13.4. „Hiszen mi egy kihalófélben lévő nép vagyunk!”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi zse vimirajuscsij narod!” (’Hiszen mi egy kihalófélben lévő nép vagyunk!’ [orosz]) – lehet újra és újra a hantiktól hallani. A kihalás, a megsemmisülés, a föld felszínéről való eltűnés az egyik legszomorúbb, legdrámaibb elképzelés, amely az őslakos népekről létezik. A 19. század végén A. I. Jakobij1 igen szemléletesen ábrázolta Nyugat-Szibéria egyes őslakos csoportjainak kihalását. Így például ma már nem él egy beszélő sem a déli hantik csoportjából, amely a 19. században még fellelhető volt. A hanti nyelv irtisi nyelvjárása mára már teljesen kihalt, és vele gazdag szóbeli hagyománya is. Mióta az 1980-as évek végén világviszonylatban is nyilvánosságot kaptak a kőolaj-kitermelésnek a réntartókat érintő drámai szociális és ökológiai következményei, a szakirodalomban, de még inkább a sajtóban meghonosodott a kőolaj-kitermelés általi etnocídium (népirtás) fogalma. A fenn idézett kijelentés olyan makacsul tartja magát a hantik helyzetéről való beszélgetésekben, hogy jómagam is sokáig meg voltam arról győződve, hogy a kőolaj-kitermelés a réntartók számának drasztikus csökkenéséhez vezetett, hiszen erre számos jel utal akkor is, ha a valóság csak egy részét tükrözi vissza. Ott van például a kőolajmunkások egy részének kíméletlen és kegyetlen viselkedése az erdőlakókkal szemben, amit Jeremej Ajpin A hantik, avagy a Hajnalcsillag című regénye és A hamvadó tűznél vagy Hallgatom a földet című elbeszélései is nyomatékosan ábrázolnak.2 Maguk a réntartók is mesélték nekem, hogy elmenekültek az új olajmezők feltárása elől, a lebuldózerezett szálláshelyeikről. Olyan hanti családokat ismerhettem meg, akik az új rénszarvaslegelőkön hosszú évekig csumban (hanti nomád sátorban) éltek, mert újabb elűzetésektől tartottak. A fiatal generáció hanti anyanyelvének elvesztése, valamint az öngyilkosságról, az alkoholizmusról és az ezekkel kapcsolatos halálesetekről szóló történeteik szintén zord képet festenek. Mindez nem kitaláció, ahogy terepmunkáim során magam is tapasztalhattam.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hantik várható életkora kereken tíz évvel alacsonyabb Oroszország népességének átlagos várható élettartamánál, és ez különösen igaz a vidéki őslakos népekre. Egy 1990-es években készült felmérés alapján a Hanti–Manysi Autonóm Körzet berjozovói járásában a hanti férfiak átlagos életkora halálozáskor 43 év, a nőké pedig 52. Kétszer olyan gyakori volt az őslakosok körében (a nem-őslakosokhoz viszonyítva) az olyan haláleset, amelyben az alkoholfogyasztás is szerepet játszott. Az alkohol az esetek egyharmadában volt a halálozás közvetlen vagy közvetett oka. A nem természetes halálokok (mint öngyilkosság, idegenkezűség vagy balesetek) a hantik között háromszor olyan gyakoriak, mint a járás lakosságának átlagában.3
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave