Jogi értelemben az atipikus fogalma a polgári jogban, azon belül is a szerződések jogában jellemző fogalom, amely szerződések egy heterogén csoportjának meghatározására szolgál. Rendszertani-elhatárolási szempontból az atipikus szerződéseket a polgári jogászok sui generis kontraktusoknak tekintik, mivel a modern szerződések tipizálására kidolgozott vegyes szerződési kategóriákba nem illeszthetőek bele: mindhárom csoport (típuskombinációs, típusegyesítő és sajátos szolgáltatásra irányuló szerződések) jegyeit magukon hordozzák.1 Főbb jellemzőik, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben nem, de külön jogszabályokban általában szabályozzák azokat, hosszabb távú, tartós jogviszonyokat rendeznek, továbbá az egyik fél általában gazdálkodó szervezet, széles körben alkalmaznak általános szerződési feltételeket, illetve külföldi gyakorlati mintákat követnek2 Fenti fogalommeghatározás, vagy inkább körülírás a munkajog területére nem vehető át azzal a kiegészítéssel sem, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) nem szabályozott jogviszonyokról lenne szó, hiszen nem egy atipikusnak tekintett jogviszony egyes elemeit az Mt. szabályozza.