A második híres per a copyright angol történetében a Donaldson v. Beckett, amely 1774-ben zajlott; ebben az esetben fel sem merült a koholt per gyanúja.274 Már csak azért sem, mert a felperes, Alexander Donaldson közismert volt harciasan pereskedő természetéről. Donaldson a per idején már Londonban működött könyvkiadóként és kereskedőként, de 1763-ig még Edinburgh-ban működött a cége. Testvérével és cégtársával, Johnnal 1763–1773 között igen jövedelmező üzletet vezettek Londonban. Alexander és John Donaldson főleg olcsó utánnyomással keresett sok pénzt: fele vagy harmad áron dobtak piacra olyan könyveket, amelyek copyright-védelme szerintük már lejárt.275 Ezzel sok ellenséget szereztek maguknak a könyves szakmán belül is, ahol íratlan jogként érvényesült a szabály, hogy legalább egy városon belül ne károsítsák egymást a versenytársak kalózkiadásokkal. Egy anekdota szerint kortársa, James Boswell azt hozta fel Donaldson védelmére, hogy az olcsó kiadások a szegényebb néprétegek, illetve az egyetemisták számára is lehetővé teszik a könyvek megvásárlását. Erre vetélytársa, dr. Johnson azt válaszolta, hogy Donaldson ebben az esetben sem tekinthető törvénytisztelőbbnek Robin Hoodnál, aki kirabolta a gazdagokat azért, hogy a szegényeknek adakozhasson.276