Az ügy alapját képező tényállás szerint a felperesi munkavállaló munkaviszonyt létesített az I. rendű alperessel. A felperes munkaviszonya 2016. november 16-án kelt felmondással szűnt meg, amelyben harminc napos felmondási időt rögzítettek. Az I. rendű alperesi munkáltató 2017. szeptember 29-én a cégnevét megváltoztatta és székhelyét másik városba helyezte át. Az I. rendű alperesi munkáltató mint gazdasági társaság tagjának a fia egy másik gazdasági társaságot alapított, és ez átvette az I. rendű alperesi munkáltató tevékenységét. A munkavállalók ugyanazon a munkavégzési helyen, ugyanazt a feladatot látták el, mint korábban, miután közös megegyezéssel megszűnt a jogviszonyuk korábbi munkáltatójuknál, másnaptól az új munkáltatónál dolgoztak tovább, ugyanazért a díjazásért. A gépjárműpark is változatlan maradt, a gépjárművek kiindulása helye és a szállítási célállomások is változatlanok. A felperesi munkavállaló az I. rendű alperesi munkáltatóval szemben indította a munkaügyi pert a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt, majd kötelezettként az átvevő munkáltatót is bevonta a peres eljárásba II. rendű alperesként, amikor tudomást szerzett a jogutódlásról.