A VKSZ szerinti, a törvényi szabályozásnál magasabb összegű végkielégítés és felmondási időre járó bér megfizetése iránt pert indító munkavállalók jogi képviselői a fenti érveléssel szemben az Mth. 11. § (1) bekezdés nyelvtani, szó szerinti értelmezésére alapozták igényüket. Az Mth. 11. § (1) bekezdése ugyanis valóban csak annyit rögzít, hogy „[a]z Mt. 205. § (1) bekezdését és (2) bekezdés a) pontját az Mt. hatálybalépését követően kötött kollektív szerződésre és munkaszerződésre kell alkalmazni”. A jogszabályhely a munkáltató köztulajdonba kerülésének időpontjára nézve nem tartalmaz szövegszerű, kifejezett megszorítást, az átmeneti szabály alkalmazhatósága szempontjából – a felperesi érvelések szerint – kifejezett rendelkezés hiányában ez a körülmény irreleváns. Amennyiben ezt a tényállási esetkört – a 2012. július 1. után köztulajdonba került munkáltatókat – eltérően akarta volna a jogalkotó kezelni, speciális szabályt alkotott volna, de erre nem került sor. Azaz – a felperesi érvelések szerint – a 2012. július 1. napját követően köztulajdonba került munkáltatók esetében sem kell alkalmazni az Mt. 205. § (1) bekezdésének kógens rendelkezését, a 2012. július 1. napját megelőzően megkötött kollektív szerződés és munkaszerződés alapján érvényesen juttatható a törvényi mértéket meghaladó végkielégítés és felmondási idő.