Teleki Szidalisz Ágnes: Szív-ügyünk • A szívkoszorúér-megbetegedések bio-pszicho-szociális szempontjai, az elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzés lehetőségei
›
VI. Az életmód-változtatás területei a szívkoszorúér-betegségek kezelésében – egészségpszichológiai intervenciós lehetőségek
›
4. Az életmód-változtatás területei
›
4.5. Gyógyszer-adherencia

4.5. Gyógyszer-adherencia

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beteg személynek a kezeléssel és a terápiás tervvel való együttműködése egy betegség sikeres kezelésének kulcsfontosságú építőeleme. Az adherencia kifejezés (az angol to adhere igéből származva) ragaszkodást, valaminek a betartását jelenti, az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint „annak a mértéke, amennyire az egyén viselkedése – a gyógyszerszedés, az étrendi előírások és/vagy egyéb életmódbeli változtatások terén – megfelel az egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlásoknak”. [144]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Empirikus tanulmányok által igazolt tény, hogy egy krónikus betegség esetén a jó prognózis legalább annyira függ a beteg személy szelfmenedzsmentjétől, mint a megfelelő egészségügyi ellátástól, továbbá hogy a szelfmenedzsment egyik központi eleme a gyógyszeres kezeléssel való megfelelő együttműködés. [145]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek okán könnyedén feltételezhető lenne, hogy minden, de legalábbis a legtöbb beteg adherens és együttműködik azzal a terápiás folyamattal, amelyet az egészségügyi szakemberek számára javasoltak, ennek ellenére a krónikus betegségek esetén – amelyek jelenleg a világ betegségterhének több mint felét teszik ki – a hosszú távú kezeléssel való együttműködés sok esetben 50%, vagy az alatti. [144]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Például a magas vérnyomás kezelésben részesülő betegek 20–80%-a minősíthető csupán adherensnek, ami azt jelenti, hogy 10-ből átlagosan legalább kettő, de akár nyolc beteg nem megfelelően szedi a gyógyszereit, ami így elégtelen vérnyomáskontrollt eredményez. [146, 147] Miokardiális infarktuson átesett személyek körében a gyógyszeres kezelés nem megfelelő követése (nonadherencia) a betegek 13–62%-ra volt jellemző. Az eredmények szerint például a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek (statinok) nem megfelelő szedése a halálozás relatív rizikójának 12–25%-os megnövekedésével járt az infarktust követő egy évben, míg a statinok, béta-blokkolók vagy ACE-gátlók nem megfelelő szedése az újbóli kórházi kezelés 10–40%-os megnövekedett kockázatával járt együtt. [148]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igazolt és ismert tény továbbá, hogy a javasolt kezelés szándékos vagy nem szándékos (lásd alább) be nem tartása (nonadherencia) mind az egyén, mind a társadalmi-gazdasági folyamatok szintjén jelentős negatív következményekkel jár: az egyén egészségi állapota és életminősége romlik, a felírt, akár kiváltott, de be nem szedett gyógyszerek költségei mind az egyént, mind a társadalombiztosítót terhelik, az egyeztetett egészségügyi konzultációkon, illetőleg kezeléseken való nem megjelenés pedig az egészségügyi rendszernek mind lokálisan (hiszen abban az időben az egészségügyi szakember más beteget nem tud fogadni), mind globálisan (például a lefoglalt vizsgálóeszköz és az idő, pénz stb. ráfordítás miatt) elvesztegetett költségként jelenik meg, ami az erőforrások elégtelen és eredménytelen felhasználását okozza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nyilvánvaló ugyanis, hogy hiába a legmodernebb diagnosztikai eljárás, ha az egyén nem jelenik meg a vizsgálaton; hiába a legfejlettebb orvosi szaktudással és tapasztalattal kidolgozott életmódbeli ajánlás, ha az egyén nem követi azt; és hiába a legújabb generációs gyógyszer, ha a beteg személy nem vagy nem megfelelően szedi azt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hangsúlyozandó ugyanakkor – immár főképp a gyógyszeres kezeléssel való együttműködésre fókuszálva –, hogy az adherencia vagy nonadherencia nem kizárólag a beteg személyhez kötődő okokkal magyarázható. A gyógyszer-adherencia egy soktényezős folyamat eredménye, amelynek részei lehetnek a beteg személyhez kapcsolódó szociális és anyagi tényezők (például elérhető-e számára a gyógyszer, megvannak-e az anyagi forrásai a megvásárlására), az egészségügyi rendszerhez vagy szakemberekhez kötődő tényezők (például az orvos-beteg kapcsolat minősége, a megfelelő tájékoztatás az orvos részéről stb.), az adott betegség és a betegség terápiájának jellemzői (például gyakori hányingerrel járó betegség esetén a szájon át bevehető gyógyszerelés nehézsége), valamint egyéb, a beteghez kötődő tényezők is (például a beteg személy meggyőződései adott gyógyszerrel vagy általában a gyógyszerszedéssel kapcsolatban). [144]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek mentén fontos részletesen körbejárni és megérteni a nonadherencia problémáját és a hozzá kapcsolódó tényezőket és okokat, hogy ennek talaján a gyógyszeres kezeléssel való együttműködés fejleszthető és eredményesebb, sikeresebb lehessen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyógyszeres kezeléssel való nem vagy nem megfelelő együttműködés, a nonadherencia alapvetően két nagy kategóriába sorolható, szándékos és nem szándékos nonadherenciáról beszélve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nem szándékos nonadherencia esetén az egyénnek határozott szándéka, hogy kövesse a gyógyszerelés előírásait, ám ezt megakadályozzák olyan tényezők, mint az előírások elfelejtése, pontatlan felidézése, az orvossal megbeszéltek nem megfelelő megértése vagy a kezelés betartásának nehézségei (például ha az egyén munkarendje nem teszi lehetővé a gyógyszerek pontos időben történő bevételét). A szándékos nonadherencia esetén azonban az egyén – valamilyen okból és tudatosan – úgy dönt, hogy nem követi a gyógyszerelési előírásokat. Előfordulhat természetesen átfedés is ezen két eset között: elképzelhető, hogy bizonyos nehézségek, akadályok fennállnak a gyógyszerszedéssel kapcsolatban, ám ezt az egyén tudatos döntése és motivációja a gyógyszerszedésre felülírja, mint ahogy előállhat az a helyzet is, hogy az egyén tudatosan úgy dönt (kezdetben), hogy követi az előírásokat, ám a felmerülő akadályok (például a gyógyszerszedés körülményessége, bonyolultsága) meggyengítik a motivációját, míg felhagy a javaslatok pontos követésével. [145]

4.5.1. A nem szándékos nonadherencia okai és kiküszöbölésének lehetőségei

4.5.2. A szándékos nonadherencia okai és kiküszöbölésének lehetőségei

chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave