W. M. Gordon röviddel ezelőtt ismételten felhívta rá a figyelmünket, hogy a periculum est emptoris római jogi szabálya a skóciai common law anyagában tovább él.732 Az utolsó per, amelyben kifejezetten erre az elvre hivatkozva érveltek, 1972-ben folyt: a Corporation of Glasgow lebontás előtt álló városi ingatlanokat vásárolt a Sloans Dairiestől, mi­előtt azonban sor kerülhetett volna az átadásra, az épületek leégtek. A vevő emiatt újra akarta kezdeni a tárgyalásokat a vételárról. Az eladó azzal érvelt, hogy az adásvétel a szerződés megkötésével akkor is perfektté vált, ha a dolog átadásának időpontjáról még nem állapodtak meg a felek. Ennek következtében „the risk of damage by something which was not the fault of the seller passed to the purchaser in accordance with the rule of risk in Roman law wich had clearly been adopted into the Scots common law in the case of sale of moveables”.733 Ennek értelmében született meg az ítélet is, amely azonban nem maradt következmények nélkül: „On the one hand it became common practice for lawyers drawing up contracts of sale of land to seek to alter the common law rule and postpone the passing of risk; on the other hand the Scottish Law Commission was moved to suggest that the common law was unsatisfactory and should be changed so that the risk would normally pass to a purchaser when possession was taken or the purchaser became entitled to take possession.”734