Előfordulhat, hogy a beteg a gyógyszert megfelelő mennyiségben és a javasolt időpontban alkalmazza, azonban a bevétel módjával kapcsolatban történt félreértés. Némely gyógyszerek esetében jelentősége lehet a gyomor telítettségi állapotának (így fontos, hogy az étkezésekhez igazodva hogyan szedi a beteg), akár a gyógyszerrel elfogyasztott folyadék mennyiségének, akár annak, hogy lehetőleg a nap azonos órájában (például 24 óránként) kerüljön alkalmazásra. Ezek érdekében a gyógyszerelési napló szükség szerint bővíthető további megjegyzések, fontos információk stb. oszlopokkal. [88]

A gyógyszerszedés – időbeli és mennyiségbeli – pontos követését továbbá számos módszer segítheti: a gyógyszeradagolók lehetővé teszik akár egy heti gyógyszeradag pontos előkészítését, napszakok szerinti kiadagolását. Ezek használatával az egyénnek elég hetente egy alkalommal (például vasárnaponként) foglalkoznia a gyógyszerelésének kérdésével (akár egy családtag segítségét is kérve, így ketten figyelhetik, hogy a megfelelő gyógyszer kerüljön a megfelelő rekeszbe), ezt követően pedig csak a megfelelő napszakban be kell vennie az adott rekeszben lévő gyógyszereket (sokat segíthet az is, ha a gyógyszeradagoló olyan helyen van, ahol az egyén többször ránéz egy nap, így biztosan nem elfeledkezve róla). A házastárs vagy egy családtag segítségének kérése ezen túlmenően is segíthet a megfelelő gyógyszerelés követésében (például ha ők is figyelnek, hogy az egyén bevette-e a gyógyszerét).

Ha az egyén számára nem egyértelmű a gyógyszerszedéssel kapcsolatos orvosi tájékoztatás vagy a betegtájékoztató tartalma, fontos, az orvos megerősítésének kikérése. (Sokakat visszatarthat az aggodalom, hogy az orvos talán neheztelne a kérdések, bizonytalanságok miatt, vagy nem akarják lefoglalni ezzel orvos idejét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a nem vagy nem megfelelően követett gyógyszeres kezelés negatív következményei az egészségügyi szakembertől is jóval több energiabefektetést igényelnének – a további orvosi konzultációk, a nem hatékony kezelés korrigálására tett kísérletek stb. okán –, mint néhány további kérdés megválaszolása. Ezért mindenképpen javasolt inkább a gyógyszerelés kérdéseinek előzetes és pontos körbejárása, semmint a pontatlan gyógyszerszedésből fakadó káros következmények utólagos korrigálása.)

E fenti nehézségek kiküszöbölését segítheti minden olyan módszer, amely a beteg számára átadott információ befogadását, megértését és emlékezetének megőrzését segíti. Így, amennyiben elérhető, hatékony segítséget nyújthatnak az írott betegtájékoztatók és betegedukációs anyagok. Fontos, hogy az orvosi konzultáció során az egyén rákérdezzen a számára nem vagy nem teljesen érthető részekre és részletekre, valamint hogy az egészségügyi szakember is gondosan hangsúlyozza, akár megismételje a fontos, lényeges információkat. Különösen is hatékonynak bizonyulnak az úgynevezett „teach back” (szó szerinti fordításban „taníts vissza) technikák, amelyek lényege, hogy miután az egészségügyi szakember tájékoztatta a beteget (például a gyógyszerelés pontos módjáról), visszakérdez, és megkéri a beteget, hogy mondja el a saját szavaival, amit hallott (például, hogy mikor és hogyan kell szednie a gyógyszereit). [149] E módszer nemcsak azt segíti elő, hogy a beteg személyben is jobban rögzüljenek a hallottak (hiszen egy információ aktív felidézése mélyebb feldolgozást igényel, mint pusztán annak passzív meghallgatása), de így az esetleges félreértések, pontatlanságok is felszínre kerülhetnek, és lehetővé válik azok időben történő korrigálása.