3.1.3.2. Megküzdési képességek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy krónikus betegséghez való alkalmazkodás sikeressége részben az egyén által használt megküzdési válaszokkal magyarázható. Megküzdésnek vagy copingnak nevezi a szakirodalom azokat a kognitív, viselkedéses vagy érzelmi stratégiákat, amelyeket az egyén egy stresszteli szituáció kezelése érdekében alkalmaz. A megküzdés irodalmában az egyik legelterjedtebb, legelfogadottabb és számos kutatást inspiráló elméleti modell a megküzdés kognitív tranzakcionalista modellje143, amely a megküzdés kétlépcsős, kognitív kiértékelésre épülő folyamatát hangsúlyozza. E modell szerint egy stresszorral (például egy betegséggel) szembenézve az egyén először értékeli magát a megterhelő helyzetet, annak jelentőségét, pozitív vagy negatív aspektusát, az egyén céljaira, jóllétére vonatkozó fenyegető jellegét (elsődleges kiértékelés). Ezt követően (másodlagos kiértékelés) az egyén felméri és értékeli, hogy milyen erőforrások, képességek és készségek állnak rendelkezésére a stresszhelyzettel való szembenézésre. E modell szerint tehát mind a stresszor által kiváltott érzelmi és pszichés reakciók kialakulása, mind a megküzdés módjának kiválasztása kognitív értékelő folyamatok következménye. Az elsődleges kiértékelés folyamán az egyén mérlegeli, hogy az adott változás érinti-e és ha igen, milyen mértékben személyes céljait, hogy milyen mértékben tér el ez a változás attól, amit az egyén preferál, valamint hogy mennyire vonódik be az egyén énje ebbe az interakcióba. A másodlagos kiértékelés első komponense a stresszhelyzet és az annak nyomán fellépő változás kiszámíthatóságának, befolyásolhatóságának felmérése, a megterhelő helyzet okának vagy okozójának azonosítása. A második és harmadik lépésben az egyén számba veszi először azokat a problémaközpontú megküzdési erőforrásokat és lehetőségeket, amelyek a helyzet megoldására igénybe vehetők, majd azokat az érzelemközpontú megküzdési módokat, amelyekkel a helyzet érzelmi, pszichés hatása kezelhető. Az utolsó lépésben az egyén megbecsüli e megküzdési módok várható hatékonyságát és sikerességét, és ennek eredményeként választja ki az alkalmazott erőforrásokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E modell szerint két típusként – amelyek a probléma megközelítésének és elkerülésének alapvető mintázataival állíthatók párhuzamba – problémaközpontú és az érzelemközpontú megküzdési stratégiákról beszélhetünk; a problémaközpontú megküzdési stratégiák a helyzet aktív megváltoztatását, módosítását célozzák, míg az érzelemközpontú stratégiák az egyén stresszorra adott pszichés válaszainak szabályozására irányulnak. A modell erőssége annak kihangsúlyozása, hogy egy megküzdési mód adaptív vagy maladaptív (alkalmazkodást segítő vagy gátló) jellege nem stabil, vonásszintű jellemzők függvénye (például, hogy az egyén általában milyen megküzdési módokat preferál), hanem a szituáció és a rá adott reakció (a stresszor és a kiértékelést végző személy és válasza tranzakciója) illeszkedésének függvénye. Bármely megküzdési mód egyaránt lehet alkalmazkodást segítő és gátló attól függően, hogy milyen típusú helyzetben kerül alkalmazásra, hogy milyen tulajdonságokkal jellemezhető az egyén, és hogy milyen életterületet tekintve kerül értékelésre a megküzdés eredményessége (például az egyén aktuális hangulati állapota, szomatikus egészsége, társas kapcsolatai stb.). [143, 144]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy krónikus betegséggel való szembenézés során az információkeresés és a tervezés problémafókuszú stratégái következetesen a jobb kimenetelt bejósoló változóknak bizonyulnak, különösen akkor, ha az egyén kontrollálhatónak értékeli a stresszort. Ezzel szemben az egyén által nem befolyásolható, nem kontrollálható helyzetekben a problémafókuszú stratégiák az erőforrások eredménytelen elpazarlásához és az egyén frusztráció- és tehetetlenségérzéséhez vezethetnek. Ilyen helyzetekben az érzelemfókuszú stratégiák – mint a betegségnek egy pozitívabb értelmezésbe való átkeretezése, érzelmi társas támogatás keresése vagy a betegségről való rumináló gondolkodás elkerülése – hasznosak és eredményesek lehetnek. Ezzel szemben, amikor a betegséghez való alkalmazkodást a problémahelyzet aktív kezelése segítené elő (például az orvos felkeresése, informálódás a szükséges életmódbeli változtatásokról stb.), akkor, noha a beteg személy aktuális hangulatát javíthatja (például szorongását csökkentheti) az érzelemfókuszú megküzdés, az egyén egészségi állapotára hosszú távon káros hatást gyakorolhatnak e stratégiák. [145]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy, a krónikus betegséget mint krízist megközelítő keretmodell, [73] a betegséghez történő alkalmazkodást segítő megküzdési módokat három csoportba sorolja, értékelés-, probléma- és érzelemfókuszú megküzdési stratégiákról beszélve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az értékelésfókuszú megküzdési módok a krízisben történő értelem- és jelentéstalálását segíthetik. Ennek részeként a (1) logikai elemzés és mentális felkészülés stratégiája, a betegségfeldolgozás folyamatának egyszerre egy aspektusára való koncentrálás, a nehéz, bonyolult feladatokat kisebb, kezelhető lépésekre bontásának, a hasznos múltbeli tapasztalatok felidézésének, valamint a lehetséges cselekvések és azok következményeinek mentális tesztelésének fontosságára és szorongás csökkentő hatására hívja fel a figyelmet. Hasonlóképp segíthet, ha az egyén törekszik egy általános, magasabb jelentés megtalálására (például hitének vagy kapcsolatainak erősödése a betegség következményeként) vagy betegség hosszú távú perspektívába helyezésére (például annak tudatosítása, hogy életének csak egy apró részét teszi ki jelen betegség). A (2) kognitív átértékelés stratégiája a helyzet alapvető valóságának elfogadását, ugyanakkor annak valami „kedvezőbbé” való átstrukturálását hangsúlyozza; például „lehetne rosszabb is”, „másokhoz képest jobb a helyzetem” (lefelé történő összehasonlítás), vagy törekvés, hogy az egyén valami jót találjon a helyzetben (például „a szívroham annak jelzése, hogy rosszul élem az életem, mert kizsigerelem a testem, így ez egy lehetőség, hogy változtassak”). A (3) kognitív elkerülés vagy tagadás stratégiája a krízis vagy annak következménye súlyosságának tagadását vagy csökkentését jelenti (lásd a gyász első stádiuma). E megküzdési mód a már említett „védekező mechanizmusok” körébe sorolható, amely az énvédelmet szolgálja, ugyanakkor az alkalmazkodási folyamat legelején konstruktív is lehet azáltal, hogy időt és lehetőséget teremt a helyzet realitásával való megküzdésre (a túlterheltség elkerülésére) vagy a megfelelő megküzdő módok kiválasztására.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A problémafókuszú megküzdési módok a krízis valóságával való szembenézést, a kézzelfogható következmények kezelését és egy pozitívabb helyzet kialakítását szolgálják. Ennek egy típusa az (1) információ és támogatás keresése, mely a betegségről, a kezelésekről, és azok kimeneteléről való információgyűjtést jelenti, mely segíthet az egyénnek az esetleges önvádtól vagy bűntudattól is megszabadulni (mely saját felelősségét hangsúlyozva alakulhat ki). E megküzdési mód gyakorta a logikai elemzéssel együtt jelenik meg, hiszen e stratégiával az egyén a kontrollt próbálja visszaszerezni, egyúttal anticipálja a jövőbeli lépéseket, lehetőségeket. Az egyén érzéseinek magában tartása vagy a társas kapcsolatoktól való visszavonulás ugyanakkor elveszi a támogatás lehetőségét az egyéntől, ezért fontos megtalálni az egyensúlyt a segítségkérés és a „passzív-dependens” szerep elkerülése között. A (2) problémamegoldási lépések a probléma megoldására/kezelésére vonatkozó tényleges cselekvéseket foglalják magukban (hogyan kell kezelni az inzulinadagolót, a vérnyomásmérőt, hogyan lehetséges a tünetek kontrollásása, például optimális gyaloglási tempó kitapasztalása koszorúérbeteg személynél, és a napi rutin átalakítása e szerint stb.). A hozzátartozók és egészségügyi szakemberek feladata lehet ennek kapcsán az egyén személyes képességeinek és kompetenciájának megerősítése, ugyanakkor ezt a sikeres problémamegoldás megtapasztalása is erősíti. Az (3) alternatív jutalmak, megerősítések keresése a veszteségek helyett megtapasztalható alternatívák keresésére helyezi a hangsúlyt (például új aktivitások keresése, átállás rövid távú tervekre és korlátozott célokra (például újra teljesíteni rövidebb túrákat). Ekkor segíthet a fókuszváltás is, például az egyén saját nehézségeire való koncentrálás helyett a betegtársainak segít, vagy egy korábbi aktivitás elvesztését, akár a kényszerű nyugdíjazást úgy értékeli, mint lehetőséget, hogy több időt töltsön ezután a családjával stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az érzelemfókuszú megküzdési módok a krízis által kiváltott érzelmek kezelését, az érzelmi egyensúly fenntartását hivatottak elősegíteni. Az (1) érzelemszabályozás a remény fenntartását és érzelmek kontrollálását teszi lehetővé egy felkavaró helyzetben. Fontos felismerni ugyanis, hogy egy akut problémahelyzetben a mielőbbi cselekvés élvez elsőbbséget, ennek érdekében az érzelemszabályozás segíthet az érzelmek megélésének tudatos elhalasztásában akkorra, amikor lehetőség lesz rá. E stratégia tehát az érzelmek megtapasztalását és feldolgozását a megfelelő helyen és időben segíti. Az (2) érzelmek kifejezése jelentheti a harag vagy kétségbeesés érzéseinek kimutatását, akár a sírás megengedését vagy hangos tiltakozást egy megterhelő helyzetben (például a diagnózis megismerésekor). Hasonlóképp segíthet a humor, akár az akasztófahumor alkalmazása, amennyiben ez – a másoknak való ártalomokozás nélkül – az egyén érzelmeinek kifejezését, elvezetését teszi lehetővé. Az érzelemszabályzás átmeneti zavarának vagy kudarcának tekinthető ugyanakkor, ha az egyén negatív, akár elutasító érzelmeit hosszú távon a betegséghez való alkalmazkodást nehezítő vagy lehetetlenné tévő viselkedéssel fejezi ki (például a kezelés elutasításával). Ilyen esetben létfontosságú – mind a beteg pszichés, mind szomatikus jólléte szempontjából – az érzelmek kifejezésének, elaborálásának lehetővé tétele (akár szakember segítségét is igénybe véve). Az (3) elfogadás és beletörődés stratégiája a helyzet és annak megváltoztathatatlanságába való beletörődést, és adott „sors” elfogadását jelenti. Hangsúlyozandó, hogy ez egy folyamat, amely gyakran váltakozhat a kognitív elkerülés és tagadás stratégiáival, hiszen a beteg állapotának változásai megnehezíthetik az egyensúly megtalálását. [73]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A koncepció hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a megküzdési módok nem izoláltan, nem önmagukban fejtik ki hatásukat; gyakorta párhuzamosan, együtt jelennek meg, valamint más tényezők is befolyásolják a megküzdési módok alkalmazkodásban betöltött szerepét. Ilyen tényező lehet az egyén életkora, neme, a betegségekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatai, kontrollképessége, társas támogatottsága, optimizmusa stb., amelyek mind befolyásolják a személy betegségéhez történő alkalmazkodását.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Koszorúér-megbetegedéssel élő személyek körében vizsgálva az alkalmazott megküzdési stratégiákat, empirikus tanulmányok [146] rámutattak, hogy a betegek jelentős része adaptív és egészséges megküzdési módokat alkalmaz, amelyek – mint például a problémamegoldó stratégiák, az optimista beállítottság, a pozitív újraértékelés vagy a társas támasz keresése – a koszorúér-betegség jobb kimenetelével járnak együtt. Más kutatások [147] ugyanakkor egyes érzelemfókuszú stratégiák – elkerülés, a helyzetből való kilépés, az érzelmek elnyomása – pszichés distresszre gyakorolt negatív hatását igazolták koszorúérbeteg nők körében. A koszorúér-betegséghez történő alkalmazkodás és a megküzdés összefüggéseit vizsgáló kutatások [146] – az elméleti feltevésekkel összhangban – rámutattak, hogy a tagadás és elkerülés stratégiái pozitívabb érzelmi kimenetekhez vezettek rövid távon, azonban hosszú távon ennek gyakorta – szorongásra, depresszióra és a harag tüneteire gyakorolt – negatív hatása igazolódott. Több kutatás [146, 148] által igazoltan a társas támogatáshoz kapcsolódó megküzdési stratégiák alkalmazása pozitív hatásúnak bizonyult mind a betegek pszichés jólléte, mind fizikai funkcionálása szempontjából. A koszorúér-betegségük krónikus szakaszában lévő betegek esetében továbbá a betegséggel kapcsolat felelősség fel nem vállalása és az ahhoz kötődő problémaközpontú megküzdési stratégiák hiánya bejósolta az újbóli kórházi ellátás szükségességét. [149]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiemelendő, hogy bizonyos, a megküzdési módok alkalmazása kapcsán gyakorta idézett nemi különbségek a koszorúér-betegséggel élők körében is megfigyelhetők. Kutatások következetesen rámutatnak, hogy a nők gyakrabban használnak a társas támogatáshoz kötődő stratégiákat, és kiterjedtebb támogató kapcsolatokról számolnak be, mint a férfiak, [150] ugyanakkor kevesebb információs és instrumentális támogatást kapnak. [151] Férfi betegek továbbá támogatóbbnak érzik házastársukat, mint a nő betegek, [150] ami érthető módon fakadhat a már ismertetett nemi szerepbeli különbségekből, ugyanakkor a nőbetegek nagyobb sérülékenységére hívják fel a figyelmet. Noha számos, az átlagpopulációt vizsgáló tanulmány – ugyan erősen megkérdőjelezhető [152] – következtetése, hogy a nők általában véve inkább alkalmaznak érzelemfókuszú, mint problémafókuszú megküzdési stratégiákat (szemben a férfiakkal), koszorúérbeteg személyek körében e különbségtevés nem igazolható. Mind a férfi, mind a nőbetegek egyaránt alkalmazzák a megküzdési módok két típusát, az alkalmazkodást igénylő helyzet jellemzőitől függően. Ezzel együtt igazolódott, hogy a nőbetegek általában véve gyakrabban alkalmaznak megküzdési stratégiákat (függetlenül azok típusától), mint a férfiak, ami talán a nők betegségükkel összefüggő intenzívebb stresszmegéléséhez kapcsolódik. [150]
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave