A jogirodalomban uralkodó álláspont szerint az alkotmányos jogi felelősség alapjául kizárólag a miniszteri funkcióhoz kapcsolódó különleges hivatali működés szolgálhat. Ennélfogva el kell határolnunk ettől a minisztert, mint magánszemélyt terhelő „általános” felelősséget, melynek kapcsán a kormánytag nincs kivéve a közönséges jogi szabályok hatálya alól, így ellene ugyanazon bíróság előtt, ugyanolyan jogszabály alapján indítható eljárás, mint más magánszemély ellen. Miniszteri mivoltának ugyanis ez esetben nincs köze a tetthez, így az a tény, hogy egy miniszter követte el, semmiben nem változtat a törvénysértő cselekmény jellegén. A gyakorlatban azonban nem egyszer komoly nehézséget jelenthet annak elhatárolása, hogy az illető miniszter a vizsgált tevékenységét hivatalos minőségében vagy magánszemélyként követte el, azaz cselekménye egy közfunkció gyakorlásának eredménye-e, továbbá annak megítélése, hogy latba vetette-e a miniszter a pozíció tekintélyét a deliktum elkövetésekor? Általában véve azt mondhatjuk, hogy a hivatalos minőség minden olyan esetben megállapítható, amikor valamilyen „miniszteri cselekmény” vagy hatósági aktus egy bűncselekményi tényállás elemét képezi, de olyankor is, amikor csak elősegítette valamely alkotmány- vagy törvénysértés elkövetését.69