Az Mt. XV. fejezetének címe: A munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályok, vagyis a törvény nem használja az atipikus munkaviszony elnevezést, azt a jogi szakirodalom vezette be. Az „egyes típusok” kifejezés alatt tehát inkább érthetjük a tipikus munkaviszony halmazán belül egyes szerződési formák csoportját, amelyek gyakorisága vagy történeti kialakulása következtében önálló típust képeznek. A törvény rendszeréből és szabályozási módszeréből nem az következik, hogy e szerződési típusokat ne tekintené hagyományos értelemben vett munkaviszonyoknak, hanem az, hogy bizonyos elemeiben eltérést mutatnak az Mt. VII–X. fejezetében szabályozott viszonyokhoz képest, ezért önálló szerződési, méghozzá munkaszerződési típusként való azonosításuk indokolt. Az Mt. a XV. fejezetében tárgyalja a határozott idejű munkaviszonyt (Mt. 192. §), a behívás alapján történő munkavégzést (Mt. 193. §), a munkakör megosztását (Mt. 195. §), a távmunkavégzést (Mt. 196–197. §), a bedolgozói munkaviszonyt (Mt. 198–200. §), az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt (Mt. 201–203. §), a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyt (Mt. 204–207. §), a vezető állású munkavállaló munkaviszonyát (Mt. 208–211. §) és a cselekvőképtelen munkavállalóra vonatkozó különleges szabályokat (Mt. 212. §). Külön, a XVI. fejezetben kapott helyet a munkaerő-kölcsönzés (Mt. 214–222. §), és – az Mt. hatálybalépésekor – a XVII. fejezetben az iskolaszövetkezeti tag munkavégzése (Mt. 223–227. §). A fentieket, mint eltérő jogviszonyokat kifejezetten nevesíti (nevesítette) a törvény, ugyanakkor az egyik leggyakoribb atipikus munkaviszonyt, a részmunkaidős foglalkoztatást, illetve annak részletszabályait csak a munkaviszony általános szabályai között, mintegy „rejtve” találjuk meg. A másik csoportot képezik értelemszerűen azok a foglalkoztatási viszonyok, amelyeket külön jogszabályok rendeznek, így a közfoglalkoztatás, a diákmunka, az ösztöndíjas foglalkoztatás, a tranzit foglalkoztatás, a szociális szövetkezeti tag munkavégzése és a különös jelentőséggel bíró megbízás alapján végzett munka vagy az önfoglalkoztatás. Ezek szabályait nem találjuk az Mt.-ben.