Sturm und Drang → A világirodalomban jellegzetesen egyedülálló korszaka a német irodalomnak. A zsenikornak is nevezett időszak kezdetét 1767-re – Herder Töredékek (Fragmente) című írásának megjelenési éve –, végét pedig többnyire a klasszika kibontakozásához kötve 1785-re datálják. Hőskora azonban Herder és Goethe 1770–1771-es strasbourgi találkozásától, illetve Goethe Götz von Berlichingen című drámájának 1773-as megjelenésétől 1784-ig tart. A Sturm und Drang Maximilian Klinger eredetileg Der Wirrwarr (A zűrzavar, 1776) címen megjelent darabjáról kapta a nevét, melyet Ch. Kaufmann keresztelt át Sturm und Drangra, ami körülbelül azt jelenti: „vihar, ostrom” és „törekvés, előrenyomulás”. A fiatal polgári értelmiségiek és művészek lázadó korszaka radikálisan elutasítja a felvilágosodás észuralmát, helyette a szenvedélyes érzelmek, a szabadon szárnyaló képzelet és a lélek fontosságát hangsúlyozza. Az új életérzést a „túlcsorduló szív”, az érzelmek szabadsága, a sejtelmek és ösztönök jellemzik. A mozgalom szellemi elődei: a pietizmus, a szentimentalizmus, Rousseau természetimádata, Klopstock lírája, Hamann misztikus irracionalizmusa, mellyel a teremtő alkotás teljességére és a kifürkészhetetlen megismerésére tör, valamint Lavater pietista lélekkutatása. A 20–30 éves nemzedék az élet minden területén lázad a tekintély és a hagyomány ellen – így a politikai életben is, de abba nincs beleszólása, ezért főleg a szellemi élet és az irodalom területén fejtheti ki hatását. Saját képességét túlbecsülve, kizárólag a zseniális teremtőerőben bízva elvet minden szabályt és törvényt. A felvilágosodással szemben új, meghitt érzelmi kapcsolatot teremt a természettel. Elveti a kultúra, a társadalom kényszerét, ezért eleve pusztulásra van ítélve. Kultúra- és civilizációellenesség és természetimádat jellemzi. Legkedveltebb műfaja a dráma. Legjelentősebb drámaelméleti írásai: Lenz Megjegyzések a színházról (Anmerkungen übers Theater, 1774) és Schiller A színház mint morális intézmény (Die Schaubühne als moralische Anstalt, 1784). A drámák fő konfliktusa: a természetes lángelme (Naturgenie) és a fennálló világrend ellentéte, melyben a prométheuszi, cselekvő hős lázadóként, bűnözőként jelenik meg, akár politikai szabadságért küzd, mint Goethe Götz von Berlichingenje vagy Schiller Karl Moorja a Haramiákban, akár a rendi különbségek ellen és a szerelem szabadsága mellett harcol (Schiller: Ármány és szerelem; Lenz: Katonák), akár egy erkölcsi világrendért száll síkra (Schiller: Haramiák). A Sturm und Drang drámáinak formai példaképe nem a francia klasszicista dráma, hanem Shakespeare, akit többek között Herder és Goethe is himnikus hangon magasztal (Herder: Shakespeare; Goethe: Shakespeare születésnapjára, Zum Shäkespears Tag). Dramaturgiájára a gyakori jelenetváltások, a mozgalmas epizódok és tömegjelenetek jellemzőek. Nyelvezete szenvedélyes, a népies durva kifejezésektől sem riad vissza. Lírája személyes érzelmi költészet, tárgya a költő élete, kedvelt formája a dal, mely a természetes és egyszerű népdalt utánozza, de az emelkedett himnusz, óda és az eredetileg ugyancsak népköltészeti ballada is. A próza kevésbé kedvelt műfaja, bár a Sturm und Drang legjellegzetesebb, legismertebb, a német irodalom első, valóban világhírű alkotása éppen regény, Goethe Az ifjú Werther szenvedései (Die Leiden des jungen Werthers, 1774, illetve Die Leiden des jungen Werther, 1787) című levélregénye. Óriási hatása volt a romantikára, a realizmusra, a naturalizmusra s még az expresszionizmusra is.