Kodály Zoltán úgy vélte, nem ismerjük, nem érthetjük meg teljesen egy kor történetét, ha a zenéjéből semmit sem ismerünk, hiszen az emberi érzés- és gondolatvilágának van egy rétege, amit csak a zene tud kifejezni és semmi más – olvasható Szalay Olga Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye című könyvében. Ezért tartotta Kodály Zoltán fontosnak – szerepel továbbá a könyvben -, hogy a magyar zenetudomány két pillérének, a történeti anyagnak és a néphagyomány kutatásának együtt kell fejlődnie.
Magyar írásbeli zeneemlékeink ugyanakkor csak a XVI. század elejétől fogva maradtak fenn, ami meglehetősen késői kezdőpont akár a távolabbi, akár egyes szomszédos európai népekhez viszonyítva is – mutat rá Csomasz Tóth Kálmán A XVI. század magyar dallamai című könyvében. Ez a körülmény azonban véleménye szerint nem jelenti szükségszerűen azt, hogy hazánkban minden vonatkozásban sivár, sőt kétségbeejtő tudatlanság uralkodott zenei tekintetben.
A MeRSZ online könyvtár zenei könyveinek kínálatában a zenetörténet és a zenetudomány témájával több mű is foglalkozik.
Zenetörténet és népdalkutatás
Egy nép őstörténete alatt történelmének azt a szakaszát értjük, amelyet írott forrásokból nem lehet teljesen megismerni, és rokon tudományok segítségére van szükség megrajzolásához. Ez a szakasz a magyarság esetében a honfoglalás előtti időszak. „Zenénk őstörténete a honfoglalásig tart, és kutatásának legfőbb célja megállapítani azt a zenei hagyományt, amelyet a honfoglalók hoztak magukkal Dunamedencei új hazájukba. Erre a hagyományra ma még egyedüli forrásunk mai élő népzenénk. Ebben kimutathatók olyan stílusrétegek, amelyek csakis keletről, a magyarság korábbi tartózkodása helyéről származhatnak” – olvasható Rajeczky Benjamin Magyarország zenetörténete című művében. Rajeczky megközelítése szerint megközelítése szerint Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg e háttér konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.
Magyarországon a népdal felé fordulás már szinte kezdettől nem pusztán az irodalomhoz vagy a művészi zenéhez kapcsolódó tartalmi vagy esztétikai újdonság keresését jelentette, hanem – más közép-európai kisnemzetekhez hasonlóan – a nemzeti nyelv használatával összefüggésben, összefonódott a nemzeti önazonosság megfogalmazásának, az egységes nemzeti kultúra megteremtésének igényével is. Szalay Olga Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye című könyvében a népzenetudós Kodály életművét először kísérhetjük végig részletesen. A kötet nem csupán a publikált eredményeket sorakoztatja fel, hanem kirajzolódik a népzenetudós működésének teljes spektruma, fény derül a félbeszakadt vagy csupán tervezésig jutott munkákra, és egy új tudományág kodályi koncepciója válik láthatóvá.
A MeRSZ online könyvtárban fellelhető Paksa Katalin és Domokos Mária Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje című műve is, amely arra kíván választ adni, hogy milyen, a magyar népzenével összefüggő forrásokkal rendelkezünk a 18. századból, és ezeknek mi a jelentősége a zenetörténet, illetőleg a zenefolklorisztika szempontjából.
A MeRSZ használatával hatékonyan feldolgozható a zenei könyvek szövege: a kiadványokhoz kapcsolódóan lehetőség van egyéni jegyzetek létrehozására, könyvjelzők elhelyezésére, kedvenc könyveidet pedig megjelölheted, és egyetlen kattintással elérheted.
Könyvek
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
