Első megjelenésekor a hangszerek hangzásainak reprodukálásával kísérletező Accordi (Akkordok) című versegyüttes része volt, ami 1922-ben jelent meg, és hét műből állt, a három évvel később megjelent Szépiacsontokban azonban már csak az Angolkürt szerepelt (mivel Montale nem tartotta elég színvonalasnak a maradék hat verset ahhoz, hogy bekerüljenek első verseskötetébe). A Szépiacsontok egyik legrégebben született költeménye (valamikor 1916 és 1920 között keletkezett) az ember és a táj közötti viszonyt árnyalja, amelyben a szél a mindent megmozgató és mindennek életet adó, a természet elemeit karmesterként vezénylő erő. Az egyetlen „hangszer”, amely nem kel életre a szél által, a költő szíve, reflektálva a közte és a külvilág között fennálló diszharmóniára. A zenei utalásokban bővelkedő mű D’Annunzio La pioggia nel pineto (Eső a fenyvesben, Alcyone, 1903) című művének mozzanatait idézi fel, amelyben az eső tölti be a montaléi szél szerepét.

 

 

Résre nyílt ajtók: Montale a verset kettészelő zárójelben a szabadulás lehetőségét villantja fel, ami egy résen keresztül jelenik meg, ugyanúgy, ahogy a zárójel csak pár gondolat erejéig engedi láttatni a menekülés lehetőségét. Az ajtó, ami elválasztja a költőt a mennyei királyságok megtapasztalásától, vagyis lényegében egy teljesen más, felszabadító világ élményétől, rosszul van bezárva, pont úgy, ahogy A citromfákban „egy rosszul bezárt kapun át / egy udvar fái közt” (43–44) látszanak a citromok sárgái. Montale nem véletlenül használja a malchiuso kifejezést, hiszen nem egy véletlen szerencsében bízik, aminek következtében résre nyílik az ajtó, hanem a hibát keresi annak bezárt állapotában (a Gyakran szembesültem a rosszal az életben című versben a schiude szóválasztás ugyanerre a logikára épül). A malchiuso kifejezés használatával a beszélő megbontja az ajtó és funkciója közötti tökéletes egységet, amivel egy olyan rést hoz létre, amelyen keresztül a létezés más, pozitívabb jelentésekkel bővül. A citromfák választása is hasonló üzenettel bír, hiszen egy olyan gyümölcsről van szó, aminek rendeltetése szerint édesnek kellene lennie a többi gyümölcshöz hasonlóan, savanykás íze és illata azonban megkülönbözteti őt a többi gyümölcsfától, mondhatni hibás a többihez képest. Ez a hiba teszi alkalmassá a citromfát és a gyümölcsét arra, hogy megtestesítse a csodát, a menedéket. A beszélő tehát az ajtó hibás állapotán keresztül látja meg azt a gyümölcsöt, aminek nem megszokott, hibásnak is nevezhető mivolta rejti magában a menedéket nyújtó csodát. A mal előtag nem véletlenül lett A citromfákban szó szerint „rosszul”-ként fordítva, mivel a pontos fordítás csak így lehetett összhangban az olasz szöveggel a fent említett nem elhanyagolható szempontokat figyelembe véve. Ugyanakkor az Angolkürtben Montale ugyanezt a szót használja, mégis máshogy fordítottam. Ennek többnyire az az oka, hogy a Szépiacsontok tele van intertextuális utalásokkal, amelyek minden egyes verssel egyre érthetőbbé válnak, a malchiuso kifejezés pedig a „résre nyílt” megoldással egy újabb jelentéssel bővült, ugyanakkor az olasz szövegben – amelynek csatolása a fordításaimhoz elengedhetetlen – egyértelműen látható, hogy Montale ugyanazt a szóválasztást eszközölte. Véleményem szerint az Angolkürt megoldása is sokkal inkább összhangban van a verssel és a versben rejlő zárójeles megoldással, ami nem az ajtó rosszul bezárt mivoltára, hanem az így keletkező résre kívánja terelni az olvasó figyelmét. Ezen a résen keresztül láthatók a mennyei királyságok, amik ugyanazzal a jelentéssel bírnak, mint a citromok sárgái. A rés szó használata azért volt véleményem szerint fontos, mert a kötet utolsó ciklusában (Delelők és árnyékok), a Ház a tengernél című versben már a varco kifejezéssel találkozhatunk, amelynek szó szerinti fordítása valóban a rés, ami az intertextualitás révén ekkor már nem csupán az Angolkürt, de A citromfák jelentéstartalmával is bővülhet: