3.3.2. Fordítási szöveg – hibrid szöveg

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Károly (2007: 11) fordítási szövegnek nevezi a fordítás révén keletkezett célnyelvi szövegeket. Az uniós fordítási szövegeket idegenszerű sajátosságai miatt a fordítástudományi szakirodalom pedig a hibrid szövegek csoportjába sorolja. A fordítási szövegek hibrid sajátosságaira először Levy (1974: 83) mutatott rá, majd később többen, többféleképpen értelmezték e fogalmat (lásd erről részletesen Károly 2007: 174). A kutatók egy része a hibrid szövegeket szándékolt, tudatos fordítói döntések eredményének, míg más részük a fordítói inkompetencia egyik következményének tekinti.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Trosborg (1997) például hangsúlyozza, hogy a hibrid jellemzők nem tévesztendők össze a fordításnyelv (translationese) sajátosságaival – éppen ellenkezőleg, itt a fordítók tudatos megoldásairól van szó. Ezt a gondolatot később Schäffner és Adab (2001) is megerősítette, kiemelve, hogy a valódi hibrid szövegek nem azonosak a fordítói kompetencia hiányából adódó sajátosságokkal. Zauberga (2001) ugyanakkor a fordítói tévesztéseket is a hibrid sajátosságok közé sorolja – miközben hangsúlyozza, hogy a hibrid szöveg egy konkrét cél, a kultúrák közötti kompromisszum eredménye is lehet, és erre éppen az uniós fordításokat hozza példaként. McAuliffe (2010) arra is felhívja a figyelmet, hogy a fordításkutatók egy része a hibrid szövegeket egyfajta átmenetnek tekinti, azaz olyan szövegeknek, amelyek még fejlődési szakaszban vannak, de idővel egy önálló szövegfajtává válnak. E szövegek „idegennek”, „szokatlannak” hatnak a célnyelvi kultúrában, de mégis be tudják tölteni a szándékolt kommunikációs célt (Schäffner–Adab 1997: 325).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Klaudy (2012: 153) szerint mindkét megközelítésnek van létjogosultsága, és rámutat, hogy a korpusznyelvészeti módszerek (a párhuzamos és összehasonlító korpuszok) megjelenésének köszönhetően kezdődött meg a fordítási szöveg másságának értékmentes vizsgálata, a fordítási univerzálék kutatása. Ez a megállapítás az uniós szövegekre is igaz. A kétezres évek elejétől az uniós szövegek hibrid sajátosságait nagyobb korpuszokon is igazolták. Az ún. textual fit (a szövegszintű igazodást vizsgáló) kutatások rámutattak, hogy az EU-nyelveken írt jogi szövegek a tagállami jogi nyelvhez képest sokszor idegennek hatnak, és több szinten is hibrid jelenségeket eredményeznek (erről az 5. fejezetben lesz részletesen szó). Bármely megközelítésről (szándékolt vagy akaratlan fordítási tevékenység eredményéről) is van tehát szó, a hibrid szövegek a stílust, a lexikai, szintaktikai és szövegszintű jellemzőket tekintve is sajátos jegyeket mutatnak fel.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Károly (2007: 189) felhívja a figyelmet arra, hogy a hibrid megnevezést uniós kontextusban – és éppen a fenti jellemzőkre tekintettel – többen is vitatják. Koskinen (2000b: 58) szerint az EU-intézményeket egy önálló, saját jellemzőkkel, normákkal, műfaji konvenciókkal bíró kultúrának kellene tekintenünk. Tirkkonen-Condit (2001, idézi Balogh 2020) pedig azt is javasolja, hogy az uniós szövegeket nem hibrid szövegnek, hanem egyszerűen egy önálló szövegfajtának kellene tekinteni. Megállapítását az uniós és a finn pályázatok szövegeinek összevetésével bizonyította. Kimutatta, hogy az uniós pályázatok eltérnek a megszokott tagállami (finn) normáktól, és sajátos retorikát alkalmaznak. Mivel a sikeres pályázat az uniós norma követését feltételezi, döntő jelentősége lehet annak, hogy a pályázó a tagállami vagy az uniós normát követi – ebből adódóan az uniós norma egy önálló szövegfajtának tekinthető.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az önálló uniós szövegfajta létjogosultságát tükrözi az is, hogy uniós kontextusban e hibrid szövegeket az angol nyelvű szakirodalom eurotext megnevezéssel írja le (Schäffner–Adab 2001; Trosborg 1997; Zauberga 2001), Klaudy (2001: 145) pedig a magyarban euroadminisztrációs szövegekként hivatkozik rájuk. Bednárová-Gibová következetesen az EU texts megnevezést használja az uniós jogi szövegekre (Bednárová-Gibová 2015; Gibová 2009). Mori és Szmrecsányi (2020) pedig a harmonizált szövegek (harmonised texts) terminust javasolja, az EU-harmonizáció elvének mintájára. Bár e megnevezések nem egységesek, jól látható, hogy a kutatók külön megnevezéssel kívánják leírni e szövegeket, amivel azt próbálják érzékeltetni, hogy egy önálló típusról van szó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

McAuliffe (2010) az elsők között mutatott rá arra, hogy az Európai Bíróság esetjoga (azaz nemcsak az EU elsődleges és másodlagos joga) is kiváló példát mutat a hibrid szövegekre. Az ítéleteket francia nyelven szövegezik – általában olyan jogi referensek, akinek a francia nem az anyanyelve. Ezért nagyon gyakori az ismétlés, a „kivágás és beillesztés” a korábbi ítéletekből és más forrásokból. Emellett a szövegezőket kötik a Bíróság szabályai is. McAuliffe (2010) jogi referensekkel készített interjúiból kiderült, hogy a referensek a szövegalkotás során elsősorban az anyanyelvükön gondolkodnak, majd utána fordítanak. E szövegek hibrid jellegét támasztja alá az is, hogy a McAuliffe által megkérdezett 78 interjúalany (jogi referens) mindegyike egyetértett abban, hogy az Európai Bíróság esetjogának nyelve közel olyan, mint egy mesterségesen kreált „műnyelv”, és ez jelenik meg a bírósági szövegekben is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Láthatjuk, hogy az uniós szövegek hibrid jellegét kutatások is igazolják, sőt az uniós szövegeket önálló szövegfajtaként is kezelik. Mivel ez a kutatások egyik kiemelt kérdése is, ezért fontos megvizsgálnunk, hogy szövegműfajonként vannak-e eltérések, illetve maguk az intézmények milyen szempontokat alkalmaznak az uniós szövegek csoportosítására.
 
1 Fontos megjegyezni, hogy a „szövegszintű jelenségek” létét több kutató is megkérdőjelezi. Károly (2010) részletesen elemzi ennek hátterét, majd Heltai (2004) és Klaudy (2006) véleményével egyetértve maga is amellett foglal állást, hogy a szövegszintű jelenségek léteznek, és más jelenségektől elkülöníthetőek. Ezért a szövegszintű jelenségek fogalma használható a szaknyelvi kutatásokban. Károly (2010: 78) olyan jelenségeket sorol ide, mint a kohézió és a témastruktúra, az egyes műfajokra jellemző retorikai elemek és a kognitív makrostruktúra. A továbbiakban e gondolatmenettel egyetértve utalok az uniós kontextusban jellemző szövegszintű jelenségekre.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave