A fentiekből láthatjuk, hogy a munkáltatói gondoskodás egy rendkívül komplex, esetenként gazdaságilag visszafogottan racionális kötelezettséghalmaz, ami teljes egészében átszövi a munkaviszony egyes elemeit. A munkáltatói gondoskodás felfogható lenne a munkáltatói kötelezettségek összességeként, ugyanakkor az itt felsorolt szabályok közötti összefüggésekből, és az idézett bírósági ítéletekből kiszűrődő elvárásokból arra következtethetünk, hogy összességében a „jó gondoskodás” több mint pusztán a kötelezettségek pontos betartása. A munkáltató oldaláról az a kívánatos, hogy olyan egységesen védő és támogató munkahelyi környezetet hozzon létre (fizikai és pszichikai értelemben egyaránt), ami nem pusztán formálisan felel meg a jogi elvárásoknak, hanem elősegíti (legalábbis lehetővé teszi) a munkavállalók munkában történő kiteljesedését és fejlődését. Nem vitatom, hogy mindez az Mt. szó szerinti értelmezéséből jelenleg még nehezen vezethető le, ugyanakkor az uniós dokumentumok, és a hazai joggyakorlat (nem utolsósorban az átalakuló munkaerőpiaci folyamatok eredményeképpen várhatóan bekövetkező szektorális munkaerőhiány) is abba az irányba mutat, hogy a munkáltató számára ez nem csak elvi, hanem gazdasági érdek is lesz a közeljövőben.