Az elemzett kutatói korpusz amatőr és professzionális könyvértékeléseiben a tételnek három fő típusa rajzolódott ki: (i) az értékelő viszonyulást kifejtő tétel, (ii) az érzelmi viszonyulást kifejtő tétel, valamint (iii) az értékelő és érzelmi viszonyulást sem kifejtő, „semleges” tétel. A diszkurzív szerkezeti egységeknek kiosztott kódok is mindenekelőtt ez alapján szerveződtek csoportokba.

Az „értékelő viszonyulást kifejtő részen” (5.1.1. kód) belül a tételként funkcionáló állítás a megnyilatkozónak az értékelés tárgyához, az értékelt kulturális produktumhoz való polarizált, azaz pozitív vagy negatív értékelő viszonyulását kifejezésre juttató, változatos hosszúságú, illetve kifejtettségű diszkurzív egység volt (5.1.1.2. kód, illetve 5.1.1.3. kód) (vö. Alba-Juez–Thompson 2014; Bednarek 2014; Carretero–Taboada 2014). Ezenkívül ugyancsak az „értékelő viszonyulást kifejtő rész” keretei között kaphatott helyet az „értékelés indoklása” (pontosabban fogalmazva: a pozitív vagy negatív értékelés indoklása) annotációs címkével ellátott diskurzusszakasz (5.1.1.4 kód). Ez a rész rendszerint valóban a pozitív vagy negatív értékelő viszonyulást kifejtő tételt közvetlenül követő vagy megelőző szakaszként jelent meg a könyvértékelésekben, azonban ahogy a 11. táblázat számadatai is mutatják, nem feltétlenül dolgozódott ki minden egyes értékelő viszonyulást kifejtő tétel esetében. Az „értékelés »csillagozással«” elnevezésű kódról (5.1.1.1. kód) pedig azt szükséges megjegyezni, hogy ez a paratextusként értelmezhető, nem textuális diskurzusrész a nyelvi természetű megnyilatkozás előtt dolgozódott ki a moly.hu könyvértékeléseket bemutató weblapjain (lásd 5.2.2. fejezet), viszont azért volt a kutatásnak e pontján is annotálva, mert – a fentebb bemutatott diszkurzív szegmensekhez hasonlóan – ez is a megnyilatkozó polarizált értékelő attitűdjét tette hozzáférhetővé.

Az „érzelmi viszonyulást kifejtő részen” (5.1.2. kód) belül a tételként funkcionáló állítás ugyancsak a megnyilatkozónak az értékelés tárgyához, vagyis az adott irodalmi alkotáshoz való polarizált viszonyulását fejezte ki – a lényegi különbség az, hogy itt nem értékelő attitűd, hanem érzelmi attitűd hozzáférhetővé tételéről volt szó (vö. Péter 1991; Russel 2003; Tolcsvai Nagy 2017b: 319).2 Ez azt jelenti, hogy a megnyilatkozó mint szubjektum, ebben a tételben azt fejezte ki, hogy szerette vagy sem az adott irodalmi alkotást, illetve annak valamely aspektusát – azaz a megnyilatkozóban pozitív vagy negatív érzelmi állapotok alakultak ki az értékelt irodalmi alkotás irányába. Ennek annotációját szolgálták a „pozitív érzelmi viszonyulás” (5.1.2.1. kód), valamint a „negatív érzelmi viszonyulás” (5.1.2.2. kód) elnevezésű kódok. Bizonyos esetekben – de az értékelő viszonyuláshoz hasonlóan nem szükségszerűen mindig – ezt a tételt követhette vagy készíthette elő az „érzelmi viszonyulás indoklása” kóddal azonosított diszkurzív stratégiai egység (5.1.2.3. kód).

A „nem értékelő vagy érzelmi viszonyulást kifejező részen” (5.1.3. kód) belül a tétel egy ún. „semleges, leíró megállapítás” (5.1.3.1. kód), amelyben értelemszerűen a megnyilatkozó értékelő vagy érzelmi viszonyulásainak a kifejezése nélkül fogalmazódott meg egy leíró jellegű (vö. Pléh 2014: 321–322, 2022) megállapítás az adott irodalmi alkotásról, illetve annak valamely aspektusáról. Ehhez a részhez közvetlenül kapcsolódhatott a „tétel indoklása” (5.1.3.2. kód), valamint az „indoklásfolyam összegzése” (5.1.3.3. kód). Továbbá ugyancsak nem értékelő vagy érzelmi viszonyulást kifejező diskurzusrészként azonosítottam az „idéző és interpretáló részt” (5.1.3.4. kód és alkódjai), amely azonban gyakran egyúttal a semleges, leíró tétel indoklásaként is funkcionált – azaz a különféle idéző és interpretáló részek több diszkurzív stratégiai egység kódját is megkapták.

Végül az „idéző és interpretáló részhez” hasonlóak mondhatók el az „értékelt mű befogadása” (5.1.4. kód), az „irodalomkritikai recepció bemutatása (5.1.5. kód) és az „odafordulás a diskurzuspartner(ek)hez” (5.1.6. kód) elnevezésű egységekkel kapcsolatban abból a szempontból, hogy értelmezésem szerint ezek a részek szintén megjelenhettek valamely tétel indoklásaként is az elemzett könyvértékelésekben. Azonban mivel nem feltétlenül csak az egyik vagy másik típusú tétel indoklásaként, ezért külön kódok alatt kezeltem őket.

Mindez azt mutatja, hogy már önmagában a könyvértékelésekben azonosított különféle diszkurzív stratégiák jellege is markánsan megkülönböztette a propozicionális megértést működésbe hozó könyvértékeléseket a procedurális megértésre számító receptektől. Az alábbiakban azt mutatom be, hogy a 11. táblázat mentén ismertetett diszkurzív stratégiai egységek tipikus mintázatai miként rajzoltak ki két eltérő műfajt a megnyilatkozó szakértelme mentén a könyvértékelés tágabb diszkurzív kategóriáján belül.