A meditáció lényege, hogy az egyén egyfajta elfogadó, ráirányuló attitűddel figyelmét egyetlen tárgyra fókuszálja. [123] A meditációra épülő gyakorlatsorok – noha a keleti kultúrákban gyökereznek, így népszerűségük ott a legnagyobb – egyre elterjedtebbek a nyugati társadalmakban is. E kontextusban a meditációs módszerek általában már az eredeti filozófiai és vallási tartalom és háttér nélkül jelennek meg, mégis kiválóan alkalmasak a stressz által előidézett szorongás és feszültség csökkentésére. [126] A meditációs technikák általános jellemzője, hogy az egyén egy nyugodt, csendes környezetben felvesz egy kényelmes pozíciót (ez a módszertől függően lehet álló, ülő vagy akár mozgáshoz kötött testtartás), tudatosan figyeli és szabályozza légzését, fizikailag és mentálisan is passzívan, elfogadóan viszonyul mind a külső, mind a belső környezet ingereihez, valamint – az adott módszertől függően – egyetlen tárgyra (tényleges fizikai tárgyra vagy egy szóra, gondolatra, érzésre, akár a légzésére) fókuszálja a figyelmét, kizárva minden mást a tudatos kognitív működések közül. Ez lehetővé teheti akár egy megoldásra váró problémára fókuszált elmélyült és kizárólagos koncentrációt, a probléma minden aspektusának, minden jellemzőjének részletes és mély megvizsgálását, ami különböző gondolatokat és emlékeket, tapasztalatokat idézhet elő adott tárggyal kapcsolatban. Mindez oda vezethet, hogy az egyén képessé válik akár új nézőpontból is rátekinteni adott tárgyra, ami – például egy problémahelyzet esetén – a megoldási lehetőségek felfedezését is eredményezheti. [134] Sok esetben azonban a meditáció célja nem az, hogy valamilyen problémára megoldás találjon az egyén; mi több, gyakorta nem is az a lényeg, hogy egy figyelt tárgy legyen a meditáció középpontjában. A hangsúly ilyen esetekben magán a koncentráción van, amit az összpontosítás érdekében gyakorol az egyén. Ennek révén felismerheti, hogy lehetőség van gondolatainak tudatos szabályozására, akár például elterelésére egy szorongató, félelemkeltő vagy negatív tartalomról; felismeri, hogy képes gondolatainak megválasztására, figyelmének elterelésére a nem kívánt gondolatokról, valamint azoknak az érzelmektől való különválasztására, így kezelésére is.