A vagyon elleni bűncselekmények kapcsán a szervezettségi fok több szempontból érvényesül. A szervezettség elsősorban a kapcsolati viszonyokban jelenik meg. A szervezettség fokozottabb megjelenésére utal, ha a cselekményt nem egyedül, hanem társakkal követik el, illetve a társak tekintetében konkrét „munkamegosztás” érvényesül. Másik kiemelt jellemzője, hogy maga az elkövetés előkészítése és a végrehajtás is egyre inkább a társas üzleti vállalkozás mintájára valósul meg (Korinek 2010: 183). A szervezettség magasabb szintjével a tervezettség szintje és az információgyűjtés foka is emelkedik, ahogy a kifelé és befelé működő konspirációs készség is magasabb. Tudatosabb a sértettek kiválasztása, jobban épít a technikai specializációra, akár új technikai eszközök bevetésére, hosszabb ideig fennállnak ezek a szerveződések. Szabó András (1992: 290–296) szerint a megszerzett vagyon legalizálása érdekében a szervezettség magasabb fokán az elkövetők közvetlenül vagy mások bevonásával bekapcsolódnak a legális gazdaságba. A szervezettebb elkövetési formát mutató elkövetők jellemzően karrierbűnözők, és egzisztenciájuk alapja a folyamatos kriminalitás. Az ő esetükben szokás professzionális elkövetőkről beszélni. Mindezek arra utalnak, hogy a vagyon elleni bűncselekmények bizonyos megjelenési formái kapcsolódnak a szervezett bűnözés megnyilvánulásaihoz (ld. 21. fejezet). Kifejezetten megjelenik a szervezett elkövetési forma a készpénzre, ékszerre, műkincsre és műszaki cikkekre koncentráló betörőcsoportok kapcsán, üzlet-, iroda- és lakásbetöréseket végrehajtva (Orbán 2007). A szervezettebb formák tipikus megjelenése Magyarországon – a betöréses lopások mellett – a gépjárművekkel kapcsolatos bűnözéshez és a csalásokhoz kapcsolódik.