Minden ország, így Magyarország számára is kulcsfontosságú, hogy a vele szomszédos államokkal sokoldalú kapcsolatokat alakítson ki. Hazánkban ez a törekvés hatványozottan jelentkezik, hiszen a velünk határos államokban jelentős számú magyar kisebbség él, ezért kiemelkedő szerepe van a szomszédságban a stabil gazdasági és politikai viszonyok létrejöttének és az együttműködésnek. A rendszerváltás után megfogalmazott magyar külpolitikai stratégia prioritásai között szerepelnek a közvetlen szomszédságunkban létrejövő, illetve újjáalakuló államokkal kiépítendő kétoldalú kapcsolatok. Különös külpolitikai aktivitást és érzékenységet igényeltek déli kapcsolataink, ahol az addig egyetlen ország, Jugoszlávia helyén több új állam jött létre, melyek közül hárommal – Szlovénia, Horvátország, Szerbia – is közös határaink vannak. Ezen új geostratégiai felállásban kiemelkedő szerepe van a Magyarországgal 355 km-es határon osztozkodó Horvátországgal való kötelékek kialakításának és elmélyítésének. A két állam példaértékű kapcsolatrendszerét meghatározó momentumok közül ki kell emelni az 1102 és 1918 közötti közös múltat, a közös történelmi gyökereket, mely évszázados együttélés és az állam berendezkedése ugyan sok változáson, nehézségen, vitán ment keresztül, de a lényegen, az államközösség tényén ez nem változtatott és egészen 1848-ig alapvetően békés jellegű volt. Ezen együttélés alatt kialakuló kulturális, társadalmi, szociális kapcsolatok, szokások, a sok szállal összefonódó gazdaság mind olyan elemek, melyek segítették az 1991 utáni kibontakozást. (Lőrinczné 2013)