A jogutódlás intézményrendszerével kapcsolatos párhuzamok mellett azonban arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a jogviszonyváltás dogmatikai szempontból a jogviszony megszűnéseként értelmezhető. Erre utal egyébként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 63. § (3) bekezdése, amely szerint megszűnik a munkaviszony, ha a 36. § (1) bekezdése szerint jogügylet vagy jogszabály rendelkezése alapján a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem e törvény hatálya alá tartozik. A kommentárirodalom ezzel összefüggésben a következőkre mutat rá: a munkáltató jogutód nélküli megszűnése jogcímen túl önálló jogcímként jelöli meg az Mt. 63. § (1) bekezdés d) pontja azt az esetet, amikor a gazdasági egység átadására vonatkozó jogügylet vagy jogszabály rendelkezése alapján az átvevő munkáltató nem az Mt. hatálya alá tartozik. Hiányzik az átvételi kötelezettség, az átadással ugyanis a munkaviszony megszűnik. Nem áll fenn tehát ajánlattételi és kinevezési kötelezettség az átvevő részéről.1 A Kúria egyik eseti döntésében pedig felhívja a figyelmet arra, hogy míg az1992-es Mt. a jogállásváltást önállóan szabályozta, addig a hatályos Mt. ezt a munkaviszony megszűnésének tényállásaként rögzíti. Ebből következik, hogy a munkáltató személyében bekövetkező változás szabályai az adott esetben nem alkalmazandók. Erre vonatkozó rendelkezés hiányában nincs az átvevő munkáltatónak továbbfoglalkoztatásra vonatkozó ajánlattételi kötelezettsége, és nincs a munkavállalónak lehetősége arra, hogy nyilatkozzon a vonatkozásban, kíván-e a továbbiakban közalkalmazottként az új munkáltatónál alkalmazásban állni. Ez ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy az átvevő – nem az Mt. hatálya alatt álló – munkáltató ajánlatot tegyen egy új jogviszony létesítésére, s annak elfogadása esetén, amennyiben az érintett személy megfelel a Kjt.-ben rögzített feltételeknek, vele kinevezéssel új közalkalmazotti jogviszonyt létesítsen.2