Fischer Márta: Eurolektusok • Az Európai Unió hatása a nyelvekre, különös tekintettel a jogi nyelvre
›
4. Az eurolektusok kutatása
›
4.2. Nemzetközi és hazai kutatások
›
4.2.2. Az intézményi fordítások kutatása

4.2.2. Az intézményi fordítások kutatása

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 2000-es évek elején számos kutatás indult az európai uniós többnyelvűség és ezen belül az európai uniós fordítások – mint intézményi fordítások (ld. 4.2.2. alfejezet) – sajátosságának feltérképezésére. Biel (2020: 483) rámutat, hogy míg a kutatások kezdetben a többnyelvűségi politika és az uniós intézmények gyakorlatának feltárására irányultak, és inkább eseti jellegűek, szétszórtak voltak, addig az utóbbi időben megjelentek a nagyszabású, a fordítás más aspektusaira (a fordítókra, a fordított szövegekre) is fókuszáló kutatások. E változásnak azért van nagy jelentősége, mert Koskinen (2001) a kétezres évek elején még úgy tartotta, hogy kutatási szempontból inkább az uniós fordítások folyamata, mintsem a végtermék lehet érdekes. A kezdeti kutatások tehát inkább a folyamatra, azaz nem a nyelvet ért hatásokra fókuszáltak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az európai uniós fordításokról szóló egyik első átfogó kötetet Wagner, Bech és Martinez (2002) szerkesztette, Translating for the European Union Institutions címmel, amely a St. Jerome kiadásában, a Translation Practices Explained sorozatban jelent meg (Fischer 2006). A könyv különlegességét az adja, hogy az angol, dán és spanyol nemzetiségű szerzők valamennyien az Európai Bizottság fordítói voltak, akik a sorozat szerkesztőjének, Anthony Pymnek a biztatására fogtak bele a munkába. A kötet végén található mindössze négy bibliográfiai hivatkozás is arra utal, hogy a kötet elsősorban a gyakorlatnak, a fordítóknak szól, és a tapasztalatok bemutatásán van a hangsúly.1 Ezt követte egy újabb kötet, Tosi (2003) szerkesztésében, amely egy 1998-ban indított vitasorozat tapasztalatait gyűjtötte össze. Bár fordítási tevékenység akkor már évtizedek óta folyt az intézményekben, ez volt az első alkalom, hogy a fordítók elmondhatták benyomásaikat az uniós intézményekben folyó fordítási munkáról és a munkájukat befolyásoló tényezőkről.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Látható, hogy e kezdeti munkák elsődleges célja a gyakorló fordítók tapasztalatainak összegzése volt. E kötetek sorába illeszkedik Cosmai és Best (2014) munkája. A kötet különlegességét az adja, hogy szerzője az európai uniós intézmények 15 éves gyakorlattal rendelkező fordítója. A szerző hangsúlyozza, hogy az elmélet gyakran nem tud választ adni a fordítók mindennapi gyakorlati fordítási problémáira, így e kötet kifejezetten azzal a céllal készült, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján vonjon le ex-post következtetéseket. Mivel a könyv eredetileg olasz nyelven íródott, ezért fordítója, Best többoldalas bevezetőt írt a kötethez. A kötet előszavát José Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke jegyzi, aki méltatja a fordítók szerepét a többnyelvű Európai Unióban. E munkák mellett az intézményeken belül folyó szövegalkotás és fordítás feltárásához a kétezres években még számos gyakorló magyar fordító és tolmács is hozzájárult (Farkas 2007; Lesznyák 2007; Rádai-Kovács 2009, 2010; Szabari 1996, 2005; Várnai 2005; Volford 2000; Wirth 2000).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az uniós fordítások tudományos alapú vizsgálatának első jelentős lendületét Koskinen (2000a) doktori disszertációja adta, amely egy önálló fejezetet, esettanulmányt szentelt az Európai Bizottságban folyó fordítási munkának. A kutatás egyik – a 3.1.2. alfejezetben már ismertetett – eredménye annak felismerése volt, hogy uniós kontextusban a fordítás nem interkulturális, hanem intrakulturális kommunikációként értelmezhető. Koskinen (2008) következő monográfiájának fókuszában már kifejezetten az uniós intézmények fordítási gyakorlata állt, Translating institutions: An ethnographic study of EU translation címmel.2 E kutatás a Fordítási Főigazgatóság finn fordítóinak példáján azt vizsgálta, milyen hatással van az intézmény a fordítási folyamatra, a fordítók szakmai identitására, és e tényezők mennyiben jelennek meg később a fordításaikban. Koskinen e munkájában mutat rá arra, hogy az Európai Unió nemcsak fordító, hanem fordított intézmény (translated institution) is. Fontos hangsúlyozni, hogy e kutatás bár szövegelemzést is tartalmazott, elsősorban a fordítók identitását, a szervezetben való helyét és szerepét elemezte.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Napjainkban az intézményi fordítás vizsgálata a fordítástudomány önálló kutatási területének is tekinthető. Ezt bizonyítja az is, hogy a Perspectives folyóirat 2014-ben önálló számot is szentelt e kutatási témának, Translation in Institutions címmel. Ebben kapott helyett Koskinen (2014b), valamint Schäffner, Tcaciuc és Tesseus (2014) tanulmánya. Míg az előbbi tanulmány az intézményi fordítás különböző megközelítéseit elemzi, és egységes definíciót javasol, addig Schäffner és társai tanulmánya a nemzeti, a szupranacionális és a nem kormányzati szervezetek (NGO) gyakorlatát veti össze a német külügyminisztérium, az Európai Központi Bank és az Amnesty International példáján.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Emellett több tanulmánykötet is született e témában. Svoboda, Biel és Łoboda (2017) szerkesztésében jelent meg a Quality aspects in institutional translation című kötet, amely az intézményi fordítások sajátosságaival, minőségi követelményeivel és eltérő megközelítéseivel foglalkozik. A tanulmányok az intézményi fordítást mint folyamatot és mint terméket is vizsgálják a minőségi követelmények szempontjából. A kötet kiemelt célja, hogy bemutassa a tudományos világ és a gyakorlat eltérő, de egymást gazdagító szempontjait. Ezért az elméleti hátteret adó tanulmányok mellett esettanulmányok adnak példát a gyakorlatban előforduló kihívásokra. Nem véletlen, hogy a kutatók mellett több olyan szerző is szerepel a kötetben, akik uniós intézményekben dolgoznak, így közvetlen rálátással bírnak az uniós fordításokra és terminológiai munkára (vö. Stefaniak 2017; Strandvik 2017).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az intézményi fordításnak szentelt egy teljes kötetet Ramos (2018) is, Institutional Translation for International Governance. Enhancing Quality in Multilingual Legal Communication címmel. Ebben Ramos és Guzmán (2018) tanulmányának különlegességét az adja, hogy három nemzetközi szervezet – az EU, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) – folyamatait vetette össze egyetlen terminus (due process) spanyolra fordításának mintáján. Megállapítják, hogy nagy különbség látható a szervezetek között, és maguknak az uniós intézményeknek a gyakorlata sem egységes. Ramos (2019) egy évvel későbbi kötete a jogi és intézményi fordítások korpusznyelvészeti kutatásaihoz ad útmutatót, Corpus-Based Research in Legal and Institutional Translation címmel. E két kötet címéből is látható, hogy a fókuszban már a jogi fordítás áll, amely a kutatásoknak ugyancsak egy önálló irányát jelenti.
 
1 A kötetnek 2014-ben megjelent egy újabb, aktualizált kiadása is (Wagner et al. 2002/2014²).
2 A könyv később e-book formájában is megjelent (Koskinen 2014a).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave