A regionális versenyképesség vizsgálatára napjainkban számos olyan módszer létezik, melyek országokat, régiókat vagy területi egységeket meghatározott gazdasági, társadalmi és kulturális mutatók alapján jellemeznek. Ezek közül az egyik legismertebb a genfi székhelyű Világgazdasági Fórum (World Economic Forum: WEF) által 1979 óta évről évre megjelentetett globális versenyképességi jelentés, amelyben először 16 nyugat-európai államot vizsgáltak. A későbbiekben globális szintre emelték és a legutolsó 2014–2015-ös jelentés 144 állam gazdasági mutatóit vetette össze (2013–2014-ben 148, az azt megelőző évben 144 államra terjedtek ki a mérések). A versenyképesség mérésére alkalmas adatok összegyűjtése az adott állam gazdasági szereplőinek közreműködésével történik, úgy hogy a vállalatok képviselőinek minden országban egy egységesen definiált hét fokozatú skálán kell kiválasztania az országra leginkább megfelelő választ. A fokozatok minőségi sorrendet takarnak – az egyes jelenti legrosszabb, a hetes a legjobb értéket – s ez lehetővé teszi a különböző országoknak az adott versenyképességi tényező alapján történő összehasonlítását és egy komplex versenyképességi rangsor kialakítását. Számos intézmény, politika és gazdasági mutató kerül vizsgálatra, melyek meghatározzák egy ország esetében a termelékenység szintjét és növekedési potenciálját. Mindezek alapján elkészül az ország globális versenyképességi indexe (Global Competitiveness Index – GCI), mely 3 részindex – alapfeltételek, hatékonyságnövelő és innovációs részindex – és ezeken belül 12 pillér alapján kerül meghatározásra.