódjának leírása után külön fejezetet szentel Az irigy gyerek és Az irigy szülő bemutatásának is. Könyvéből megértjük, hogy az irigység mennyiben irracionális: nem azért kívánjuk a tárgyát, mert szükségünk van rá, hanem mert a másik rendelkezik vele. Ahogy a szerző fogalmaz: „…ha hasonló körülmények közül indulunk, és a másik így köröz le minket egy számunkra is fontos területen, akkor nincs megnyugtató magyarázat, és sokkal jobban birizgál minket a gondolat, hogy nekünk is lett volna esélyünk, mi is lehetnénk most ott, ahol ő van. De nem mi vagyunk… És máris belobbanhat az irigység, melynek kulcsmondata: Miért ő, és miért nem én?”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A szerző a mindennapok egyik legambivalensebb jelenségének feltárására vállalkozott: az irigységgel mindenki találkozik, ám önnön irigységét kevés ember vallja be magának, legtöbben a rájuk irányuló támadásra panaszkodnak. Interkulturálisan is értelmezhető: mivel mi, magyarok történelmileg ambivalensen viszonyulunk mások sikeréhez (ha a recenzió terjedelme megengedné, a panaszkultúrától a sarckommunikációig számos releváns fogalom lenne ide beemelhető), ezért az irigységnek is kitüntetett szerepe van a társas kapcsolatainkban. Az egyéni és az interperszonális megközelítés után Az irigység mint teher és Az irigység provokálása című fejezetek a társadalmi reflexiókat mutatják be és értelmezik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Ám az irigység nemcsak bennünk, hanem közöttünk is lakozik. Személyes interakció eredménye, a társas networkbe ágyazva jelenik meg. Nem annyira annak alapján ítéljük meg anyagi helyzetünket, hogy mennyit keresünk és fogyasztunk, hanem hogy mennyit keresünk és fogyasztunk a networkön belül a többiekhez képest. Az irigység tehát hálózati alapokról is induló társas szenvedély. Szent Tamás szerint saját lényünk megfogyatkozása, miközben a másik nem lesz több. Kapcsolati mechanizmus – hálózatban zajlik az irigykedés, s mivel kapcsolati és viszonyító jellegű, feltételezi az összehasonlítást. Ha ő gazdagabb nálam, akkor szegény vagyok? Az ember a saját értékeit a másikéból kiindulva értékeli, vagyis ritkán tudja élvezni, amije van, és gyakran szenved attól, ha társa – testvére, barátja, munkatársa – tehetősebb vagy sikeresebb. Az összehasonlítás természetes hajlama a társas lét meghatározó struktúrája – egyúttal az irigység gyökere. Amikor az egyén veszteség gyanánt éli meg a másik javait, eredményeit, és ezt a narcisztikus sérülést a tehetetlenség érzése is kíséri, amiből az irigység ered.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Az irigység evolúciósan kódolt érzelem. Túlélésünket szolgáló ösztönként arra irányult, hogy a javakat, melyekkel az egyed nem rendelkezik, meg kell szereznie a fajtársától, ha erős akar lenni. Ahogy szocializálódunk, változnak attitűdjeink is, de csak lassan múlik – és sosem teljesen – a magunkra irányuló negatív érzés, mely felveti a kérdést: nekünk miért nem sikerült ugyanazt elérni, mint a másiknak. Agresszív versengés is fakadhat belőle, pozitív késztetés is, mely önmagunk meghaladására sarkall. S itt érkezünk el a konstruktív fejlődés lehetőségéhez, hiszen negatív aspektusai mellett az irigység azt is megmutatja, miben fejlődhet, juthat előbbre az ember.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Az irigység egyetemes és komplex, ám rejtőzködő érzelem. A szerző szellemes példájával élve: az igazi barát nem annyira a bajban, mint inkább a pozitív fordulatok megélésében mutatkozik meg. Nehéz helyzetekben sokan színlelik az elvárt empátiát, akár valós segítségnyújtás nélkül, az igazán szerencsés helyzetekben azonban roppant árulkodó, hogy milyen érzés kerekedik felül az érintettekben: mennyire őszintén örül mások sikerének? Aki az irigységtől szenved, érveket konstruál a másikkal kapcsolatban, hiszen ha a hozzá hasonló elismertebb vagy boldogabb nála, az azt jelentheti, hogy vele van a baj. „Jól helyezkedik, de alapvetően csak egy felszínes ember.” „Nem is akkora dolog megírni egy ilyen tanulmányt.” Megkezdődik a vágyott tárgy értékeinek tagadása, és így az irigykedő egyén megszabadítja magát a tehetetlenség szinte elviselhetetlen frusztrációjától. Így válik az irigység az önigazolás mechanizmusává, és az önbecsapás termékeny forrásává. Játszmává, ahol a résztvevők csak egymás kárára nyerhetnek, így magában hordozza saját büntetését is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A jól megválasztott esetleírásokkal illusztrált mű egyik kulcsfejezete Az illúziók világa. A közösségi médiában ma jóval több szereplő kommunikál, mint évtizedekkel ezelőtt, és egyre több új technológiai lehetőség támogatja az észlelés és a torzítás folyamatait. Almási Kitti számos példával érzékelteti, hogyan vált a Facebook másfél évtized alatt az irigység megszaladásának terepévé, egyidejűleg a depressziót és a boldogtalanság érzését is jelentősen fokozva.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Az irigység evolúciós és morális értelemben is kultúránk centrális jelensége. A fösvény a birtoklást, a rest a semmittevést, a torkos, a buja ember a test gyönyöreit élvezi, a gőgös önnön kiválóságát, a haragos pedig az agressziót – az irigy ember viszont soha nem lesz elégedett. A hét főbűn közül ez az egyetlen élvezet nélküli.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

(Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat. Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2018, 213 o.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Szvetelszky Zsuzsanna

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

szociálpszichológus