Záray Gyula, Mihucz Viktor Gábor (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

2., átdolgozott kiadás


Egyedi részecskék nyomelemanalízise µ-XRF-módszerrel

Sok környezeti alkalmazás követeli meg a részecskékből álló anyag kvantitatív jellemzését. Két fő megközelítése van a részecskékből álló anyag elemzésének: tömbi és egyedi részecskés analízis. Tömbi módszereket alkalmazva csupán a nagyszámú részecskét tartalmazó, heterogén összetételű minta átlagos összetételéről nyerhetünk információt. Ezek a minták azonban különböző típusú részecskék heterogén keverékei, ezért az átlagos összetétel és az átlagos átmérő nem elegendő a mintában lévő részecskék eloszlásának leírásához. Környezeti szempontból releváns információt a környezeti részecskék (XRF-méréstechnikával leginkább vizsgáltak: aeroszolok, talaj és üledékek) forrásairól csak úgy kaphatunk, ha a pontos összetételi információ áll rendelkezésünkre mind a főkomponensekről, mind a kis- és nyomkoncentrációban jelenlevő elemekről is. Egyedi mikroszkopikus részecskék fő elemi összetétele a kisrendszámú (Z < 11) elemeket is beleértve kvantitatívan meghatározható elektronsugaras mikroanalízissel [101, 102]. A fő elemi összetétel alapján azonban a természetes és antropogén részecskék nem azonosíthatók egyértelműen (pl. talajeredetű és pernyerészecskék a légköri aeroszolban), hiszen többnyire szilikát vagy kalcium-karbonát, esetleg kalcium-szulfát mellett csak nyomösszetevőikben különböznek. Az EPMA a nyomösszetevők meghatározására kis érzékenysége miatt nem alkalmas. A kis koncentrációjú elemek µ-PIXE módszerrel is meghatározhatók, de teljesen kvantitatív eredmények eléréséhez más módszerekkel kell kombinálni [103]. Egyedi mikroszkopikus részecskék elemanalíziséhez – kis koncentrációjú és nyomelemek esetén – mennyiségi meghatározás lehetőségét is ígérő hatékony módszer a diffrakciós röntgencsövön vagy szinkrotronforráson alapuló mikronyalábos XRF [104].

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 448 7

Dr. Záray Gyula egyetemi tanár által 2006-ban szerkesztett és részben írt Az elemanalitika korszerű módszerei című könyv több évtizedes hiánypótló mű volt, ami az elmúlt tíz évben rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult az egyetemeinken kémiát alap- és mesterfokon tanuló, illetve PhD-tanulmányokat folytató hallgatók körében. A könyv nyomtatott változatának valamennyi példánya vevőre talált. Ez nem meglepő, hiszen a szerzők magas szinten, ugyanakkor közérthetően ismertetik a műszeres elemanalitikai módszerek széles skáláját, ötvözve az elméleti és a gyakorlati ismereteket. Záray Gyula kezdeményezésére több szerző kiegészítette fejezetét az adott szakterület (pl. optikai spektroszkópia, atomabszorpciós spektrometria, induktív csatolású optikai emissziós spektrometria, induktív csatolású plazma tömegspektrometria, lézerspektroszkópia és az ezekhez kapcsolódó minta-előkészítési eljárások) legújabb eredményeivel. Az átdolgozott változat szerkesztésében tevékenyen részt vett Záray professzor munkatársa, Mihucz Viktor Gábor egyetemi docens, aki az atomspektrometriában alkalmazott minta-előkészítési módszerekkel foglalkozó fejezetet a legújabb eredményekkel bővítette. Az Akadémiai Kiadó kezdeményezésére az átdolgozott mű 2017-ben elektronikus formában is megjelent. A könyvben összefoglalt ismeretanyag hasznos információkat nyújt számos szakterületen (pl. műszaki kémia, biokémia, klinikai kémia, geokémia, agrokémia) dolgozó analitikus számára, ezért papíralapú formában való kiadása is indokolt. (Dr. Orbán Miklós professor emeritus ELTE Kémiai Intézet)

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-mihucz-az-elemanalitika-korszeru-modszerei-2-atd-kiadas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave