Az akarati szakasz kezdetén, a szándékot részletes cselekvési tervbe kell fordítani, amely a kívánt viselkedés végrehajtásának lépéseit, módjait foglalja magában. Egy szándék nagyobb valószínűséggel alakítható cselekvéssé, ha az egyén megtervezi a cél eléréséhez és a felmerülő akadályok legyőzéséhez szükséges lépéseket. [22, 33]

 

 

A cselekvéstervezés alapvető szerepet játszik a szándék viselkedéssé formálásának folyamatában, részletes választ adva a mikor, hol, hogyan kérdésekre adott cselekvés esetén. [33] Azáltal, hogy a cselekvési tervek a helyzet jellemzőit (mikor és hol) összekapcsolják az előre eltervezett, szándékolt viselkedéssel (mit és hogyan), egy idő után az adott viselkedés szinte automatikusan, tudatos erőfeszítés nélkül megvalósulhat, amikor a releváns helyzeti ingerek megjelennek. [22] E tervek gyakorta „ha…, akkor” kapcsolatban jelennek meg (például az egyén elhatározása esetén, hogy hétfőn, szerdán és pénteken fél órát sportol, e terveket az idői tényező fogja aktiválni: „ha hétfő van, akkor este elmegyek futni”), ezen kapcsolatok pedig idővel egyre erősebbé válnak, és az egyénnek egyre kevesebb tudatos erőfeszítésbe kerül a tervei megvalósítása (idővel a tervezett napok és a tervezett viselkedés kapcsolódása ugyanúgy rutinszerű szokássá alakul, ahogy idővel minden viselkedés szokásszinten rögzülhet). Mivel azonban az ellentétes szokásjellegű válaszok (a fenti példánál maradva: például a munka utáni pihenés rutinja), a versengő szándékok (egy esti program) vagy az aktuális körülmények (például az egyén fáradtsága a nap végén) befolyásolhatják a tervek kivitelezését, [31] így a szilárd meggyőződés, hogy a személy képes kivitelezni az adott viselkedést (személyeshatékonyság-érzés), alapvető fontosságú a cselekvés végrehajtásához. [19]

 

 

A megküzdéstervezés az egyén számára kockázatot jelentő, komplex helyzetek anticipációját (például ha valamilyen akadály miatt nem kivitelezhető a tervezett cselekvés), előrelátását és az azokra adható alternatív, megküzdő válaszokat foglalja magában. E stratégia így az akadályokra fókuszál, és mentális szimuláció (alternatívák keresése gondolati síkon) segítségével teszi elkerülhető egy adott kockázati szituációban az automatikus, ám nemkívánatos viselkedést [21] (a fenti példához visszatérve: ha az egyén tudja előre, hogy szerda este, amikor sportolni szokott, részt kell vennie egy programon, választhatja azt az alternatív tervet, hogy a sportolást átteszi kedd vagy csütörtök estére, illetőleg a szerdai nap más időpontjára). E stratégia is előremutató jelleggel működik tehát, amikor az egyén a konkrét megküzdő válaszokat jövőbeli szituációkra dolgozza ki. [31] E két konstruktum esetében a közvetítő (észlelési, figyelmi és emlékezeti) folyamatok megegyeznek, ám tartalmuk és a céljuk különböző: a cselekvéstervezés a feladatot elősegítő, míg a megküzdéstervezés a figyelemelterelődést gátló stratégiaként funkcionál. [31]