4.1.2. A nikotinfüggőség kialakulásában, valamint a leszokásban szerepet játszó pszichés tényezők

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nikotinfüggés kialakulásában – az élettani reakciók mellett – jelentős szerepet játszanak pszichológiai mechanizmusok is. Ilyen tényező lehet a nikotinérzékenység talaján az a pszichés élmény, amely a nikotin hatására fellép – azok a személyek, akik magas nikotinérzékenységgel rendelkeznek, egyaránt átélnek intenzív kellemes (nyugodtság, ellazultság, feltöltöttség, életerő) és kellemetlen (feszültség, szédülés, fáradtság) élményeket; esetükben az ismételt nikotinbevitel során a kellemetlen élményekkel, érzésekkel szemben feltehetően tolerancia alakul ki („hozzászoknak”), ám a pozitív élmények, érzések fennmaradnak. Ők feltehetően a legveszélyeztetettebbek a nikotinfüggőség kialakulása kapcsán. Ezzel szemben az alacsony nikotinszenzitivitással rendelkező személyek esetében mind a kellemes, mind a kellemetlen élmények igen gyengék és mérsékeltek. Ebben az ismételt nikotinbevitel sem hoz jelentős változást, így az ilyen személyek vagy csak alkalmanként dohányoznak az első kipróbálást követően, vagy nem is próbálkoznak többet. [48]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanuláselméleti megközelítéseknek alapvető szerepük van a dohányzás mint viselkedés és a hozzá kapcsolódó függőség kialakulásának magyarázatában. A tanuláselméletek egy központi fogalma a megerősítés: e koncepció szerint, az egyén jövőbeli viselkedését jelentősen meghatározza az, hogy milyen következmény követi a viselkedését. Akár pozitív következmény követi a viselkedést (lásd jutalom, pozitív megerősítés), akár egy negatív állapottól mentesül az egyén a viselkedése következményeként (negatív megerősítés), megnő a valószínűsége, hogy az egyén a jövőben is preferálni fogja az adott viselkedést.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy erről a fentiekben szó esett, a nikotin igen rövid idő, alig néhány másodperc alatt eljut az agyba, így a viselkedés (a cigaretta meggyújtása) rendkívül gyorsan kiváltja a pozitív következményt (kellemes érzés, energizáltság stb.), ezáltal pozitívan és hatásosan megerősítve a viselkedést. A megerősítés másik típusának szintén jelentős szerepe lehet a dohányzáshoz mint viselkedéshez kötődő tanulási folyamatokban. A cigaretta meggyújtása és a nikotin bevitele után ugyanis nemcsak a pozitív érzések, élmények jelennek meg rövid időn belül, de a nikotin megvonása miatt fellépő kellemetlen tünetek (feszültség, düh, szorongás stb.) is gyorsan mérséklődnek, akár megszűnnek, ezáltal negatívan, de hasonlóképp sikeresen megerősítve a dohányzási viselkedést. [49] Ehhez kapcsolódóan érthető, hogy a megvonási tünetek megjelenése igen nehézzé teszi a dohányzásról való leszokást – a legtöbb dohányos ezt tekinti a leszokása fő akadályának. Számos kutatás igazolja azonban, hogy a megvonási tünetek mérsékléséhez nincs szükség a nikotin nagy mennyiségű és gyors bevitelére, amely a dohányzással jár; elegendő a többé-kevésbé folyamatos, ám kis mennyiségű nikotinpótlás (nikotintapasszal vagy rágóval stb.) a leszokási folyamat elején, míg a megvonási tünetek mérséklődnek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szintén a negatív megerősítés elvére építenek a dohányzás úgynevezett szelfmedikációs („önkezelési”) modelljei. Ezek központi gondolata, hogy a dohányzás egy fontos eszközként jelenik meg az egyén számára, amely segíti a negatív érzelmeivel (feszültséggel, stresszel stb.) való megküzdést. Amennyiben az egyén úgy érzi, hogy a dohányzás csökkenti az előzetesen fennálló negatív pszichés állapotokat, a viselkedés megerősítődik, és a dohányzás rendszeres szokássá válik. [50] Noha a nikotin valóban szerepet játszhat a negatív pszichés állapotok oldásában (lásd feljebb a felszabaduló dopamin és szerotonin hatását), az egyénnek fontos végiggondolnia, hogy nem áll-e rendelkezésére más, alkalmazkodást jobban segítő stresszkezelő, feszültségcsökkentő módszer (például relaxáció stb.), amely nélkülözi a dohányzás testi-lelki egészséget károsító hatásait.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulási folyamat kapcsán megemlítendő továbbá a megerősítéshez kapcsolódó egyéb, szenzoros vagy viselkedéses, úgynevezett másodlagos megerősítő ingerek szerepe is. Ahogy egyre többször jelenik meg együtt és kapcsolódik össze adott viselkedés (a dohányzás) és annak következménye (a pozitív érzések, élmények, illetve a negatívak megszűnése), úgy társulnak egyre erősebben olyan másodlagos ingerek is hozzá, amelyek a pozitív következményt hozó viselkedést kísérik, azzal együtt járnak. A dohányzás esetében ezek lehetnek szenzoros ingerek, mint a cigaretta látványa vagy füstje, akár más ételek-italok íze (például kávé), amelyeket a cigarettával együtt fogyaszt az egyén, de akár viselkedéses ingerek is (például a cigaretta megsodrása). Ez a jelenség az előhangolás, amelynek hatására akár a cigarettától független ingerek (például a kávé) vagy ahhoz kapcsolódók (például a cigaretta füstje) is jelentősen felerősíthetik a cigaretta utáni sóvárgást [51] (ekként ezen előhangoló ingerek felismerése és tudatos kerülése a leszokás első időszakában jelentősen megkönnyítheti ezt az általában igen nehéz folyamatot).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A dohányzásról való leszokás, illetve az absztinencia (a cigarettától való tartózkodás) fenntartásában fontos szerep jut a korábban már bemutatott (lásd az V.3.1.3.6. fejezetet) személyeshatékonyság-érzésnek is. Egy kutatásban [52] a személyes hatékonyság érzésének több formáját azonosították, amelyek jelentős szerepet játszhatnak a dohányzásról való leszokás folyamatában:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. az absztinencia fenntartására vonatkozó személyes hatékonyság az egyén arra irányuló meggyőződését jelenti, hogy képes ellenállni a dohányzásnak még magas kockázatú szituációkban is;
  2. a rezisztenciára vonatkozó személyes hatékonyság az egyénnek azt a meggyőződését foglalja magában, hogy képes ellenállni a (dohányzást támogató) társas nyomásnak;
  3. a megküzdési személyes hatékonyság az egyén arra irányuló meggyőződését takarja, hogy képes megküzdeni bizonyos problémákkal a dohányzás nélkül is;
  4. a kontrollal kapcsolatos személyes hatékonyság az egyén arra vonatkozó meggyőződését jelenti, hogy képes befolyásolni az elszívott cigaretták mennyiségét bizonyos szituációkban;
  5. a cselekvéses személyes hatékonyság (hasonlóan a HAPA-modell kapcsán bemutatottakhoz) az egyén arra vonatkozó meggyőződése, hogy képes elérni a céljait (például az elszívott szálak mennyiségének csökkentése kapcsán) akár a dohányzásról való leszokás kezdetén, akár a későbbiek során;
  6. a kezeléssel összefüggő személyes hatékonyság a személy azon meggyőződésére vonatkozik, hogy képes a leszokáshoz kapcsolódó kezelés lépéseit (például a dohányzási szokások önmonitorozása) megvalósítani. [52]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy erről fentebb már szó esett, bármely szokásszintű viselkedés csak a tudatos és irányított önszabályozás folyamatán keresztül változtatható meg. Ennek okán javasolt a fentiekben bemutatott személyeshatékonyság-formák kapcsán is felmérni, hogy az egyén milyen meggyőződésekkel rendelkezik adott képességeire vonatkozóan, majd pedig (ahogy erről szó esett a motivációs interjú kapcsán, lásd a VI.3. fejezetet) végiggondolni, hogy milyen utakon, milyen stratégiákkal lehetne növelhető adott meggyőződés. [52]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

54.
Az absztinencia fenntartására vonatkozó személyes hatékonyság
 
Gondolja végig: „Mennyire vagyok biztos abban, hogy képes lennék ellenállni a dohányzás csábításának, ha szomorú/feszült vagyok/ha unatkozom/ha olyan társaságban vagyok, ahol mások dohányoznak/ha várakozom (például buszra)/ ha nagyon vágyom egy cigarettára?”
Ezzel kezdődik a tudatos önszabályozás. Melyek azok a helyzetek, amelyek az egyénnek személy szerint kihívást jelentenek, vagy ahol nagyobb a veszélye a visszaesésnek? Hogyan lehet kivédeni ezeket a helyzeteket? Milyen stratégiák segíthetnek ellenállni a dohányzásnak ezekben a helyzetekben?
Például feszült helyzetben inkább választja a sétát vagy egy relaxációs módszert? Ha unatkozik, keresztrejtvényt vesz elő/játszik a telefonján? A sóvárgás esetére cukormentes (esetleg nikotinos) rágót készít elő? Társaságban azokra koncentrál/azokkal beszélget, akik nem dohányoznak?
Ezen előzetes, egyéni (!) megküzdőtervek hatékony segítséget jelenthetnek a különböző magas kockázatú helyzetekre való felkészülésben.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Az absztinencia fenntartására vonatkozó személyes hatékonyság kapcsán fontos előre felmérni és megbecsülni, hogy bizonyos (a dohányzás szempontjából nehéz) helyzetekben az egyén mennyire biztos abban, hogy képes ellenállni a dohányzásnak. Egy vizsgálatban [53] azon helyzeteket vizsgálták meg, ahol a legtöbb dohányos a legkevésbé érzi azt, hogy képes ellenállni a dohányzás csábításának. Ilyen, jellemzően nagy kihívást jelentő körülmények: azok a helyzetek, amikor az egyén negatív érzelmeket (például feszültség, szomorúság, stressz) él át; a társas helyzetek, különösen az evéshez és iváshoz kapcsolódók (étkezés után, kávét vagy alkoholt fogyasztva, akkor, ha a társaság más tagjai dohányoznak stb.); érthető módon azok a helyzetek, amikor az egyén sóvárgást érez a cigaretta után; a tétlen időszakok (az egyén egyedül van, unatkozik, várakozik, pihen stb.); és kisebb mértékben ugyan, de szintén kihívást jelentő helyzet lehet az, amikor az egyén arousal (izgalmi/éberségi) szintje alacsony (fáradtság, éhség, álmosság stb.). Ezzel szemben jellemzően könnyebb ellenállni a dohányzás csábításának akkor, ha az egyén pozitív érzelmeket (boldogság, feldobódottság, energizáltság) él át, illetve olyan helyzetekben, ahol a dohányzást külső körülmények korlátozzák (például munkahelyen, a dohányzás tiltása alatt álló helyen, vagy akkor, ha az egyénnél nincs cigaretta). Ezek kapcsán tehát fontos felmérni a személyes hatékonysághoz kapcsolódó meggyőződéseket és a válasz függvényében stratégiákat, alternatívákat keresni az egyes helyzetekre (lásd az 54. kitekintő ablakot).
  2. A rezisztenciára vonatkozó személyes hatékonyság fontos összetevője a dohányzásról való leszokásnak, lévén, hogy a társas környezet jelentős hatást gyakorol az egyén viselkedésére. Ennek felmérésére javasolt (előre) végiggondolni, hogy az egyén hogyan reagálna, ha egy barátja például cigarettával kínálná meg a jövőben, vagy akár – növelve a társas nyomást – arról győzködné, hogy „egy szál nem a világ”. Megelőzendő e nehéz helyzeteket, javasolt megosztani a családi és baráti társasággal az egyén leszokásra vonatkozó elhatározását, akár kérni a segítségüket ebben a folyamatban. Ezzel együtt is, akár az egyén előre ki is gondolhat és begyakorolhat olyan mondatokat, amelyeket ilyen helyzetben fel tud használni (például „Köszönöm, nem kérek.” „Nem, nem kérek, le akarok szokni a dohányzásról.” „Ha jót akarsz nekem, kérlek, ne erőltesd.” stb.). [52]
  3. A megküzdési személyes hatékonyság felmérésére feltehető a kérdés: „Mennyire vagyok biztos benne, hogy meg tudok oldani nehéz helyzeteket úgy is, hogy nem gyújtok rá?”. Hangsúlyozandó, hogy a dohányzásról való leszokás (vagy bármely viselkedésváltozás) folyamatában gyakorta maga a viselkedés megváltoztatása okozza a problémát, azonban számos olyan problémahelyzet is elképzelhető, amelyek kapcsán korábban a dohányzás jelentős „segítséget” jelentett a megküzdésben (például amikor a nikotin miatti energizáltság „segít” önérvényesítőnek lenni egy munkahelyi konfliktusban, vagy amikor a cigiszünet jelenti a problémakezelési stratégiát azzal, hogy a személy kilép a helyzetből – bár ez esetben maga a problémahelyzet nem oldódik meg).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek okán számos egészségfejlesztési vagy célzottan dohányzásról való leszokást támogató programnak fontos eleme a problémamegoldás fejlesztése. A problémamegoldás terápiás megközelítésében [54] problémának vagy problémás helyzetnek tekinthető minden olyan szituáció, amely az egyén alkalmazkodását, hatékony válaszát kívánja egy konfliktus megoldásában vagy egy cél elérésében, azonban aktuálisan nem áll rendelkezésre vagy nem elérhető a hatékony megküzdő stratégia vagy válasz. A problémamegoldás lépései e megközelítésben a következők:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A pozitív attitűd kialakítása: első lépésként javasolt egy pozitív, optimista attitűd kialakítása mind a probléma (úgynevezett problémaorientáció), mind a megoldáshoz szükséges saját képességek iránt („Ez a helyzet végső soron megoldható, és én képes is leszek megoldani.”). Ennek keretében javasolt a problémákat kihívásként átkeretezni, aktív, tudatos figyelemmel fordulni feléjük, és tudatosan kerülni a katasztrofizáló gondolatokat (például „Ezt lehetetlen megoldani”).
  2. A probléma meghatározása, definiálása: a következő fontos lépés a problémahelyzet részletes körüljárása: melyek a releváns tényezők, mit érint az adott helyzet, mik a reális célok, amiket meg kell oldani, milyen akadályok merülhetnek fel ennek elérése során, milyen segítő tényezők állnak rendelkezésre (saját képességek, segítő személyek stb.).
  3. Alternatívák számbavétele: a probléma jól meghatározott körülírására építve javasolt számba venni minél több lehetséges alternatív és megoldási lehetőséget, amelyekkel áthidalhatók az akadályok és elérhetők az egyén céljai.
  4. Anticipáció és döntés: az alternatívák számba vétele után az egyénnek javasolt mérlegelni minden egyes alternatíva előnyeit és hátrányait és dönteni az egyik megoldás mellett, ami előreláthatóan a legtöbb haszonnal és a legkevesebb költséggel jár.
  5. A választott megoldás kipróbálása és ellenőrzése: az utolsó lépés a választott stratégiák való életben történő kipróbálása és azok eredményeinek, hatásának megfigyelése. Amennyiben a megoldási törekvés sikeres volt, és a probléma megoldódott, az egyénnek javasolt önmegerősítést alkalmazni („ez a megoldási mód sikeres volt, és eredményesen oldottam meg a helyzetet”). Ha a probléma nem oldódott meg, vagy az egyén nem elégedett az adott stratégiával, visszaléphet a folyamat elejére, és újabb, sikeresebb megoldást kereshet (lásd az 55. kitekintő ablakot).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

55.
A problémamegoldás lépései
 
A racionális problémamegoldáshoz gondolja végig az alábbiakat:
  1. Mi a probléma? Milyen tényezőket, mit, kiket érint? Mennyire súlyos? Hogyan bontható fel kisebb, könnyebben megoldható részekre?
  2. Mi lenne a kívánt megoldás? Mi lenne a legjobb helyzet, hova szeretnék eljutni a probléma megoldása során? Mik a céljaim jelen helyzetben?
  3. Milyen megoldások elképzelhetők?
  4. A megoldási ötletekből melyik működhet? Melyik vinne a legközelebb a célomhoz a legkisebb költséggel? Melyik a legelfogadhatóbb számomra?
  5. Milyen lépések vezetnek a kiválasztott megoldáshoz? Milyen erőforrások szükségesek a megvalósításhoz? Hogyan kell nekiállnom?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amennyiben specifikusan a dohányzásról való leszokás kihívásai jelentik a problémát, a lépések ugyanígy kezelhetők: (2) mi a pontos problémahelyzet (például az egyén házastársa/partnere/közvetlen barátai szintén dohányoznak, így nagyobb a kockázat a visszaesésre); (1) annak felismerése, hogy a probléma kezelhető (például annak tudatosítása, hogy az egyén számára fontos emberek jót akarnak neki, tehát nyitottak lesznek a lehetséges megoldásokra); (3) az alternatívák generálása (például ha a többiek dohányoznak, az egyén kicsit távolabb megy, vagy a partner a lakáson kívül dohányzik, esetleg az egyén hagyja el a lakást addig, amíg partnere rágyújt, vagy a partner is a leszokás mellett dönt, így egymást is erősítve stb.); (4) az alternatívák mérlegelése és döntés (felmérni, hogy melyik megoldás milyen előnyökkel és hátrányokkal járna, bevonva akár a többi érintett személyt is); (5) a megoldási próbálkozás eredményének fényében dönteni a következő lépésekről.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fent bemutatott ötlépéses – sokszor csak félig-meddig tudatosan lezajló, de tudatosítható – problémamegoldási folyamat [54] tehát egyaránt sikerrel alkalmazható mind általában véve akadályokkal, stresszhelyzetekkel találkozva, mind specifikusan a dohányzásról való leszokás nehézségeivel való megküzdésben.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A kontrollal kapcsolatos személyes hatékonyság mértéke felmérhető a kérdéssel: „Mennyire biztos abban, hogy képes megállni, hogy rágyújtson/hogy ne szívjon el több cigarettát, mint a csökkentett mennyiség, amikor például olyanokkal van együtt, akik szintén dohányoznak?”. E tényező kapcsán visszaidézhetők a korábban, a motivációs interjúról szóló fejezetben (lásd az 56. kitekintő ablakot) leírtak, és kigondolhatók megelőző stratégiák, amelyek segíthetnek e helyzetben megtartani a kontrollt (például az egyén nem tart magánál több szálat, mint a tervezett maximális napi mennyiség; begyakorol mondatokat, amelyeket felhasználhat szükség esetén (lásd a 2. pontot jelen felsorolásban); helyettesítő cselekvéseket tervez meg (például sétálni megy, amíg a többiek újra rágyújtanak, vagy cukormentes rágót kezd el rágni rágyújtás helyett, felidézi, hogy korábbi helyzetekben milyen gondolatok, milyen önerősítő mondatok segítettek befolyásolni egyes viselkedéseket stb.). [52]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

56.
A kontrollra vonatkozó személyes hatékonyság
 
Gondolja végig és becsülje meg egy 1-től 10-ig terjedő skálán annak a mértékét, hogy mennyire tudná kontrollálni az elszívott cigaretták mennyiségét (vagy akár magát a rágyújtást), ha például dohányzó személyek társaságában tartózkodik? Ezt követően feltehető a kérdés, hogy miért adta adott számot? Miért nem adott kisebbet? (Ezzel máris felmérhető a saját kontrolljára vonatkozó meggyőződése: olyan gondolatok, amelyek akár ismételgethetők, önerősítő állításokként alkalmazhatók – például „Tudom, hogy nem fogok rágyújtani egy kockázatos helyzetben sem, mert le akarok szokni.”) Feltehető ugyanakkor az a kérdés is, hogy mi segítene, hogy még nagyobbnak ítélje a saját kontrollképességét? Mi segített korábbi helyzetekben, hogy megőrizze a kontrollt? A helyzet racionális elemzése? Önbátorító gondolatok? Vizuális emlékeztetők, például a cigarettatárcán? Mi segíthet most?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A cselekvéses személyes hatékonyság felmérhető a 0–10-es skálán megválaszolható kérdéssel: „Mennyire vagyok biztos benne, hogy képes vagyok csökkenteni a naponta elszívott cigaretták számát/leszokni?” Ezt követően a fentebb bemutatott „miért ekkora számot adott/mi segítene, hogy erősebb legyen a meggyőződése/nagyobb számot adhasson?” kérdések ismételten végiggondolhatók. A cselekvéses személyes hatékonysághoz kapcsolódóan – ahogy erről már szó esett a HAPA-modell kapcsán – fontos azonban hangsúlyozni, hogy igen praktikus, egyszerű lépések erősíthetik az egyént leszokási törekvéseiben: külső segítség (például a családtagok támogatásának) kérése; kompenzáló, alternatív viselkedések előre megtervezése (például cigaretta helyett cukormentes rágó rágása); vagy az egyes alternatívák felmérése (például nikotinpótló terápia a leszokás kezdetén) – ezekről a későbbiekben részletesen is lesz szó.
  2. A kezeléssel kapcsolatos személyes hatékonyság az arra vonatkozó meggyőződést takarja, hogy az egyén képes követni a leszokáshoz vezető lépéseket, és nap mint nap tudatosan megvalósítani azon leszokási terveket, amelyeket ő maga alakított ki. Ennek része lehet például a napi elszívott cigaretta mennyiségének megfigyelése (önmonitorozás), az orvossal, egészségpszichológussal való előre megbeszélt konzultációkon való részvétel, a nikotinpótló készítmény időben történő beszerzése és alkalmazása stb. Igen fontos feladat még a tényleges próbálkozás előtt végiggondolni, hogy milyen napi feladatokkal, milyen kihívásokkal jár majd a leszokás, és ezeket az egyén hogyan képes beilleszteni a napirendjébe, megoldani, menedzselni mindennapjaiban. [52]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megemlítendő továbbá a dohányzás-stressz-megküzdés kapcsolat is, amely összefüggés a mindennapi tapasztalatok alapján csakúgy, mint a tudományos kutatások eredményei szerint jelentős szerepet játszik a nikotinfüggőség kialakulásában és a dohányzásról való leszokásban is. Ahogy erről már szó esett (lásd az V.3.1.3.2. alfejezetet), a stressz a mindennapi élet része, a megküzdés pedig minden olyan törekvés összefoglaló neve, amelyet az egyén azért alkalmaz, hogy kezelje a stresszt kiváltó helyzetet, illetőleg mérsékelje annak negatív hatásait. [55] Számos dohányos említi jelentős és a leszokással szembeni érvként, hogy a dohányzás segíti őt a stressz kezelésében, megnyugtatja, feszültségoldó hatással bír – e meggyőződés gyakorta áll a dohányzás kipróbálása és elkezdése mögött is. Ezzel szemben kutatások [56] igazolják, hogy a dohányzó személyek általában magasabb szintű stresszt élnek meg, mint a nem dohányzók, ahogy a hangulatuk is jelentősen ingadozik a rágyújtás óta eltelt idő függvényében, ahogy az átmeneti nikotinmegvonás – ahogy erről már volt szó – maga is jelentős stresszor; a leszokás folyamatában pedig a megvonási tünetek által kiváltott stresszhatás a gyakorta a visszaeséshez vezető legjelentősebb tényező. Ezek alapján tehát kijelenthető, hogy a dohányzás nem mérsékli a stresszt, mi több, inkább fokozhatja, előidézheti azt. [56]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Klasszikus vizsgálatok [57] mentén tehát megállapítható, hogy a stressz jelentős szerepet játszik a dohányzás kialakulásában és fennmaradásában is mint kockázati tényező, lévén, hogy sok ember meggyőződése, hogy a dohányzás segíthet a stressz kezelésében. Minél erősebb valakiben az ezirányú meggyőződés, annál valószínűbb, hogy stresszkezelési módként a dohányzást választja majd. Empirikus vizsgálatok [58, 59] ekként igazolták, hogy a negatív érzelmek és a negatív életesemények valóban bejósolják a dohányzás nagyobb mennyiségét és valószínűségét. Továbbá az is bizonyított, hogy a megküzdés különböző, egyén által preferált formái különböző dohányzási szokásokkal járnak együtt: az inkább problémafókuszú megküzdést alkalmazó személyek esetében kisebb, míg az érzelmi vagy elkerülő megküzdést preferáló személyek körében nagyobb a dohányzás valószínűsége (lásd az V.3.1.3.2. fejezetet). Ehhez kapcsolódik – a fentebb már említett – lehetséges útvonal a dohányzás stresszcsökkentő hatásáról, amely szerint nem maga a dohányzás csökkenti a stresszt, hanem az a helyzeti körülmény, hogy a „cigiszünet” tartásával az egyén lehetőséget kap a stresszkeltő helyzetből való kilépésre és a figyelme elterelésére. [60]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen összefüggéseknek és az egyén dohányzási szokásaiban történő tudatos felismerésüknek jelentős gyakorlati következményei vannak: a dohányzás maga nem segíti a stressz kezelését, ellenben az átmeneti nikotinmegvonás tünetei, valamint a dohányzásról való leszokás próbálkozásai (vagy pusztán a leszokás szükségességének észlelése) jelentős stresszt jelenthetnek az egyén számára. Amennyiben a dohányzás – a helyzetből való kilépés okán – valóban átmeneti stresszkezelő hatással bír is, a problémát magát megoldani, kezelni nem teszi lehetővé. Ennek következménye lehet, hogy a dohányzó személyek megküzdési készségei „beszűkülnek” azáltal, hogy helyzetek széles sorában a dohányzást alkalmazzák hatékonynak vélt stresszkezelő stratégiaként. E feltételezett kapcsolatot alátámasztandó, hazai [61] vizsgálatok eredménye szerint a dohányzó személyek megküzdési képességei kedvezőtlenebbek, önszabályozó kapacitásuk korlátozottabb, mint a nem dohányzó személyeké, emiatt talán úgy érzik, hogy kevésbé képesek (a dohányzás nélkül) megküzdeni a stresszel, amely a szubjektív stresszélmény erősödéséhez is hozzájárulhat. [51]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek okán feltételezhető, hogy a megküzdési készségek és a stresszkezelés problémafókuszú fejlesztése mind a dohányzástól független, mind a dohányzáshoz (például a leszokáshoz) kapcsolódó stresszorok és stresszhelyzetek megoldásában számottevő segítséget jelenthet, ekként nemcsak a leszokást könnyítheti meg, de minden egyéb stresszhelyzet kezelésében is jelentős segítséget nyújthat. Emiatt (is) a stresszkezelés lehetőségeit és gyakorlati módjait a későbbiekben önálló fejezetben is tárgyaljuk (lásd a VI.4.4. fejezetet).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave