Chikán Attila, Ilyés Márton: A Rajk Szakkollégium modellje • Értékek, elvek, módszerek
›
Második rész: Rajk-modell: közösségi iskola – demokratikus közösség
›
III. A Rajk és a demokrácia
›
3.4. A demokrácia kudarcai
›
Bizalomhiány – a közösségi kohézió hiánya

Bizalomhiány – a közösségi kohézió hiánya

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A demokrácia alapvetően bizalomjáték: azért fogadom el a másik véleményét, az esetleges vereséget szavazásokkor, teszek bele munkát a közösbe, mert bízom abban, hogy ezt alkalom adtán a többiek is megteszik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyközi és a közösségbe vetett bizalmon túl fontos az intézményekkel és a saját szabályainkkal kapcsolatos bizalom is. Ez a bizalom könnyen megrendülhet két szélsőséges esetben is:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Ha a szervezet nem tud érvényt szerezni a saját szabályainak. Ilyenkor elharapóznak a normaszegések, és különösen a „potyautas” magatartás. A szervezetnek meg kell tudnia védeni a normáit, és végső esetben meg kell válnia a normaromboló tagoktól, máskülönben az aktív tagok válnak frusztrálttá, és az újak felé a normaszegés lesz a minta.
  • A másik véglet a szabályokhoz való túl rugalmatlan ragaszkodás. Ilyenkor előfordulhat, hogy a közösség az eseti döntést igazságtalannak érzi, vagy feleslegesen kötődünk korábbi rossz döntésekhez. Világos, hogy ilyenkor az egész intézményrendszer, eljárásrend helyessége kérdőjeleződik meg az emberekben. Tudomásul kell venni, hogy az élet komplexitását nem lehet leírni szabályokkal, pláne nem az előre nem látott jövőbeli helyzeteket. Ezért szükséges szelepeket beépíteni a rendszerbe: lehetőséget kell adni – persze meghatározott keretek között – az akár szabályokat is felülíró egyedi, méltányossági döntésekre.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez így nyilván nagyon absztrakt, de a legtöbb személyi ügy ezek körül forog. (Tegyük fel, egy tag elmulasztja kötelességeit, eltünedezik a társaságból; olyan szinten, hogy a szabályaink szerint az már a kollégiumból való kizárását is felveti. Ugyanakkor kiderül számos egyedi körülmény; mondjuk családi problémák vagy kollégiumon belüli konfliktusok. A tagság egy részének igazságérzete a szabályok érvényesítését kívánja, mások a méltánylandó körülményeket érzik hangsúlyosnak, és a szigorú büntetést tartanák igazságtalannak. Az ilyen helyzetekben az őszinte vita sokszor képes közelíteni a helyzet megítélését, de sokszor így is feloldhatatlan ellentét alakul ki.) A lényeg, hogy ne eszkalálódjanak ezek a konfliktusok – a normaszegések sem maradhatnak rendszeresen és tartósan elfogadva, de az sem elfogadható, ha a közösség egy része úgy érzi, hogy az intézmény lelketlen és igazságtalan. Ez tehát egy folyamatos egyensúlyozást igényel; maga az őszinte vita segít feltárni, ha sokan úgy éreznék, hogy rendszerszinten elbillenne az intézmény az egyik irányba, olyannyira, hogy az már a bizalom repedéséhez vezetne.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül az emberek közti és az intézménnyel kapcsolatos bizalom megrendülésének legnehezebben kezelhető esete a közösségi kataklizmák és az egyéni tragédiák feldolgozása. Sajnos minden közösségben előfordulhatnak nagyon súlyos dolgok: lopás, erőszak, tragédiák. Ha ezeket nem sikerül „bölcsen” kezelni, együtt feldolgozni, akkor olyan mérgező betegséggé válhatnak, amely akár az egész közösséget is szétrobbanthatja. Ez nem a demokrácia kérdése, habár a nyílt kibeszéléskultúra itt is segít.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igazgatóként ezektől a helyzetektől féltem a legjobban. Hiszek a Rajk közösségében. Tudom, hogy sok empátia és a szeretet tartja össze az alapjaiban, és ez persze csökkenti a tragédiák-kataklizmák előfordulásának esélyét, de teljesen kizárni ezt nem lehet. És vajon, ha beüt a végzet (öngyilkos lesz valaki, agyonüt valakit az áram, leesik a tetőről, súlyos erőszakra derül fény stb.), akkor vajon tudjuk-e majd azt is kezelni – és az itt élők akarják-e ugyanazon falak és arcok között feldolgozni, vagy sokan inkább tiszta lapot nyitva elhagynák a közösséget, akár az egészet felrobbantva?
Hankiss Elemér beszélgetett velünk az egyik téli táborban, nem sokkal a halála előtt arról, hogy embernek-felnőttnek lenni arról is szól, hogy felkészülünk a legnehezebbre is. „Szoktassátok a lelketeket ahhoz, hogy bármit elveszíthettek, akár a legfontosabbat, a legtermészetesebbet is” – mondta. „The readiness is all” – idézte a Hamletből; készen kell állni mindenre!
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave