4.4. Fájdalom, fájdalommenedzsment

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Noha a koszorúér-betegségnek nem gyakori kísérőtünete a fájdalom, mégis indokolt röviden kitérni rá. A fájdalom egy igen összetett és többdimenziós jelenségként érthető meg, amelynek több típusa különböztethető meg. A neuropátiás fájdalom a gerincvelő, az agy vagy az idegsejtek sérülése, károsodása, gyulladása nyomán léphet fel, tehát a fájdalomérzet nem egy akut sérülést követően lép fel. Az úgynevezett pszichogén eredetű fájdalmak körébe az orvosilag igazolható organikus ok nélkül fellépő fájdalomzavarok sorolhatók, illetve azok az esetek, amikor az organikus ok csak részben vagy nem indokolja a fájdalom adott intenzitású vagy időtartamú jelenlétét. A nociceptív fájdalom a test szöveteinek sérülése nyomán fellépő fájdalom, ami jellemzően ütés, vágás, égés stb. után jelentkezik. Mindezekkel együtt hangsúlyozni kell, hogy nem válaszhatók el élesen a szomatikus és a pszichés eredetű fájdalmak, mert minden fájdalomélményben egyaránt szerepet játszhatnak szomatikus és pszichés tényezők is. Jelen keretek között nem indokolt részletesen taglalni az akut és a krónikus (hosszan, hat hónapnál vagy tovább tartó) fájdalom közötti különbségeket, mindössze néhány általános szempont és főképp a fájdalom kezelésének lehetőségei kerülnek most előtérbe.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fájdalom minden esetben jelentős pszichés változásokkal jár együtt. A kognitív tényezőket tekintve fontos szempont az egyén attitűdje, meggyőződése a fájdalommal (annak okával, kontrollálhatóságával, időtartalmával) kapcsolatban (lásd szubjektív betegségelméletek), csakúgy, mint a fájdalomhoz kapcsolódó figyelmi, észlelési és memória folyamatainak jellemzői. Empirikus kutatások [226] igazolták, hogy a katasztrofizáló gondolkodás (a lehető legrosszabb kimenetelre történő fókuszálás) mind a fájdalom szubjektív intenzitását, mind a hozzá kapcsolódó distresszt megnöveli. Az aktuális fájdalomérzet továbbá mind viselkedéses szinten, mind az érzelmi reakciókat tekintve azonnali válaszokat vált ki. A fájdalomélmény a viselkedés azonnali leállítását, a tevékenységtől való visszahúzódást válthatja ki, valamint a fájdalomnak hangadással és arckifejezéssel, testtartással való kifejezését (ez az fájdalom alapvető funkciója is: felhívva a figyelmet a test sérülésére, lehetővé teszi a sérülést kiváltó inger elkerülését). A koszorúérbetegek által megtapasztalt mellkasi nyomás hasonlóképp az aktuálisan folytatott tevékenység azonnali abbahagyását, a pihenés lehetőségének keresését váltja ki. A hosszan tartó fájdalom orvosi segítség kéréséhez, fájdalomcsillapító alkalmazásához, az általános aktivitási szint mérsékléséhez és más, az egyén által protektívnak gondolt viselkedéshez vezethet. A tartós fájdalomérzet kihatással lehet az egyén szociális szerepeire, munkavégzésére, családi kapcsolataira, mindennapi tevékenységeire, amely hatások kapcsán a korábban már tárgyalt betegségelőny szerepe is hasonlóképp felmerülhet. Ennek okán a fájdalomélményre adott leggyakoribb érzelmi reakciók a frusztráció, valamint szorongásos és a depresszív érzések.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fájdalom kezelését segíteni kívánó pszichológiai kezelési módokról elmondható, hogy minden esetben a beteg személy aktív részvételét igénylik. Gyakran alkalmazott módszer a beteg személy által vezetett fájdalomnapló: feljegyezve, hogy például mely napszakban, milyen tevékenység közben, milyen pszichés állapotok által kísérve jelentkezett a fájdalom, segíthet az egyénnek egyfelől tervezni és minél hatékonyabb szervezni a napjait, másfelől célzottan elkerülni azokat a helyzeteket, tevékenységeket, amelyek valószínűbben vezetnek a fájdalom fellépéséhez. A fájdalomhoz kapcsolódó betegedukáció szintén hatékony eszköz lehet. [227] Egyfelől információt gyűjtve a fájdalomról, annak okáról, jellemzőiről, enyhítésének lehetőségeiről (lásd például az angina pectoris kapcsán tárgyalt szempontokat, II.3.1. fejezet) a kontrollérzet megerősítését, valamint a fájdalom tényleges megelőzését és megszüntetését is eredményezheti. Másfelől, megvizsgálva, hogy az egyén maga milyen meggyőződéseket hordoz a fájdalommal kapcsolatban, a fájdalommenedzsmentet nehezítő betegségmagatartás felismerését is segítheti (lásd mind a „fájdalom nélkül nincs fejlődés” téves elképzelést, a „férfi elviseli a fájdalmat” beállítódást, mind a „fájdalom lehetővé teszi, hogy munkavégzés helyett pihenhessek” betegségelőnyhöz kapcsolódó viszonyulást), ami mind gátja lehet az egyén fájdalommenedzsmenthez kapcsolódó motivációjának.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A könnyen elsajátítható relaxációs technikák (lásd a VI.4.4.5.2. fejezetet) célja, hogy csökkentsék a pszichofiziológiai feszültség, az úgynevezett arousal szintjét, amely gyakran emelkedettebb krónikus betegséggel élő vagy aktuálisan fájdalmat érző személyek körében. A testi-lelki feszültségérzet csökkenésével mind a fájdalomérzet, mind az ahhoz kapcsolódó (vagy attól függetlenül fellépő) pszichés distressz mérséklődhet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További technikák a figyelem tudatos irányítására épülnek, amely módszer gyakorta részét képezi a relaxációs technikáknak is (például a figyelem irányítása a légzésre, az izmok feszülésére-ellazulására stb.). A figyelem irányítására szolgáló módszerek elméleti alapja, hogy az egyén tudatos figyelmi kapacitása korlátozott, amely keretében a mentális folyamatok fókuszálásával irányítható, hogy az egyén külső és belső környezetének mely ingerei kerüljenek a tudatosság fókuszába, kiszorítva így más ingereket a figyelem mezőjéből. A fájdalommenedzsment során használva e technikát, az egyénnek megtanítható, hogy bizonyos belső képekre (például egy korábbi kellemes élményre) vagy a külső környezet bizonyos ingereire (például a szél simogató érzésére a bőrén, vagy bizonyos illatokra) helyezze át, váltsa át figyelmét, ezzel csökkentve a fájdalomingerre fordított figyelmet, így mérsékelve annak hatását is. Szintén segíthet, ha az egyén nem a fájdalomról tereli el a figyelmét, hanem a fájdalom bizonyos aspektusaira fókuszálja azt (például a mellkasi fájdalom során az egyén arra figyel, hogy felsőtestének pontosan mely részén érzi a fájdalomingert, és ez hogyan mérséklődik pihenés hatására; ezáltal kisebb figyelmi kapacitás marad annak interpretálására, akár katasztrofizálására, például, hogy ez talán a szíve romló állapotának a jelzése). [227]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kognitív viselkedésterápiás módszerek alapgondolata, hogy egy esemény megtapasztalásakor az esemény egyén általi interpretációja váltja ki az érzelmi és viselkedéses válaszokat, nem az esemény maga. A fájdalomhoz kapcsolódó gondolatok, meggyőződések és attitűdök megvizsgálása lehetőséget teremt ezen gondolatok kontrollálására, akár módosítására, így azok következményeinek mérséklésére is. Például a gondolat, hogy a mellkasi fájdalom csak egy újabb szívizominfarktus jele lehet, érthető módon vált ki intenzív negatív érzéseket az egyénből. Ezen gondolat felismerése és módosítása (például, hogy a károsodott szívizom túlterhelése esetén is felléphet a mellkasi fájdalom, tehát a terhelés csökkentésével az szűnni fog) egy másfajta, kevésbé negatív érzelmi kimenethez vezethet. E katasztrofizáló gondolatok továbbá a fiziológiás stresszreakció kialakulásához is vezethetnek, amely akár fokozhatja is a fájdalomérzetet. A gondolatok kontrollálása, átkeretezése ezáltal a stresszreakció mérséklődéséhez, ekként – a pihenéssel kiegészülve – a fájdalomérzet tényleges csökkenéséhez is vezethet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fájdalom viselkedésterápiás megközelítése mindenekelőtt a fájdalomélményhez kötődő viselkedések megváltoztatását és nem a fájdalomélményt magát célozza. A fájdalomviselkedés magában foglalhatja a beteg személy megváltozott aktivitását, nem egészséges testtartását vagy mozgását (óvni kívánva így a fájdalmas testrészt), a túlzott mértékű pihenést vagy az aktivitás-pihenés ciklusainak maladaptív megváltozását. A viselkedésterápiás módszerek gyakorta célzott területei az egyén aktivitási szintje (az egyensúly megtalálása az aktivitás és a pihenés között), a gyógyszerszedése (az indokolatlan vagy túlzott mértékű gyógyszerelés kiváltása), illetve a családtagokkal, barátokkal való társas interakció fenntartása (például családi programok kerülése a fájdalomtól való félelem miatt). E megközelítésben fontos felismerni, hogy milyen események előzik meg az adott fájdalomviselkedést, és milyen következmények (megerősítők) követik azt. Amennyiben például az egyén a legenyhébb fájdalomérzetre is azonnal abbahagyja aktuális tevékenységét és lepihen, nem tapasztalhatja meg, hogy néhány percen belül a fájdalom talán enélkül is mérséklődött volna. A családtagok, akik maguk is aggódnak a beteg személyért, pedig megerősítik, hogy a pihenés az egyetlen jó megoldás ilyen helyzetben. Ezáltal kialakul az egyénben az a fájdalomviselkedés, amely minden esetben az azonnali aktivitás feladását és a pihenést jelenti, ez azonban az egyén állóképességének, erőnlétének csökkenéséhez, így káros egészségügyi következményekhez vezethet. Ennek okán a családtagoknak, hozzátartozóknak adható tanács, hogy ne minden esetben a beteg személy szubjektív élményeire fókuszáljanak (például a szorongás az egyén által érzett fájdalom miatt), hanem a beteg érdekeit (is) tartsák szem előtt (például, hogy a testmozgás szükséges és fontos eszköze a koszorúér-betegség kezelésének és létezik középút a fájdalom elkerülése és a testi aktivitás fenntartása között). [227]
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave