9.1.3. Az egyéni és szervezeti tanulás néhány sajátossága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Maga a tanulás – mint tevékenység – egy olyan folyamat, amelynek során új ismereteket, készségeket sajátítunk el. Hogy sikeres legyen a tanulási folyamat, a kollégáknak késznek és képesnek is kell lenniük a tanulásra, fejlődésre. A képzési–fejlesztési programok megtervezésénél és az egyéni/szervezeti tanulás környezetének kialakításánál a munkatársak sokszínűségét szintén figyelembe kell venni (lásd 2. fejezet). Hatékonyabb ugyanis a kollégák tanulása, amennyiben a vezetés tekintettel van az egyéni vagy csoportszintű sajátosságokra. Például az idősebbek másfajta tanulási lehetőségeket preferálhatnak, mint a fiatalok. Vagy különböző képzési formák eredményesebbek a hierarchia egyes szintjein, azaz más tanulási stílust preferálhatnak a felső és középvezetők, a szellemi alkalmazottak és a fizikai dolgozók, munkások. A tanulók jellemzői közül Mathis és munkatársai szerint a következő szempontokat kell figyelembe venni: tanulási képesség, tanulási motiváció, önhatékonyság, észlelt hasznosság/érték, tanulási stílus (Mathis et al., 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Tanulási képesség. Nem evidens, hogy minden alkalmazott rendelkezik az alapvető olvasási, írási, szövegértési és matematikai (numerikus) készségekkel. Hogy megértsék és befogadják azt, amit egy tanár elmagyaráz nekik, szükség van az efféle alapkompetenciákra.
  • Tanulási motiváció. A tanulási motiváció szintjét sokféle tényező rombolhatja. Például olyanok, mint a karriercélok vagy a nyitottság hiánya, esetleg az, hogy a közvetlen felettes nem ösztönzi eléggé a fejlődést. A tanulási motivációt negatívan befolyásolhatja a túlterheltség, a fizikai környezet, a tréner személyisége, a tananyag, a kollégák motiválatlansága is. Ugyanakkor, ha az említett tényezők összhatása a pozitív oldalon érvényesül – például a barátok bátorítóak, a tréner elismert és hiteles, elegendő idő és energia áll rendelkezésre, a szervezeti kultúra támogatja és elismeri a tanulni vágyó munkatársakat stb. –, az nagymértékben megnöveli a tanulás iránti érdeklődést és elkötelezettséget. Fontos, hogy a kolléga érzékelje, a fejlesztés hol és hogyan tud hasznosulni számára. Ha látja az értelmét és az értékét, ha kapcsolódik a saját hosszú távú érdekeihez, az motiválni fogja a munkatársakat a tanulásra.
  • Önhatékonyság. A tanulóknak hinniük kell benne, hogy képesek az új tananyagot vagy készségeket elsajátítani. Ha nincs elég önbizalmuk abban, hogy megtanulhatók az ismeretek, akkor a vezetőnek (vagy trénernek, coachnak stb.) biztatnia kell a résztvevőket, hogy ne veszítsék el a lendületüket.
  • Észlelt hasznosság/érték. Hasznos lehet, ha a munkatársak szoros kapcsolatot éreznek a tanulási lehetőségek és a munkakörükben megkövetelt feladatok, felelősségi területek között. Ha látják, hogy egy adott tréning, workshop, on-the-job fejlesztés vagy egyéb képzési forma tartalma hozzájárul mindennapi munkájuk hatékonyabbá tételéhez, ezáltal a karrierjükhöz, sikerességükhöz, akkor hasznosnak és értékesnek fogják találni a tanulási alkalmat.
  • Tanulási stílus. Az emberek különbözőképpen tanulnak. Vannak, akik inkább képekben gondolkodnak (vizuális típusok) – az ő érdeklődésüket leginkább ábrákkal, formákkal, videókkal, színekkel lehet megragadni. Az auditív tanulók a hallottakat jegyzik meg könnyebben (hanglejtés, elmesélt történet, a tréner hangja, zene és egyéb hanghatások, amelyek a tanulást kísérik). Továbbá bizonyos munkatársak akkor értik meg leginkább a tananyagot, ha átgondolják, végigbeszélik valakivel. Sokféle egyéb tanulási stílust ismerünk. Ezek a verbális, kinesztetikus (mozgásos), taktilis (érintésalapú), logikai, társas, magányos, aktív/reflektív, szenzitív/intuitív, érző/gondolkodó, ítélő/észlelő, szakaszos/globális. Zimbardo és munkatársai szerint ezek a tanulási stílusok azonban inkább preferenciák, mint szükségletek, azaz egy vizuálisan könnyebben tanulónak sem érdemes lemondania a többi információs csatornáról, sőt ezek kombinációja csak javíthatja a tanulás eredményességét (Zimbardo et al., 2017). Tudást és készségeket hosszú távon leginkább cselekvésen és élményeken keresztül lehet elraktározni (szituációs játékok, szimulációk stb.). (A tanulási piramisról megtekinthet egy videót ide kattintva.) Az emberek akkor tudják leghatékonyabban felidézni a tanultakat, ha a tanulási elemek egyszerre több érzékszervre hatnak (halljuk, látjuk, csináljuk), azok az elraktározásuk közben érzelmeket is kiváltottak, vagy ha személyesen kötődtek az adott témához. Egy rossz/jó hír hallatán bevéssük az emlékezetünkbe a körülményeket, a hangokat, a színeket, az illatokat, az ízeket, bőrünk érzéseit, vagyis mind az öt érzékszervünkkel adatokat rögzítünk a memóriánkban. (A hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás érzékelési csatornáinkat modalitásoknak nevezzük.) Így azt is mondhatjuk, hogy a tanulást nem érdemes modalitásokra bontani, sőt azok együttes alkalmazásával még eredményesebben tanulhatunk. Például egy tréningen megjelennek videók, beszélgetős blokkok, érzelmeket kiváltó szimulációk, zenei hatások, meg lehet érinteni tárgyakat (például át kell adni, építeni, dolgozni kell velük stb.). Arra is érdemes odafigyelni a tanulási folyamat során, hogy a képzési–fejlesztési program elején és végén tárgyalt témák általában jobban megmaradnak az emlékezetünkben. Például az egyes tréningblokkok felépítésénél tekintettel kell lenni a figyelem csökkenésére, a szünetekre, az energizálásra, az ebédidőre, a pihenésre és a visszazökkenésre is.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos megemlíteni, hogy a szervezet által nyújtott tanulási környezet, szervezeti kultúra is nagymértékben befolyásolja a munkatársak tanulási és tudásátadási kedvét. A kollégák egymás közötti információnyújtása és tudásmegosztása elakadhat, ha nem menedzseljük megfelelően az úgynevezett tudástranszfert, így ez szervezeti szinten is hatékonyságromláshoz vezethet. A tudásmenedzsment diszciplínája foglalkozik olyan kapcsolódó fogalmakkal, mint a tudásféltés, a tudás azonosítása, megszerzése, felhasználása, fejlesztése, megőrzése, megosztása (Bencsik, 2015). A nehezen átadható, úgynevezett hallgatólagos (tacit) tudás átadását támogató eszközök között említhetjük például a storytellinget, az interjúk és videók készítését (Sólyom–Fenyvesi, 2021); ezekről bővebb információt talál az olvasó a 9. fejezet tudástárában, ide kattintva.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 9.2. táblázat egy friss magyarországi felmérés eredményeit mutatja be a tanulás környezetében érzékelhető korlátozó és támogató vállalati gyakorlatokról.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

9.2. táblázat. A tanulási környezet korlátozó és expanzív gyakorlatának összehasonlítása

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szervezeti tanulás értelmezéséhez össze kell kapcsolnunk a szervezetről és a tanulásról szerzett ismereteinket. Tapasztalataink szerint az egyének, a csoportok és a szervezetek bizonyos mértékben alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz. Ez a fajta alkalmazkodás feltételez valamilyen típusú tanulási folyamatot. Ha szervezeti tanulásról beszélünk, akkor egy olyan folyamatra gondolunk, amelynek során a szervezetben új tudás jön létre, amely elterjesztésre kerül és rögzül a szervezeten belül. Ez a rögzült tudás pedig tartósan elérhetővé és felhasználhatóvá válik a döntésekhez és cselekvésekhez, így a tudás más szervezeti tagok és egységek számára is felhasználhatóvá válik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szervezeti tanulás kapcsán a következő előfeltevéseket tehetjük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A tanulás ismeretrendszerek, fogalomrendszerek és magatartási szabályok elsajátítását jelenti, eredménye a csoport- és szervezeti identitásra szerveződött speciális tudás- és kompetenciarendszer.
  • A csoport- és szervezeti tanulás alapja az a pszichológiai szerződés, amelyet az egyén köt a csoporttal vagy szervezettel, amely körvonalazza az egyének közötti interakció terét, szabály- és normarendszerét és határait.
  • Az egyéni, a csoport- és szervezeti tanulás egyaránt az emberi agy teljesítménye, tehát biológiai alapokra épül, de társadalmi-kulturális és gazdasági jellemzőkkel is rendelkezik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nem formális képzésből eredő tudás Boutellier és társai szerint munkahelyi környezetben leginkább a következő főbb forrásokra építve szerezhető meg (Boutellier et al., 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Tudás a szocializáció által – a vállalati kultúra megismerése révén.
  • Tudás a tapasztalás által – a folyamatok megfigyelése útján és a szervezeti rutin révén.
  • Tudás a dokumentáció által – a szervezetben fellelhető írásos anyagok áttekintésével.
  • Tudás a termékben – az alkotás útján létrejövő, már értékesíthető tudás révén. (Berde–Móré, 2014)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az informális tanulási formák között megkülönböztethetjük az additív és a transzformatív tanulást. A tanulás akkor additív, ha már meglévő készségeket fejleszt és tudást gyarapít. A transzformatív tanulás ezzel szemben arra utal, hogy a gondolkodásmódjában egy régi értelmezési sémát egy újra tud cserélni, azaz máshogy fogja megközelíteni az adott problémát. A transzformatív tanulás jellemzője, hogy kihívást jelentő, élményközpontú folyamat során teljesen új hiedelmek, értékek, feltételezések keletkeznek, amelyek megváltoztatják a témához fűződő alapvető attitűdöt. (Stéber–Kereszty, 2015)
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

HR-ügyek: Munkahelyi pletyka mint az informális tudásátadás eszköze? Kutatási eredmények
 
A vizsgálat során kiderült, hogy a transzferálás során nemcsak az a fontos az átadó személy számára, hogy milyen jellegű információt közöl, hanem az is, hogy milyen valóságtartalommal bír az átadni szándékozott tudnivaló. A megosztási hajlandóságot nagyban befolyásolja, hogy az információnak milyen a valóságtartalma. Az információk megosztását különösen negatívan befolyásolja, ha a közölnivaló igazságtartalma megkérdőjelezhető. Habár a kutatásban résztvevőknél a formális információmegosztás népszerűbb, mint az informális, ám pletykálni gyakran szoktak az emberek a munkahelyükön. Még akkor is, ha tudják, hogy az informális tudás- vagy információmegosztás e formájának nem feltétlenül pozitív a hatása a szervezeti működés jellemzőire. Az eredmények azt támasztották alá, hogy a pletyka a szervezet szoft elemeiben tud igazán kárt okozni, azokban a tényezőkben, amelyek kiépítése és korrigálása sok időbe telik, és amelyek lerombolása veszteséget okoz a cégeknek. Az emberek annak ellenére pletykálnak, hogy tudják, nem feltétlenül pozitív hozadéka van ennek a tevékenységnek sem a szervezetre, sem saját magukra nézve. Károsnak vélt mivolta ellenére a kutatásban résztvevők többsége erkölcsileg nem ítéli el a pletykát, és talán ennek is köszönhető, hogy a részt vevő szervezetek 60 százalékában nem foglalkoznak a pletykálkodás következményeivel vezetői szinten sem.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave