Szintén magas relatív gyakorisági adatokkal, az amatőr könyvértékelések 88%-ában (lásd 11. táblázat) volt megtalálható a pozitív értékelést megvalósító tétel, amihez képest viszont kifejezetten ritka volt a negatív értékelő attitűd hozzáférhetővé tétele – ez csupán a vizsgált minta 8 könyvértékelésében (32%) valósult meg (vö. a professzionális kritikák negatív értékelést megvalósító állításainak gyakorisági adataival). Ugyanakkor az is lényeges, hogy az adott irodalmi alkotásra irányuló pozitív vagy negatív értékelő attitűdjüket nem feltétlenül támasztották alá érvekkel, indoklással a laikus olvasók. Pontosabban célszerűbb úgy fogalmazni, hogy a laikus olvasók igen gyakran más diszkurzív cselekvésstratégiákkal, például az értékelt irodalmi alkotás cselekményének a történetként való bemutatásával, a szereplők jellemzésével, vagy pedig az értékelt irodalmi alkotás egyedi, egyszeri, az értékelő korábbi énje által a múltban átélt befogadói tapasztalatának a történetével támasztották alá a pozitív vagy negatív értékelést. Ez a három mozzanat pedig – a szereplők jellemzése, az alkotás cselekményének a története, valamint az egyéni, múltbeli befogadás története – az amatőr könyvértékelésekben igen gyakran keveredett egymással, együttesen jelent meg a pozitív vagy negatív értékelést kifejtő tétel indoklásaként:

Az elemzés ugyanakkor további lényeges mozzanatokra hívja fel a figyelmet az amatőr értékelések mezoszintű diszkurzív szerveződésével kapcsolatban. Egyrészt arra, hogy a korpuszban szereplő amatőr könyvértékelések több mint a felére (52%-ára, 11. táblázat) jellemző volt, hogy a laikus olvasó történetként hozzáférhetővé tette az értékelt irodalmi alkotás befogadásának a múltban átélt személyes élményét. E részek által tehát a narratív diszkurzusok sémája ágyazódott be az alapvetően argumentatív jellegű diskurzusokba [vö. 8.2., (75) példa]. Ezt még jobban szemlélteti az alábbi idézet, amely az egyik amatőr könyvértékelés legvégéről származik:

A (95) példában bemutatott teljes értékelést, és ehhez hasonlóan a (96) és (97) példában olvasóható értékelésrészletet is azért választottam ki szemléltetésként, mert a MAXQDA szoftver által mért hasonlóságok alapján az ezekre jellemző diszkurzív cselekvésstratégiák, valamint azok mintázatai tipikusnak mondhatók a kutatói korpusz amatőr könyvértékelései tekintetében. Ezt mutatja be a fejezet elején szereplő 7. ábra, amelyen a (95) példa az „amatőr_ért_24” névvel ellátott könyvértékelésként világoskék színnel jelenik meg, a világoskékkel jelzett értékeléseket tömörítő boly középtáján (emiatt kissé talán nehezebben olvasható jelmagyarázattal) – hasonlóan a (96) példa forrásaként szolgáló „amatőr_ért_11”, és az (97) példát tartalmazó „amatőr_ért_21” kódszámú értékelésekhez.

A 7. ábrán ugyanakkor volt egy olyan csoportja is az amatőr értékeléseknek (ezek jelentek meg narancssárga színnel), amelyek kissé elkülönülni látszottak a diszkurzív szerkezet szempontjából. Az ide tartozó példányokat áttekintve ennek az oka abban kereshető, hogy ezekben az értékelésekben kevéssé kapott hangsúlyos szerepet az értékelt mű befogadásának vagy cselekményének a története. Az is közös volt továbbá ezekben az amatőr értékelésekben, hogy az értékelő és az érzelmi viszonyulást kifejező diszkurzív stratégiai egységeken belül megjelent a pozitív és a negatív pólus is. Illetve ami még lényeges, hogy mindezek mellett rendre helyet kaptak bennük semleges tételek és azokat indokló diszkurzív egységek:

Összességében az állapítható meg az amatőr könyvértékelésekre jellemző tipikus diszkurzív szerkezetről, hogy egyértelműen műfajjelölő diszkurzív egység volt az értékelések kezdetén paratextusként megjelenő csillagozás. Ezenkívül az amatőr könyvértékelések nagy része tartalmazta a pozitív értékelés diszkurzív stratégiáját – ehhez képest a negatív értékelés jelentősen ritkább volt. Ugyancsak nagyon jellemző diszkurzív stratégia volt az érzelmi viszonyulás kifejtése, azon belül elsődlegesen a pozitív érzelmi viszonyulás. Ezekhez képest csak ritkán, alkalomszerűen, semmiképp sem tendenciaszerűen jelentek meg olyan diszkurzív stratégiai egységek, amelyek sem értékelő, sem pedig érzelmi viszonyulást nem tesznek hozzáférhetővé. Gyakori volt azonban valamilyen rövidebb narratíva beágyazása az értékelésbe, legjellemzőbben az értékelt mű befogadásának a személyes történeteként (vö. 12.3.1.1. fejezet). Az itt felsorolt diszkurzív szerkezeti egységeknek azonban a minta alapján nem volt megállapítható tipikus sorrendisége.