4.4.5.2. Relaxációs módszerek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A különböző relaxációs gyakorlatok, amelyek egyaránt elősegíthetik test és elme ellazulását, évezredek óta jelen vannak az emberi kultúrában, ennek ellenére a szomatikus és pszichés egészség fenntartásában és a betegségek kezelésében való alkalmazásuk csak a közelmúltban terjedt el a nyugati társadalmakban. [126]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A relaxáció meghatározása nem egységes, noha elfogadottnak tekinthető a definíció, amely szerint a relaxáció hatására: „a légzés során elvesznek az enyhe szabálytalanságok, a pulzusszám normálisra csökkenhet, a térd-, a garat- és a hajlító reflexek csökkennek vagy eltűnnek, az idegi válasz csökken… (a szervezet) ellazul minden részében, miközben a mentális és érzelmi tevékenység is rövid időre mérséklődik vagy eltűnik”. [126] A relaxációs technikák főképp azon állapotok esetében váltak népszerűvé, amelyek valamilyen módon a testi-lelki feszültség, a stressz emelkedett szintjével járhatnak együtt. Ilyen esetekben a relaxáció gyakorlásának célja, hogy az egyén megtanulja felismerni, befolyásolni és előidézni azokat a szomatikus és mentális állapotokat (ellazultság, nyugodtság stb.), amelyek megelőzik vagy mérséklik a stressz, a feszültség, a fájdalom vagy a szorongás élményeit. A relaxált állapotot elősegítő technikák és módszerek közé tartoznak – a teljesség igénye nélkül – különböző légzéstechnikák, a progresszív izomrelaxáció, az autogén tréning, meditációs technikák, zeneterápiás módszerek stb. Az alábbiakban néhány módszer kerül bemutatásra.
 
Hasi (mély) légzés
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Talán a legkönnyebben tanulható és alkalmazható relaxációt elősegítő módszerek közé tartoznak a különböző légzéstechnikák, amelyek során az egyén egy nyugodt, kényelmes testhelyzetben figyelmét a légzésére fókuszálva törekszik a nyugodt, mély (úgynevezett hasi) lélegzetvételre. Tekintve, hogy stresszhelyzetben gyakorta szapora és felszínes a lélegzetvétel (úgynevezett mellkasi légzés), a légzéstechnikák épp ezt fordíthatják át, segítve ezzel a testi-lelki megnyugvást és ellazulást bármilyen helyzetben. [127] E gyakorlatok során javasolt egy szó (például az „Egy” vagy „Lazíts” szavak) ismételgetése is, amelyet a kilégzés során mond ki magában vagy hangosan az egyén. Ennek célja, hogy segítse a figyelem és a gondolatok fókuszálását, a szóhoz vissza-visszatérve megelőzve azok csapongását, elterelődését. [51, 127] (Egy igen egyszerű légzésgyakorlat instrukcióját lásd a 92. kitekintő ablakban).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

92.
Hasi légzés (mélylégzés) [123]
 
Helyezkedjen el egy kényelmes testhelyzetben, ülve, enyhén hátradőlve vagy akár háton fekve. Fektesse az egyik kezét a mellkasa felső részére, a másik tenyerét a mellkasa alá, a gyomra felső részére. Az orrán keresztül lélegezzen lassan be, és figyelje, ahogy a levegő leáramlik a tüdő alsó részébe és a gyomorba. Ha a levegő ide áramlik, a gyomrán pihentetett keze felemelkedik, míg a mellkas felső részén tartott tenyere alig, vagy nem mozdul. Ezután lassan, ahogy kényelmes, fújja ki a száján keresztül a levegőt, és kövesse figyelemmel, ahogy a gyomrán tartott keze lassan lesüllyed (képzelje el akár, hogy a hasa egy lufi, amely ilyenkor felfúvódik, majd leereszt). Ahogy begyakorolja, egyre inkább lassíthatja és mélyítheti légzését. Közben figyelje, hogyan érzi magát! Ismételje ezt, amíg eléri a kívánt ellazult állapotot.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik legelterjedtebb ilyen módszer, az úgynevezett mélylégzés vagy hasi légzés technikája a fentebb már említésre került kétféle légvételi technika eltérő hatásaira épül.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felületes, szapora, sokszor rendszertelen mellkasi légzés eredményeként kevesebb oxigén jut a tüdőbe és így a szervekbe, a szén-dioxid pedig felhalmozódhat a szervezetben. Ez légszomjhoz, gyengeség és levertségérzéshez, heves szívdobogáshoz, szédüléshez is vezethet. Az úgynevezett hasi légzés során (amely az alvásra jellemző lélegzési mód, ám tudatosan is irányítható), a belélegzett levegő a tüdő alsó részébe kerül, így a légzőszervek hatékonyabban működhetnek, aminek eredményeként az oxigén és a szén-dioxid egyensúlya helyreállhat. A hasi légzés során normalizálódhat és mérséklődhet a szívritmus és a vérnyomás, megszűnhetnek a fent leírt stresszhez, szorongáshoz kötődő testi tünetek. A hasi légzés alkalmazható egy stresszes, megterhelő helyzetre készülve, azalatt vagy -után is, a feszültség állapotának mérséklésére. [123] A hasi légzés különösen is hatékony lehet a dohányzásról való leszokás során, amikor az egyént elfogja a sóvárgás a cigaretta után. A hasi, mély lélegzetvétel hasonló ugyanis a cigarettafüst belélegzéséhez, ezáltal ezen a viselkedéses szinten segíthet „helyettesíteni” a dohányzást, mindaddig, amíg elmúlik a sóvárgás. [51] A mélylégzés módszere igen egyszerű, noha gyakorlást igényelhet (lásd a 93. kitekintő ablakot).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

93.
Légzéstechnika a relaxált állapot eléréséhez [127]
 
  1. Helyezkedjen el egy nyugodt környezetben, csendben, egy kényelmes testhelyzetben, és csukja be a szemét!
  2. Lazítson el minden izmot, a lábfejétől haladva az arca felé! Tartsa őket ellazítva!
  3. Lélegezzen be az orrán keresztül! Kövesse figyelemmel a légzését! Ahogy kifújja a levegőt, mondja azt: „Egy”, halkan, önmagának. (Például belégzés… kilégzés. „Egy”… belégzés… ki, „Egy” stb.) Folytassa ezt 20 percig! Kinyithatja a szemét közben, hogy ellenőrizze az időt, de ne állítson be hangos ébresztőt vagy jelzést! Amikor végzett, üljön még pár percig nyugodtan, csukott szemmel. Később nyissa ki a szemét, de ne keljen fel azonnal!
  4. Ne aggódjon azon, hogy sikerült-e elérnie a mély relaxáció szintjét! Tartson fenn egy passzív, elfogadó viszonyulást, és engedje, hogy a relaxáció a maga ütemében következzen be! Különböző gondolatok megjelenhetnek a gyakorlat közben, ezeket nyugtázza (például „hát jó”), majd térjen vissza az „Egy” ismétléséhez. Gyakorlással egyre könnyebben elő tudja majd idézni az ellazult állapotot. Gyakorolja naponta 1-2 alkalommal e módszert, de ne az evést követő 1-2 órában, mert az emésztés megzavarhatja a belső folyamatokat (nyugodt, ellazult attitűdöt stb.).
 
Progresszív izomrelaxáció és autogén tréning
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A progresszív izomrelaxáció alapja az a megfigyelés, hogy a stresszre, a feszültségre a szervezet az izmok megfeszítésével reagál (felkészülve így a „harcolj vagy menekülj” válaszra). A testi feszültség felerősíti a lelki-mentális feszültség, idegesség élményét, ami visszahatva ismét a vázizomzatra egy negatív önerősítő kör kialakulásához vezethet. A progresszív izomrelaxáció célja e folyamat visszafordítása: az izom ellazításán keresztül a mentális és a testi relaxáció kiváltása. Az egyén a gyakorlás során megtanulja felismerni izmai feszülését, és megtanulja lépésről lépésre és apró változások során ellazítani azokat, aminek hatására idővel képessé válik akár a mindennapi tevékenységei során is csökkenteni az izmai feszültségét, és egy minél teljesebb feszültségmentes állapotban maradni hosszabb ideig. A módszer igen könnyen alkalmazható: egy kényelmes, akár ülő, akár fekvő helyzetben az egyént a relaxációt vezető személy arra instruálja, hogy izomcsoportról izomcsoportra haladva röviden (5–7 másodpercig, és mindig csak az egyén számára még kellemes, kényelmes mértékben) feszítse meg, majd lazítsa el izmait. Az ellazult állapotot az egyén 20–30 másodpercig tartsa, és eközben tudatosan figyeljen a megfeszítés és az ellazítás közötti különbségre, valamint figyelje meg az ellazultság érzését az adott izomcsoportban (az időtartamok csak megközelítő javaslatok). A relaxáció során további instrukciók vonatkozhatnak az egyén légzésének elmélyülésére, egyre nyugodtabbá válására („a légzése egyre mélyebb és nyugodtabb”), akár a teljes testi és lelki nyugodtság, feszültségmentesség állapotainak kiváltására („lazítson, pihentesse izmait”) és figyelemmel követésére („figyelje meg, ahogy egyre jobban kisimulnak, ellazulnak izmai és egész teste”). A módszer igen könnyedén gyakorolható bármilyen helyzetben (akár napközben, akár elalvás előtt vagy az éjszaka során felébredve), kiemelendő ugyanakkor, hogy – mint minden relaxációs technika kapcsán – itt is az ismételt gyakorlások segítik elő a kívánt hatást és a relaxált állapot minél gyorsabb és könnyebb elérését [123, 126, 128, 129] (lásd a 94. kitekintő ablakot).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

94.
Progresszív izomrelaxáció
 
A progresszív izomrelaxáció magyar nyelvű, vezetett gyakorlatsora (Bognár Erik által közzétéve) az alábbi linken elérhető:
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hangsúlyozandó továbbá, hogy noha egy alapvetően biztonságosan végezhető módszerről van szó, amely egészséges személyek számára lényegében nem jár kockázattal, a test jelzéseire való odafigyelés kulcsfontosságú a gyakorlatot megelőzően, annak során és utána is. Ismét kiemelendő, hogy az izmok megfeszítése során nem a kifejtett erőfeszítés a lényeg; a hangsúly a feszítés és az ellazulás közötti különbség tudatos megfigyelésén van, ezért az izmok megfeszítését mindig csak a kényelmes, nem kellemetlen mértékben szabad megtenni, különösen is figyelve a hát- és a nyakizmokra (amelyek túlzott megfeszítése gerinc- vagy izomfájdalmat válthat ki) és általában minden testi jelzésre. [123] Amennyiben az egyén úgy érzi, hogy számára diszkomfort érzést okoz, kényelmetlen vagy kellemetlen a gyakorlat, annak azonnali abbahagyása nyomatékosan javasolt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az autogén tréning – a hipnóziskutatásra épülve – autoszuggesztiókat (az egyén saját magának adott sugalmazó, befolyásoló instrukcióit) felhasználva teszi lehetővé a fiziológiai folyamatok befolyásolását. Az autogén tréning során az egyént arra kéri a gyakorlatvezető, hogy passzív, elfogadó módon koncentráljon a teste belső jelzéseire, és eközben különböző vizualizációra épülő formulákat (autoszuggesztiókat) ismételgetve közelebb kerülhet a relaxált állapothoz (e vizualizációk például a karok és a lábak kellemes elnehezülésére, jóleső átmelegedésére stb. vonatkoznak). Az autogén tréning során (ahogy minden más relaxációs technika esetében is) fontos, hogy az egyén törekedjen a külvilág ingereinek kizárására, a saját testére való interoceptív figyelésre, miközben az autoszuggesztiókkal az egyén a saját aktivitására építve érheti el a nyugodt, ellazult állapotot. [126, 130] Továbbá, a módszer kidolgozója szerint e módon aktiválható a szervezet természetes önszabályozó képessége, amely akár pozitív módon befolyásolhatja a fiziológiai folyamatokat is. [131] Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy noha számos tanulmány áttekintő elemzésének [132] eredménye szerint az autogén tréning pozitív hatást gyakorol a koszorúér-betegség lefolyására (például csökkenti a vérnyomást, a szívritmuszavarok előfordulását, javítja a vérkeringést és csökkenti a jövőbeli miokardiális infarktus kockázatát), egyes tanulmányok [133] arra is rámutatnak, hogy az autogén tréning alkalmazása főképp stabil kardiális állapotú koszorúérbetegek számára javasolt, míg például a szívinfarktust követő akut időszakban használata kerülendő. Ezen okból kifolyólag (is) e technika megtanulása és alkalmazása az egyén egészségi állapotának megismerése után és kizárólag szakember vezetése mellett ajánlott (amire Magyarországon számos helyen van lehetőség).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave