12.3.2. Az emberierőforrás-igények biztosítása: tervezési fázisok, technikák, akciótervek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tervezés tudatos és folyamatos elvégzése a HR-ben számos előnnyel jár, úgymint proaktív magatartás (reaktív helyett), szervezeti célok explicit kommunikációja, jövőkép alkotása és a jelenlegi helyzetkép közötti különbségek tudatosítása, a napi problémákra koncentrálás fellazítása, vonalbeli vezetők részvételének és elkötelezettségének ösztönzése. A tervezés során további döntési dimenziók merülnek fel. Például:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Reaktív (akkor reagál, amikor felmerül az igény) vagy proaktív (igények előrejelzése, szisztematikus tervezése) legyen a terv?
  • Milyen legyen a terv skálaszélessége? Szűk, csupán néhány tevékenységgel foglalkozó (pl. toborzás–kiválasztás) vagy széles, minden HR-funkcióra kiterjedő terv készüljön?
  • Mennyire legyen formalizált a terv? Elég, ha csupán a vezetők fejében létező (informális) megoldásban állapodnak meg a résztvevők, vagy számítógépes támogatással gyűjtött adatokon alapuló, írott terv készüljön?
  • Milyen mértékig kötődjön a szervezeti stratégiához? Laza vagy teljesen integrált legyen?
  • Mennyire biztosítsa a terv a flexibilitást? Csak egyetlen változat vagy többféle forgatókönyv készüljön? (Torrington et al., 2021; Karoliny–Balogh, 2016)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az emberi erőforrások menedzselésében a létszámtervezés (staff planning) igen nagy múltra tekint vissza, és az évtizedes tapasztalatok öt tervezési alapelvben foglalhatók össze.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Az EEM nem csupán a HR-esek felségterülete, be kell vonni a kulcsszereplőket (csúcsvezetés, munkavállalók): ez az érintetti alapelv.
  • Csakis kölcsönös dialóguson és kommunikáción keresztül alakítható ki a konszenzus: ez a részvétel alapelve.
  • Érdemes megismerni a versenytársak HR-gyakorlatainak előnyeit és hátrányait, mindezt konkurálás és együttműködési lehetőség szándékával is: ez a versengés alapelve.
  • A hosszabb távú, két-három éves tervek turbulens környezetben történő változtathatóságának alapelve.
  • A HR-tervek hosszú távú üzleti/stratégiai tervekkel történő integrációjának alapelve. (Boxall–Purcell, 2022; Karoliny–Balogh, 2016)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A menedzsment története során a HR-tervezés is több fejlődési fázison ment keresztül. A hagyományos létszámterv volt az első, amely létszámigényt igyekezett meghatározni (mennyiség és összetétel): hány ember kell, milyen képzettséggel, mikor, melyik munkakörben. A múltbeli adatokon vagy pontos jövőbeli várakozásokon nyugvó tervek stabil környezetben jól alkalmazhatók. A környezeti változások gyorsulása hozta magával a racionalizált közelítést, amely az üzleti stratégia és terv igényeiből indult ki, és a létszámhoz kapcsolódó mennyiségi szempontokra fókuszált. Alapkérdése: hogyan egyensúlyozható ki a munkaerő-kereslet a -kínálattal? Az egyensúlyi állapotot matematikai-statisztikai számításokkal, adatközpontú megoldásokkal igyekeztek megbecsülni. Az 1980-as években alakult ki a rugalmas megközelítés, amely sokoldalú munkaerő-elemzést és fluktuációelemzést is magában foglalt. Az 1990-es években már diagnóziskészítésről (diagnosztizáló megközelítésről) beszélhetünk: ekkor az adatalapú módszertan további fejlődése mellett a HR-szakemberek tapasztalatai alapján már a kulcs-problématerületek meghatározásával, elemzésével, az okok feltárásával is foglalkoztak (interjúk, attitűdvizsgálatok, minőségi ismérvek). A mai, modern megközelítést komplex tervezési folyamatnak nevezzük. Ez egy ciklikus eljárás, amely a jelenlegi helyzet és a jövőbeni célok közötti eltérések elemzésére és az ehhez illesztett akciótervezésre összpontosít.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A komplex HR-tervezésnek három fázisa van, és mindegyiken belül három-három területet lehet vizsgálni. A fázisok a következők (Karoliny–Balogh, 2016).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A jelenlegi helyzet vizsgálata: erősségek és gyengeségek meghatározása. Mi a jelenlegi állapot, milyen kondíciókat lehet azonosítani? Mi tapasztalható most a szervezetben? Az elemzés forrásai lehetnek például: szakértelem-leltár, személyi adattár, fluktuációelemzés, szervezeti átvilágítás, munkatársi elégedettségvizsgáló kérdőívek, fókuszcsoportos interjúk, EJM-fázisok (lásd 8.2. alfejezet) eredményei. Az elemzés területei:
    • Szervezeti hatékonyság vizsgálata: szervezeti struktúra, folyamatok, hatáskörök, kultúra, kötődés mértéke.
    • HR-rendszerek állapota: rendszerek és tevékenységek színvonalának felmérése az érintettek megkérdezésével vagy további benchmarkokkal való összevetéssel; munkatársak/munka/munkakörök jellemzői (tudás, készségek, motiváció, ösztönzés); munkatárs vs. munkakörök közötti megfelelés (az eltérés elégedetlenséghez vezethet, és ronthatja a teljesítményt).
    • Rendelkezésre álló emberierőforrás-állomány jellemzői: külső és belső munkaerő-kínálat elemzése. Hány ember, milyen szakképzettséggel van jelen. (Karoliny–Balogh, 2016)
  • Jövőbeli igények, elvárások, célkitűzések megfogalmazása.
    • Átfogó stratégiához kapcsolódó HR-kimenetek: hosszabb távú, szervezeti szintű célok meghatározása szakértői/vezetői becslésekkel, csoportos technikákkal (brainstorming, Delphi-módszer), ellenőrző listákkal, mátrixokkal. Olyan kérdéseket érdemes felvetni, mint: jelentkezik-e új feladat? Megszüntettünk-e feladatot? Kinek jelent változást? Milyen kompetenciákat igényel? Milyen vezetési stílusra van szükség?
    • HR-rendszerekhez kapcsolódó célkitűzések: mennyiségi mutatók, például képzési napok száma, belépők száma, beillesztés költsége, termelékenység, fluktuáció, hiányzás, elégedettség, balesetszám, panaszszám szintje, változása.
    • Emberierőforrás-igények előrejelzése: a munkatársak iránti igény meghatározása általában a termék/szolgáltatás iránti kereslet függvényében változik, valamint a szervezet pénzügyi teljesítménycélján és a termelékenységi tényezőkön alapul. Az előrejelzés objektív módszerekkel és szakértői véleményekkel támogatható. A teljes munkaerőigény definiálásához három megközelítést lehet alkalmazni: globális, analitikus, iteratív. A globális (top-down) esetében a cég központja dönti el a teljes létszámigényt, és ezt bontják le szervezeti egységekre. Az analitikus (bottom-up) tervezésnél a szervezeti egységek szükségleteit összegzik. Az iteratív közelítésnél kombinálják a fenti két módozatot, és több lépésben egyeztetik a létszámigényeket.
  • Eltéréselemzés és akcióterv: a fenti két elemzés eredményeinek összevetéséből látható, hogy milyen eltérések vannak a jövőbeli igények, célok, valamint a jelenlegi kondíciók között. Az eltérések vizsgálatát követően meg lehet fogalmazni a HR-akcióterv különböző variánsait, és ezek értékelését követően kell kiválasztani a megvalósítandó konkrét lépéseket. Az értékelésnél egyszerre érdemes figyelembe venni a hasznokat, a költségeket, a megvalósíthatóságot, a további szervezeti kihatásokat (+/–), az elfogadhatóságukat, a kulcsemberek véleményét és a sikeres alkalmazást befolyásoló (korlátozó/ösztönző) tényezőket. A munkaerő kereslete és kínálata között kialakuló egyensúly, hiány vagy felesleg esetén más-más akciókat lehet végrehajtani; ezeket mutatja be a 12.3. ábra (Karoliny–Balogh, 2016). A tervezésnél érdemes figyelembe venni a szervezet elképzelései és a jövőbeni munkavállalók elvárásai között feszülő különbségeket is: ide kattintva megtekintheti a Randstad 2022-es felmérésének eredményeit a kérdéskörről.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

12.3. ábra. Az emberi erőforrások és menedzselésük tervei
Forrás: a szerzők saját szerkesztése
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave