10.3.1.2. A professzionális kritikák diszkurzív szerkezete

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 10.3. fejezet elején található 7. ábra arra hívja fel a figyelmet, hogy a kutatói korpuszba a litera.hu-ról bekerült professzionális irodalomkritikák egyrészt nagyon különböztek a moly.hu amatőr könyvértékeléseitől a mezoszintű diszkurzív szerkezet tekintetében, másrészt viszont egymásra sokkal jobban hasonlítottak a szerkezet szempontjából, mint az amatőr értékelések. Ezt mutatja, hogy a lentebb még külön tárgyalandó „profi_ért_9” és „profi_ért_14” kódszámú kritikákon kívül az ábrán az összes kritikát sötétkék pont jelöli, és mind egy igen sűrű bolyba tömörül az ábrán. A 11. táblázat kiemelései pedig arra mutatnak rá, hogy a két különböző szerzői csoporttól származó értékelések mely diszkurzív cselekvésstratégiákat megvalósító egységek tekintetében különböznek jelentős mértékben egymástól. A professzionális és az amatőr könyvértékelések ugyanis közel sem csupán amiatt különböznek egymástól szerkezetük tekintetében, hogy a professzionális kritikák jelentős mértékben hosszabbak (vö. 1286 vs. 190 token átlagterjedelem).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A legfontosabb általános megállapítás a professzionális kritikákkal kapcsolatban az, hogy ezeknek a tipikus szerkezete jóval kanonizáltabbnak tűnik, mint az amatőr értékeléseknek. Megjegyzendő, hogy ez nem túl meglepő, tekintve, hogy a kritikaírást bizonyos egyetemi szemináriumokon oktatják is, azaz mindenképpen egy kodifikáltabb műfajról van. Ahogy a moly.hu valamennyi könyvértékelése elején megjelent a „csillagozással” való értékelés, úgy a litera.hu-n publikált kritikákat is jellemezte egy olyan diszkurzív egység, amelynek jelenléte itt is közvetlenül a weboldal szerkesztőségének a tevékenységéhez kötődik. Ez a valamennyi kritikában azonosított, „bevezetés a weboldal szerkesztőségétől” (5.1.7.2. kód) néven annotált diskurzusszakasz közvetlenül a cím és az alcím alatt helyezkedett el, félkövér betűtípussal – erre láthatunk egy példát alább:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(99) Ha valaki ott látja működőképesnek a szöveget, ahol az a közlés tengelyén tulajdonképpen megbukik, milyen távlatokban gondol saját művészetére és a művészetre egyáltalán? – Kustos Júlia kritikáját olvashatják Závada Péter Gondoskodás című kötetéről. [...]1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a paratextusjellegű bevezető rész mindig a (99) példában szemléltetett módon épült fel: előbb tartalmazott egy egy-két mondatos egyenes idézetet a kritika szövegéből, majd hosszú kötőjelet követően egy arról szóló mondatot, hogy mely kritikus írását olvashatják a portál olvasói, és azt melyik szépirodalmi alkotónak melyik művéről. Ennek a mondatnak a szerkezete minden esetben azonos volt. A szóban forgó diskurzusrész paratextusként való értelmezését egyértelműen megerősíti tehát az is, hogy ennek a diszkurzív egységnek a megnyilatkozója – aki az elmondottakért való felelősséget vállalja – különbözik a kritika megnyilatkozójától (vö. 5.2.2. fejezet). A rész célja, funkciója pedig egyértelműen az, hogy a címen és alcímen túl kifejtettebb módon is kontextualizálja az adott megnyilatkozást (kritikát), és az olvasó figyelmét ráirányítsa a kontextualizált diszkurzív egységre, vagyis magára a kritika törzsszövegére. Azon keresztül pedig, hogy a weboldal szerkesztősége – a diskurzus lebonyolításáért felelős autoritás szerepéből – egyenes idézet formájában, beágyazott megnyilatkozásrészletként közli a kontextualizált figyelemirányítási esemény egy részét, a kiemelt mondatokat fontossá, a kritika tartalma szempontjából központi jelentőségűvé avatja. A weboldal szerkesztősége tehát ezzel a paratextuális szerkezeti egységgel a kritika adekvát befogadását kezdeményezi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A címmel és az alcímmel kapcsolatban (vö. 5.2.2. fejezet) viszont lényeges megemlíteni, hogy a fent szemléltetett bevezetővel ellentétben a cím mindig a kritika szerzőjétől származó egyedi címadás eredménye volt (pl. Puritán fókusz, böjt), az alcím pedig mindig az értékelt irodalmi alkotás pontos megjelenési adatai (pl. Závada Péter: Gondoskodás. Jelenkor Kiadó, 2021). A szerző neve (pl. Kustos Júlia), valamint az esetleges lábjegyzetek és az értékelt alkotás kiadására vonatkozó további információk (pl. a kötet ára) pedig a kritika legvégén jelentek meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A bevezető paratextusokat követően a kritikák 76%-a egy, a kritika szerzőjétől származó bevezető résszel indult („bevezetés az értékelőtől” 5.1.7.1. kód). Ez a diszkurzív egység, amely még mindig kontextualizáló szereppel jellemezhető, többféle stratégián keresztül valósította meg alapvető célját. Erre olvasható alább két különböző példa:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(100) Szvoren Edina legújabb könyve olyan összetett, hogy komplex elemzésére ezeken az oldalakon nem teszek kísérletet. Ahogy első olvasásra nehéz lenne megválaszolni az olyan, egyébként releváns kérdéseket is, hogy miért van a kötet két részre tagolva, és mi a lényegi különbség az Ohrwurm-jegyzetek és a novellák között, azonkívül, hogy az utóbbiak hosszabbak. Történt-e fontos változás az elbeszélő módban az előző novelláskötethez képest? Mit tudhatunk meg a világról ezeknek az írásoknak a segítségével? [...]2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(101) Vegyük fel a fonalat 1970-ben. Nagyvárosi ikonok. Összegyűjtött versek 1940-1970. A kötet végén két esszé, Pilinszky művészetfolozófiai állásfoglalása: A „teremtő képzelet” sorsa korunkban; Ars poetica helyett. „Az ártatlanok szenvedése ettől fogva már nem következmény többé, hanem a könyörtelen események elengedhetetlen energia-forrása.” A Pilinszky-esztétika 1970-re készen van.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De valahogy mégse tud végetérni. [...]3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (100) példa az elemzett minta alapján egy klasszikusabb, tipikusabb bevezetés, míg a (101) példát azért választottam, mert ehhez képest más stratégiával valósítja meg a bevezetés funkcióját. A (100) példa rögtön az értékelt irodalmi alkotás szerzőjének a megnevezésével indít, majd benne a megnyilatkozó kritikus expliciten reflektálttá teszi magát a kritika diszkurzív szituációját, illetve azt, hogy neki mint kritikusnak milyen lehetséges feladatai, céljai vannak a diskurzus során (vö. 12.3.1.2. fejezet). Végül pedig az irodalmi alkotás mindenkori befogadójának a nézőpontjából (vö. 12.3.1.2. fejezet) fogalmaz meg – csupán a kritika későbbi pontján, és csupán részben megválaszolt – retorikai kérdéseket. Ehhez képest a (101) egy jóval enigmatikusabb bevezető: az értékelt alkotás szerzője, Pilinszky János munkásságával kapcsolatban villant fel címeket, illetve idéz meg különböző módokon (pl. egyenes idézettel) a Pilinszky-életműhöz kapcsolódó állomásokat, többnyire elliptikus mondatszerkezetek segítségével (vö. 11.3.2. fejezet). Azzal együtt viszont, hogy már csak a két példa is jól szemlélteti, hogy ez a bevezető rész igen változatos diszkurzív stratégiákon keresztül valósulhatott meg, a rész bevezető, kontextualizáló szerepe igen egyértelműen megállapítható volt a vizsgált minta kritikáiban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez utóbbi megállapítás pedig nemcsak a bevezetővel kapcsolatban igaz, hanem a professzionális kritikák diszkurzív szerkezeti egységeire általánosságban is kiterjeszthető. Ugyanis nagyon jellemző eljárás volt az a kritikusok részéről, hogy kifejtettebb, akár összetett mondatnyi terjedelmű explicit metapragmatikai jelzéseken keresztül reflektáltak arra, hogy egy új kommunikációs cél elérésére irányuló, új diszkurzív stratégiai cselekvéssort kezdenek a megnyilatkozás adott pontján végrehajtani:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(102) [...] Tapogatózó tájékozódásunk első lépéseként mindenesetre megállapíthatjuk, [...]4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(103) [...] Amennyiben mint egészről kellene számot adnom a kötetről, s nem csak egyes eljárásairól, vonulatairól, ahogyan azt az eddigiekben tettem, annyiban nehéz helyzetben lennék. [...]5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(104) [...] Egyrészt úgy, [...] Másrészt úgy, [...] Harmadrészt, [...] Negyedrészt, [...]6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel a megoldással a kritikák szerzői egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék a kritika olvasóinak megértő tevékenységét – és egyúttal reflektáljanak saját szövegalkotó tevékenységükre. A gyakran kifejezetten tudományos nyelvezettel élő, és emiatt nem feltétlenül könnyen befogadható kritikáknak így tehát a megértését támogatják a kritikusok. Ez pedig jól rámutat arra, hogy a megnyilatkozásoknak a specifikusabb kommunikációs célokra irányuló diszkurzív strukturáltságának kitüntetett szerepe van a sikeres megértésben, ezért a műfajiság szempontjából is lényegi a mezoszintű diszkurzív szerveződés vizsgálata.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A bevezetést követő részeknek olyan egyértelmű tipikus sorrendisége nem állapítható meg, mint azt a receptek esetében láthattuk, viszont a professzionális kritikákra az amatőr könyvértékelésekhez képest jóval stabilabb mintázatként volt jellemző a 10.3.1. alfejezet elején előrevetített tétel-indoklás kapcsolat mentén építkező diszkurzív struktúra. Ami pedig újabb lényegi különbség az amatőr könyvértékelésekhez képest, hogy míg azokban a megnyilatkozó értékelő vagy érzelmi viszonyulását kifejtő diszkurzív egységek egyértelmű dominanciája volt jellemző a nem értékelő és/vagy érzelmi viszonyulást kifejtő részekhez képest, addig ez az arány az irodalmárok kritikáiban megfordult. A 11. táblázat abszolút gyakorisági adatai jól mutatják, hogy míg „semleges, leíró megállapításból” (5.1.3.1. kód) 272 darab, annak indoklásából („tétel indoklása” 5.1.3.2. kód) pedig 262 darab volt azonosítható a kutatói korpuszban, addig a „pozitív értékelésből” (5.1.1.2. kód) 89, a „negatív értékelésből” (5.1.1.3. kód) pedig csupán 36 darab volt azonosítható. A „pozitív érzelmi viszonyulás” kifejezésére (5.1.2.1. kód) pedig mindösszesen 1, a „negatív érzelmi viszonyulás” kifejezésére (5.1.2.2. kód) pedig csak 2 előfordulás volt jellemző a 32 152 token összterjedelmű professzionális alkorpuszban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A professzionális kritikákra tehát az volt a legjellemzőbb, hogy a megnyilatkozó előbb hozzáférhetővé tett egy „semleges”, azaz se értékelő, se érzelmi attitűdöt nem kifejező lényegi állítást, majd egy hosszabb-rövidebb diskurzusszakaszon keresztül további állításokkal támasztotta alá, illetve tette kifejtettebbé a központi szerepű tételben foglalt tartalmakat. A számadatok pedig arra is felhívják a figyelmünket, hogy szinte minden egyes „semleges” tételhez járult indoklás (272 tétel, vs. 262 indoklás), és mindkét diszkurzív stratégiai egység minden egyes professzionális kritikában azonosítható volt – igen nagy számban, ami nyilván összefüggésben áll a kritikák áltagterjedelmével.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(105) [...] A szöveg felépítése az élőbeszédet idézi. Az elbeszélőnek hirtelen eszébe jut valami, elkalandozik, majd akár tíz oldallal később észbe kap, és újra felveszi az eredeti történet fonalát. Az egyes szám második személyű, közvetlen beszédmód is ezt a hatást erősíti. Az íráskép ugyancsak ezt tükrözi: többsoros mondatok útvesztőjébe vezetnek a szabad gondolatsorok. A szöveg csak minimálisan tördelt, klasszikus párbeszédeket nem tartalmaz, így a szereplők számán felül az áttekinthetőség is nehezíti az olvasó dolgát. [...]7
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (105) példában olvasható, bekezdésnyi kritikarészletben az első, aláhúzott mondat funkcionál tételként, a bekezdés további részében pedig ennek az állításnak az alátámasztását, indoklását, kifejtését olvashatja a befogadó. Összevetve az előző alfejezetben bemutatott, laikus értékelésekből származó példákkal, egyértelműen látszik a kontraszt. Nem csupán a stílus, valamint az értékelés mint műelemzés, műértelmezés szempontrendszere tekintetében, hanem olyan értelemben is, hogy itt a megnyilatkozó kiindulópontja, mint értékelő és/vagy érzelmi viszonyulásokkal rendelkező, konstruáló szubjektum egyáltalán nem profilálódik a nyelvi konstruálásban (vö. 12.3.1.2. fejezet).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 11. táblázat ugyanakkor azt is mutatja, hogy kifejezetten magas abszolút előfordulási adatokkal (209 darab) szerepelt a kritikákban „egyenes idézet az értékelt szövegből” (5.1.3.4.1. kód). Ez a rész azonban soha nem csak az „idéző és interpretáló rész” megfelelő kódját kapta meg, hanem legjellemzőbb módon is ez a „semleges, leíró megállapításként” értett tétel indoklásaként, részletes kifejtéseként jelent meg. Ezt szemlélteti az alábbi példa, melyben az aláhúzás ismét a tételként azonosított egységet jelöli:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(106) [...] Szintén erős benyomást „kelt” a traumatizáltság meghökkentően sokszínű módon artikulált tapasztalata. A nyelvi sablonokat következetesen kerüli a vers-én. Ez főleg akkor szembetűnő, amikor a „bántalmazás” sémájával határos területeket érinti. A trauma ugyanis sokszor a partnerhez kapcsolható, de vád helyett a dialógushelyzet hangsúlyozódik: „húzza ki nyugodtan / a szememből / egyenként a könnyeket” (9), „két nagy tenyerével / takarja be az arcomat, / és nyomja vissza / a számba a kifújt levegőt.”(24), „a számra szorítod a kezed, / és tolod vissza a testembe / a szavakat.” (106). „A száraz húst a csontomról levésted, / a bordák közt átfúj a szél, / és ha marad benned még/valamennyi fény, / erőltesd fel a torkodon, / hányd ki a többiek elé.” (101). [...]8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (106) példa azt a tipikus megoldását is szemlélteti a kritikákban található idézeteknek, ahogy azok az idézet pontos forrásmegjelölését (explicit metapragmatikai reflexióként) tartalmazzák: zárójelben, csupán az oldalszámot jelezve. Az értékelt irodalmi alkotásból származó idézetek esetben pedig nincs is szükség pontosabb bibliográfiai adatok megadására, azokat ugyanis a kritika alcíme – mint fentebb láthattuk – tartalmazza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezen felül fontos megemlíteni a megnyilatkozó értékelő attitűdjét kifejtő részeket, ugyanis ezek is igen nagy arányában fordultak elő a kritikáknak: a „pozitív értékelés” a kritikák 92%-ában, „negatív értékelés” a 64%-ában, az „értékelés indoklása” pedig 80%-ában. Az ezekhez társuló abszolút gyakorisági adatok (89, 36, illetve 81 adat) viszont jelentősen alacsonyabbak voltak, mint a fentebb tárgyalt diszkurzív stratégiai egységeknél.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(107) [...] Ha kontextus nélkül (vagy akár a Beszélgetések ismeretében) olvassuk az Önéletrajzaimat, egyáltalán nem lesz világos, hova fut ki az az átfogó művészeti-filozófai-önéletrajzi projekt, amit fentebb, a hetvenes évek fordulata kapcsán emlegettem. Az ugyanis a Beszélgetések után mintha nem is az írói teljesítményben, hanem annak elméletében kívánna összegződni. Már nem az elmélet ad segédegyenest a műhöz, hanem fordítva. A vertikális regény mindent és mindenkit átfogó krisztusi egysége túlárad saját határain, és végül felülír minden formai követelményt – mind a próza, mind az elmélet, mind önreflexió síkján. Az életmű teljes szétesése/végső szintézise tehát nem az Önéletrajzaim lapjain, hanem a jegyzetfüzetekben, a személyes levelekben, az utolsó interjúkban rajzolódik ki. [...]9
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (107) példának az aláhúzott szakaszát kódoltam „negatív értékelést” kifejtő tételként, a bekezdés azt követő szakaszát pedig az „értékelés indoklásaként”. A példa jól szemlélteti, hogy a kritikáknak a megnyilatkozó poláris természetű értékelő attitűdjét hozzáférhetővé tevő részei azzal együtt, hogy kommunikációs céljuk rokonságba állítható az amatőr könyvértékelések azonos funkciójúként annotált diszkurzív szakaszaival, – nagyon egyszerűen fogalmazva – másképpen értékelnek. A kritikák esetében az értékelés ugyanis sokkal implicitebben polarizál (vö. Bednarek 2009), ami azt eredményezi, hogy az adott állítás értékelésként való azonosítása sokkal erőteljesebben megköveteli a releváns kontextuális ismeretek mozgósítását, illetve a közvetlen szövegkörnyezet, a kotextus adekvát értelmezését.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül röviden egy pár szót ejtek a 10.3. fejezet elején lévő 7. ábrán citromsárga színnel jelölt kritikákról, illetve arról, hogy mi okozta ezeknek a „kilógását” a többi kritika közül – ami a benyomásom szerint még a kódolás előtti, tájékozódó jellegű első olvasatra, intuitívan is érzékelhető elkülönülés volt. Az egyik ezek közül Nagy Gabriellának, a Litera irodalmi portál főszerkesztőjének a kritikája Esterházy Péter Termelési regényéről,10 a másik pedig Zeke Gyulának egy szaktudományos monográfiáról szóló kritikája.11 Az Esterházy-kritika esetében megjelent több olyan diszkurzív szerkezeti egység, amely elsődlegesen az amatőr könyvértékeléseknek volt a sajátos, műfajjelölő szerkezeti egysége (pl. „az értékelt mű befogadásának története”, illetve „negatív érzelmi viszonyulás”, valamint az „érzelmi viszonyulás indoklása”). Illetve felbukkant benne az „irodalomkritikai recepció bemutatása” (5.1.5. kód) néven annotált szerkezeti egység. A Simon Katalintól származó monográfia kritikájában pedig ugyancsak megjelent az „értékelt mű befogadásának a története”, valamint az „érzelmi viszonyulást kifejtő részek”, illetve a többi kritikához viszonyítva több volt benne a pozitív vagy negatív értékelés is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összegzésként az mondható el a professzionális kritikák diszkurzív szerkezetéről, hogy sokkal kodifikáltabb, mint az amatőr könyvértékelések esetében. A litera.hu-n megjelenő kritikák az irodalmi portál szerkesztőségének bevezetőjével kezdődnek (amely tartalmaz egy egyenes idézetet a kritikából), majd jellemzően a tétel–indoklás logika mentén építkeznek a kritikusok. Ezt a diszkurzív struktúrát gyakran explicit metapragmatikai jelzésekkel teszik reflexió tárgyává. A tételek ugyanakkor legnagyobb részben semleges, leíró megállapítások, azaz nem juttatják kifejezésre a kritikusnak sem az értékelő, sem pedig az érzelmi attitűdjét. A szintén megjelenő, ám jóval kevesebb abszolút előfordulási adatot számláló értékelő diszkurzív egységek pedig a leggyakrabban jóval implicitebben teszik hozzáférhetővé a pozitív vagy negatív értékelést, és ezzel összhangban a tétel indoklásának is nagyobb szerep jut, mint a laikus műkedvelők által írt könyvértékelésekben.
 
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave