Szabó G. Zoltán, Szörényi László

Kis magyar retorika

A FONOLÓGIA ALAKZATAI

A jóhangzás éppoly fontos követelménye a helyesen formált szövegnek, mint a stiláris eszközök mértéktartó alkalmazása vagy akár a hibátlan nyelvtani szerkesztés. Egy nyelv zeneiségét, akusztikai szépségét általában a magán- és mássalhangzók gyakoriságának aránya határozza meg. Ez az általános meghatározottság szövegszerkesztési szempontból további részletesebb szabályszerűségekkel egészíthető ki. A szótagterjedelem, a szó-, illetve szótaghatárok és -kapcsolatok, továbbá a hangzók és hangkapcsolatok érdemelnek különösebb figyelmet. A jóhangzás önmagában ma, amikor a „néma olvasás” általános, legfeljebb a drámai és a költői szövegek esetében kap hangsúlyt, akkor is inkább a hiánya. Pedig ez az élőbeszéd hatásának elengedhetetlen feltétele. Irodalmunk történetében az impresszionista stílusirányzat kedvelte, kivált Kosztolányi és Tóth Árpád. Vegyük tehát sorra ezeket a jóhangzást meghatározó szabályszerűségeket.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 491 3

Irodalom Nyelvészet

A kötet a klasszikus, hagyományos retorika témaköreit tárgyalja, beleértve mindazt, amit a pozitivizmus korától a „stilisztika” fogalomkörébe utaltak. Mind a prózai, mind a verses alkotások elemzéséhez, értelmezéséhez nyújt egy – a modern irodalomtudományban újra időszerűvé vált – szemléletmódot. Foglalkozik a művek nagyszerkezetének kérdéseivel csakúgy, mint részegységeivel s a tropusok és alakzatok teljes körével, megadva a görög és latin terminusok jelentését. Miközben az ókori és a modern nemzetközi szakirodalomra támaszkodik a témák kifejtésekor, a fogalmakat a magyar irodalomra alkalmazza. A szerzők gazdag példatára Zrínyitől Pilinszkyig, Pázmánytól Esterházyig terjed, bemutatva, miképp működnek a kétezer éves retorikai formák az élő magyar irodalomban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szabo-szorenyi-kis-magyar-retorika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero