Ha megkíséreljük a reálisan létező büntetőjogi rendszereket a polgár/ellenség-büntetőjog kettősség (dichotómia) alapján besorolni, úgy gyorsan egyértelművé válik, hogy világos besorolás nem lehetséges.707 Mindenesetre az európai jogkörben nincs kizárólag a veszélyek elleni effektív küzdelemre kialakított büntetőjogi rendszer. De a polgár-büntetőjog ideálképe sem található meg. Már a mindennapi bűncselekmények tényállásaiban a törvényi büntetési tételek súlyossága mutatja, hogy a veszélyek elhárításakor az elrettentés alkalmaztatik. A Jakobs-féle elképzelés, amely csak a pozitív generális prevencióra támaszkodik a polgár-büntetőjogban, tehát a norma érvényességének megtartására, elhanyagolja az elrettentési, generálpreventív momentumokat, amely nemcsak a legújabb időben, hanem tradicionálisan is jellemző a büntetőjogi rendszerekre. Jakobs két „ideáltípusról” ír, ami tisztán aligha megvalósítható. Hogy a polgár/ellenség-büntetőjog „tiszta formái” nem léteznek, még nem ok arra, hogy ezt a különválasztást feleslegesnek nyilvánítsák. Jogszociológiailag érdekes, tehát deskriptív elemzés az ideáltípusokra hivatkozással értelmes lehet. A Max Weber által kialakított ideáltípus-értelmezés annak hasznosságára mutat rá a leírt történést illetően. Minél pontosabban és egyértelműbben körvonalazott egy ideáltípus, annál irreálisabb, de annál jobban használható a reális folyamatok besorolásához. Az ideáltípus Max Webernél nem normatív jelentőségű. Az „ideált” nem ajánlás vagy követelmény értelmében kell érteni, hanem csupán azt jelenti, hogy a jelenségek kifejeződése egy tiszta, a valóságban (realitásban) nem előforduló forma. Nemcsak egy meghatározott időpontbani állapotok, hanem mindenekelőtt dinamikus folyamatok leírására kínálkozik az ideáltípusokra való hivatkozás. Ha a törekvés tehát az elmúlt évek kriminálpolitikai változásai átnyúló elemeinek és közös vonásainak leírása, úgy lehet a Jakobs-terminológiára visszanyúlni.708 Először mindkét ideáltípus elemeinek besorolása szükséges, amelyhez több síkot kell figyelembe venni.