A Pp. hatálybalépését követően eltérő gyakorlatok alakultak ki arra nézve is, hogy milyen részletességgel szükséges tartalmaznia a keresetlevélnek az igény alapjául szolgáló tényeket, vagyis hiányosnak minősíthető-e a keresetlevél, ha nem tartalmazza az összes releváns tényt. A kúriai joggyakorlat-elemzésben levont tanulságokat1 is figyelembe véve az I. Ppn. világossá tette: a tényállítások hiányossága nem számíthat olyan kellékhiánynak, amelyre a bíróság a visszautasítás terhével hiánypótlást rendelhet el a perindítási szakban [Pp. 176. § (6) bekezdés].2 Nem akadályozza a keresetlevél perfelvételre alkalmasnak nyilvánítását tehát az sem, ha a benne foglalt tényállítások igen gyérek, ellentmondók, általánosak, nincsenek összhangban az érvényesíteni kívánt joggal. A bíróságnak a perfelvételi szakban (vagy később) lesz feladata, hogy anyagi pervezetés keretében felhívja a figyelmet a tényállítások elégtelenségére [Pp. 237. § (1) bekezdés]. Az anyagi pervezetés szabályai azonban a perindítási szakban még nem alkalmazandók, ezért a bíróságnak a hiánypótlás elrendelése körében sem feladata a tényállítások korrekciójára való felhívás. Ha viszont a tényállítás teljesen hiányzik (elsősorban keresethalmazat esetén fordul elő, hogy valamely keresetnél teljesen lemarad a tényállítási rész), ez kellékhiánynak számít, hiánypótlási felhívást von maga után, ennek eredménytelensége pedig a keresetlevél visszautasítását [Pp. 176. § (2) bekezdés e) pont].