Törökország EU-csatlakozásával szemben mindenekelőtt háromféle általános politikai – lényegüket tekintve elsősorban külpolitikai tartalmú – aggály szokott felmerülni. Először, az Európai Unió egyes centrális, nyugat-európai tagállamaiban attól tartanak, hogy a munkaerő szabad mozgásának lehetőségével élve, a Nyugat-Európához képest fennálló jelentős bérkülönbség miatt Anatóliából nagy tömegek kelnének útra, és özönlenék el az Unió amúgy is gyengélkedő munkaerőpiacát, csatlakozva a már ott élő több millió törökhöz. Ezzel szoros összefüggésben az „iszlám világnak” az Európai Unióba való további beépülése vált ki – pontosan nem definiált – félelmeket.315 Másodszor, felmerül az Európai Unió Európán túli kiterjedésének kérdéskomplexuma, figyelembe véve azt a következményt, hogy Törökország csatlakozása révén például Szíria, Irak vagy Irán is az integráció közvetlen szomszédjává válna. Harmadszor, a vezető EU-tagállamokban ott lappang a félelem, hogy a döntéshozatalban megjelenne egy Németország méretű, újabb nagy ország, ami lényegesen megváltoztatná az erőviszonyokat. Készültek számítások arra vonatkozóan is, hogy miként módosítaná Törökország bekapcsolódása az uniós költségvetés belső arányait és a kialakult nettó befizetői és nettó kedvezményezetti pozíciókat.316 Feltételezhető, hogy mindezek a kérdések kezelhetők lennének, ha egy modern, európai, demokratikus berendezkedésű Törökország közeledik az Európai Unióhoz, amely azonos értékrend alapján hajlandó a különféle problémákról tárgyalni és megegyezni. Ezzel szemben a török belső törvényi helyzet, politikai és igazságszolgáltatási gyakorlat, amely éppen az EU-hoz való közeledés hatására rengeteget fejlődött, sok tekintetben még elmarad a nyugat-európai normáktól. 2000 óta a hatalom fokozódó koncentrációja és a mérsékelt reiszlamizálódással vegyített politikai populizmus növelte az eltéréseket. A török EU-tagság körül rendszerint akkor sűrűsödnek a gondok, amikor az ország fejlődése elakad, vagy visszafordul az európai modernizáció és felzárkózás útján. Ilyenkor kiütköznek a török belpolitika mindazon problémái, amelyek a nyugati világ értékrendjével nem egyeztethetők össze, és a különbségeknek az EU-csatlakozási folyamat is kárát látja.317