6.1.2. Az uniós jogi fogalmi rendszer

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az önálló uniós jogi fogalmak létezését – és a tagállami fogalmaktól való különbözőségét – a 3.1.5. alfejezetben elemzett uniós esetjog tette egyértelművé. Az Európai Bíróságnak az ún. CILFIT esetben hozott ítélete óta beszélhetünk arról, hogy létezik egy olyan uniós jog, amely a tagállamok felett áll, azaz szupranacionális. A CILFIT-ítélet kimondja azt is, hogy az uniós jog egy sajátos uniós terminológiát használ, és a mögöttes jogi fogalmak nem feltétlen azonosak a tagállami rendszerekben megjelenő jogi fogalmakkal. Ezzel a Bíróság egyértelműen rögzítette az uniós jog autonómiáját – és ezzel önálló fogalmi és terminológiai rendszerét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sosoni (2018: 182) és Ramos (2014: 317) ugyanakkor rámutatnak, hogy csak kevés fogalomról mondható el, hogy azok teljesen új, eredeti uniós fogalmak. E fogalmak alkotása ugyanis a tagállamok jogrendszerében gyökerezik. A fogalmak jó részét az uniós jog gyakran a pick and choose módszerrel válogatja a tagállami fogalmi rendszerekből, és ezeket helyezi egy új rendszerbe, az uniós jogba (Somssich 2003b: 747). Így nehéz egy adott fogalomról megmondani, hogy az csak az EU fogalmi rendszerébe tartozik vagy a tagállami fogalmi rendszereknek is a része. Ezért Engberg (2015) még azt a kérdést is felteszi, hogy az európai uniós fogalmi rendszer kézzelfogható valóság, vagy csak egy fikció. Kérdés esetén a tagállamok az ún. előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bírósághoz fordulhatnak – de a Bíróságnak sincs könnyű feladata annak megállapításában, hogy az adott fogalom valóban az EU-jog autonóm fogalmának tekinthető-e.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Joggal gondolhatnánk, hogy az uniós fogalmi rendszeren belül a jogi fogalmak sokkal könnyebben azonosíthatók, hiszen azok mindig pontosan definiáltak. Ez azonban közel sincs így. Az uniós jog nem tekinthet még vissza olyan hosszú hagyományokra, mint a nemzeti jogrendek. Ennek megfelelően a jogi fogalmak sem olyan pontosan körülhatárolhatók, mint a nemzeti jogrendekben (Sandrini 2010b:149). A hagyományoktól függetlenül előfordulhat emellett az is, hogy az uniós jogi fogalmat a jogalkotó egyáltalán nem definiálja, hiszen olyan különbségek vannak a tagállamok között, hogy erre egyszerűen nincs lehetőség. Ekkor a különböző nyelveken való – definíció nélküli – megjelenés éppen azt a célt szolgálja, hogy a fogalom valamennyi tagállami fogalmat lefedje. Előfordul az is, hogy a jogalkotó a fogalmat úgy definiálja, hogy az nincs összhangban egy más – akár ugyanazon a jogterületen belüli – jogi aktusban már szereplő definícióval. Ezért Somssich (2011: 74) az uniós jogi fogalmi rendszer töredezettségéről beszél. E töredezettséget igyekszik az Európai Bíróság utólag, jogértelmező szerepe révén korrigálni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bajčić és Martinović (2018) e jelenségre az undertaking fogalmának részletes elemzésével mutatnak rá. Egy olyan uniós fogalomról van szó, amely ez esetben eredetinek, tehát valóban az EU saját fogalmának tekinthető. Pontos definíciót ugyanakkor sehol nem találunk – erre csak a Bíróság esetjoga alapján lehet következtetni. Eszerint a terminus egy széles fogalmat jelöl, és jelölhet egyént, egy vagy több jogi személyt vagy akár állami vállalkozást is. Mivel a fogalmat az esetjog alakítja, ezért számolni kell azzal is, hogy a fogalom minden egyes új esettel tovább változhat. Mindebből az is következik, hogy az uniós jogi fogalmak – bár joggal gondolhatnánk ennek ellenkezőjét – folyamatosan változhatnak, azaz nem a statikus, hanem a dinamikus jelző illik rájuk. Somssich (2011) és Engberg (2015) további példaként a fogyasztó fogalmát említik, és annak nem egységes, nem következetes használatára, definiálatlanságára hívják fel a figyelmet.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A példaként hozott jogi fogalmakból is látható, hogy a jogágak közül a magánjog egységesítése jelenti a legnagyobb kihívást, ugyanis a magánjog – azon belül is az uniós jogegységesítésben leginkább érintett szerződési jog – az a terület, amelyhez a legszorosabban kötődnek a tagállami hagyományok. Az egyes jogrendszerek – és különösen az angolszász és a kontinentális jogrendszerek – közötti különbségek itt érhetőek leginkább tetten. Ez különösen akkor okoz problémát, ha az uniós jog céljuk és társadalmi funkciójuk tekintetében azonos jelenségeket szabályoz. E jelenség klasszikus példája a szerződés szó, amely mögött nyelvenként (és tagállamonként) hasonló funkciók, de eltérő tartalmak, eljárási és érvényesülési szabályok húzódnak meg (Somssich 2011: 76).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Graziadei (2015: 18) szerint ezekben az esetekben az európai rendelkezések mindössze vonatkozási pontot jelentenek a normaalkotás számára. Ezért fordulhat elő, hogy egy adott rendelkezés ugyanazt a joghatást váltja ki a hivatalos nyelvek mindegyikén, miközben a rendelkezés szövegezése előtt nem definiálták a fogalmakat, és nem egységesítették a terminológiát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Graziadei ezt a pénzügyi fedezetekről szóló 2002/47/EC irányelv példáján mutatja be. Az irányelv angol nyelvű szövege egy mondat kivételével tudatosan kerül bármiféle utalást a contract (szerződés) fogalmára, és helyette a financial collateral arrangement kifejezést használja. Az irányelv francia és olasz szövege a contrat de garantie financière és contratto di garanzia kifejezéseket, az irányelv német verziója ezzel szemben a Finanzsicherheiten, a spanyol pedig az acuerdo de garantía financiera kifejezést használja. (A magyar megfelelő is az angol mintát követi: biztosítéki megállapodás.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hivatalos nyelveken tehát más-más megnevezéssel (mögötte más-más fogalmakkal) találkozhatunk. Ez azonban Graziadei szerint nem jelent problémát, hiszen az irányelv rendelkezései alapján jól látható, milyen (egységes) fogalmat takarnak e megnevezések. Ez összhangban van az Európai Bíróságnak a 2.1.5. alfejezetben elemzett jogértelmezési gyakorlatával is, amely nem szó szerinti, hanem teleológiai megközelítést követ. Az uniós terminológia előzőekben említett változását jól mutatja az is, hogy Graziadei 2015-ben tett megállapítása óta a IATE adatbázis (2022 májusában) az egyes nyelveken már több megfelelőt is feltüntet. Így a német uniós terminológiában megjelenik már a Sicherheitenvereinbarung, a franciában pedig a contrat de sûreté terminus.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E helyen fontos említést tenni az ún. közös referenciakeret tervezetéről (Draft Common Frame of Reference – DCFR), amely az uniós magánjogi egységesítés számára kívánt tudományos muníciót adni. Jelentőségét jól mutatja, hogy a szakirodalom számos munkában foglalkozott e tervezettel (vö. Somssich 2011; Pasa–Morra 2014; Šarčević 2015b). Az Európai Bizottság 2003-ban egy cselekvési tervet jelentetett meg, majd elindította a Közös Referenciakeret (CFR) projektet, amelynek célja az uniós magánjogi alapfogalmak definiálása volt (mint a szerződés vagy a kár). A Közös Európai Referenciakeret Tervezetét (DCFR) 2009-ben fogadták el, és ez jelentette az alapját a CESL Common European Sales Law rendelet elkészítésének. A DCFR egy semleges angol nyelven íródott, amelyhez nem kötődnek a jogi angol nyelv saját fogalmai, a fogalmak jelölésére körülírást vagy neologizmusokat használtak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül fontos hangsúlyoznunk, hogy az uniós jogi fogalmi rendszer alakulására nemcsak a tagállami jog és az EU-jog, hanem a nemzetközi jog is hatással van (Robertson 2011). Az uniós jogi szövegek ugyanis korábban elfogadott nemzetközi megállapodásokra épülhetnek – például a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetével (ENSZ). E (tagállami, nemzetközi és uniós) tényezők együttese alakítja a jogi terminológiát uniós kontextusban – sokszor eredményezve bizonytalan fogalmi hátteret, amelyeknek pontosításáról (a fogalom értelmezéséről) végül a bírák az egyedi eseteket mérlegelve döntenek.
 
1 Somssich (2011) emellett a kár, a jóhiszeműség és tisztesség fogalmát is részletesen elemzi.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave