1985-ben W. Brian Arthur, illetve Paul A. David, a Stanford Egyetem két közgazdaság-professzora újranyitotta a QWERTY-aktát, sőt egy egész közgazdasági elméletet építettek a Sholes-féle billentyűzet sikerére. Az elmélet lényege szerint, ha a piac egy döntő pillanatban rákap egy technológiára, akkor ezzel meghatároz egy utat, amelyről később akkor is nehéz lesz letérni, ha megjelenik egy jobb verzió – legalábbis akkor, ha az átállás (ebben az esetben a gépírók átképzése) rövid távon látszólag túl nagy ráfordítással járna. Így a rosszabb technológia „foglyul ejti” a piacot. A QWERTY-n kívül Davidék, valamint az „útfüggőség” és a „foglyul ejtés” elméletén fellelkesült, nem kisszámú követőik egy sor olyan technológiai jelenséget vettek számba, amelyek szerintük hasonló módon, nem megérdemelten arattak diadalt: például az IBM PC győzött a Macintosh felett, a VHS videorendszer a Betamax felett, a robbanómotor a gőzmotor felett vagy a Microsoft operációs rendszere (Windows) a Linux felett. Az „útfüggőség” elmélete termékenyítően hatott a technika- és társadalomtörténészek sokaságára is, akik például kimutatták, hogy egy-egy véletlenszerű, apró mozzanat határozta meg örök időkre az órák járásának irányát, a vasúti nyomtávot, egy intézmény felépítését, a települések főutcájának nyomvonalát (és ezzel a település alapszerkezetét is) vagy a városnegyedek jellegét. Ezekben az esetekben az „útfüggőséggel” ellentétben a „foglyul ejtésnek” már nem volt jelentősége, hiszen a többi, meg nem valósult lehetőség célszerűbb volta nem nyilvánvaló. Az ilyen, szélesebb értelemben vett útfüggőség matematikai modelljét a Stanford Egyetem világhírű, magyar születésű matematikusa, Pólya György készítette el.