7. fejezet: Javadalmazás: bérezés, pénzügyi ösztönzők, juttatások

 

 

 

 

 

(Mokos Balázs, PTE KTK, 2016-os évfolyam, Mokos Pincészet)

 

A bérek kérdése meglehetősen érzékenyen érinti a munkavállalókat és a munkáltatókat egyaránt: míg az alkalmazottak oldaláról a munkahelyi elégedettség és a szervezet vonzerejének, megtartó képességének egyik fő tényezőjéről beszélünk hazai és nemzetközi viszonylatban is, addig a szervezet szempontjából a bérköltségek sokszor komoly fejtörést okozó tehertételek. „A személyzetmenedzselés egyik legkritikusabb, rendszeres figyelmet élvező, ugyanakkor a legtöbb elégedetlenséget kiváltó területe a javadalmazás” (Karoliny, 2008, 176). Az emberierőforrás-menedzsmentben a pénzügyi ösztönzőkre többféle elnevezést alkalmazunk, amelyek közül a legátfogóbb kifejezés a javadalmazás, amely a béreken túl más anyagi elemeket is magában foglal (Mathis et al., 2020; Torrington et al., 2021). Használják még a kompenzációs csomag kifejezést, amely megnevezésében arra utal, hogy a munkatársak lemondanak szabadidejükről, és tudásukat, készségeiket és idejüket a szervezeti célok megvalósítása érdekében mobilizálják, és ezért az erőfeszítésért cserébe a munkáltató kompenzálja őket. A hétköznapi nyelvben a fizetés, a keresetek és a bérek gyakran előkerülő megnevezések, ám a HR-ben ezek helyett inkább a javadalmazási rendszer, kompenzációs politika, ösztönzésmenedzsment, motivációs csomag kifejezéseket alkalmazzuk. Használják továbbá az ellenszolgáltatás, a díjazás, illetmény terminusokat is. Az utóbbiakkal a közszféra intézményeiben találkozhatunk. Már a kulcsszavak sokféleségéből is látszik, hogy a javadalmazás soktényezős HR-rendszer, így célszerű „csomagokról” beszélni, amelyek belső elemei szervezetenként változnak (Torrington et al., 2021). Jellemző, hogy az ösztönzési csomagnak vannak fix és változó anyagi elemei, és ehhez kapcsolódnak a nem anyagi ösztönzők is (7.1. ábra).