Az 1/2007. (I. 18.) határozatában az AB leszögezte, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem ellentétes a sajtószabadság alapjogával, még az egyre szélesebb műsorkínálat korában sem. Zavaró, hogy a határozat a kiegyensúlyozottságot előíró szabályok alkotmányossági vizsgálatakor a pluralizmus kifejezést is használja. Megállapítja, hogy „a külső pluralizmus a rádió- és a televízióprogramok teljes kínálatát figyelembe véve, a sokszereplős piac létrejöttével megvalósult. Ez a sokszínű műsorkínálat azonban önmagában nem teszi szükségtelenné a kiegyensúlyozottsági követelmény (belső pluralizmus) előírását” (Indokolás, III. 3. 2. pont). Az AB tehát a két fogalmat részben egymás megfelelőiként alkalmazza. Ugyanakkor szintén megállapítja, hogy önmagában a felszabaduló médiapiac nem elegendő a pluralizmus (kiegyensúlyozottság) elérésére: „[a] véleménypluralizmus fenntartása érdekében a kiegyensúlyozottság vizsgálandó a közpénzből létrehozott és működtetett közszolgálati műsorszolgáltatók, továbbá azon kereskedelmi rádiók és televíziók esetében, amelyek véleményformáló ereje jelentőssé válik” (Indokolás, III. 3. 2. pont). Azaz, ha a jövőben el is vetnénk azt, hogy valamennyi médiaszolgáltató számára előírjuk a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, nem szorítkozhatunk csupán a majdani közszolgálati médiaszolgáltatók által végzett megfelelő tájékoztatásra, hanem annál szélesebben kell megvonni a kötelezettek körét (az AB szerint a „véleményformáló erő” mértéke alapján). Ugyanakkor ez a fenti, jövőbe vetett pillantás félreérthető lehet, elvégre az AB határozatában nem ítélte alkotmányellenesnek a valamennyi rádiót és televíziót kötelező kiegyensúlyozottsági követelményt, a kötelezettek körének lehetséges szűkítése tehát inkább az elképzelt jövőre vetett pillantásként értékelhető. A pluralizmus és a kiegyensúlyozottság kifejezését kissé zavarosan alkalmazza a határozat, számos félreértés ebből adódik, hiszen miközben nyugtázza a (külső) pluralizmus megvalósulását, továbbra is fenntarthatónak véli a kiegyensúlyozottság követelményét. A kettő – ha a fogalmakat nem egymás megfelelőiként használjuk – nem zárja ki egymást. Függetlenül attól, hogy igaza van-e a testületnek a külső pluralizmus megvalósulását illetően, a megfelelő tájékoztatás kötelezettsége ettől függetlenül létezhet.