A kézirat lezárásáig (2022. augusztus 4.) hat perben született jogerős ítélet, ebből öt esetben a felperes munkavállaló jogi érvelését fogadta el az eljáró ítélőtábla az Mth. 11. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán, egy esetben – már a Kúria egy másik, azonos tényállású ügyben hozott felülvizsgálati ítéletének ismeretében – a munkáltató ellenkérelmének helyt adva elutasította a keresetet. Mivel a perek három különböző ítélőtábla (a Budapesti, a Szegedi és a Debreceni) illetékességi területén folytak, így az ítélkezési gyakorlat nem minősíthető elszigeteltnek vagy esetinek. A keresetnek helyt adó – a Szegedi és a Budapesti Ítélőtáblán meghozott – ítéletek alapvetően az Mth. 11. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezésén alapultak, azon az állásponton tehát, hogy – elfogadva a keresetek érvrendszerét – az átmeneti rendelkezés nem differenciál az Mt. 205. § (1) bekezdésétől való eltérés kapcsán, azaz átmeneti rendelkezés alkalmazhatóságának nem feltétele, hogy már az Mt. hatálybalépésekor is köztulajdonban állónak kell minősülnie a munkáltatónak. További értelmezést segítő érvként a jogerős ítéletek hivatkoznak az Mth. 11. §-ához fűzött előterjesztői indokolásra. A 11. §-hoz fűzött indokolás így szól: „[a]z Mt. hatálybalépését megelőzően megkötött megállapodások érvényességét azonban a korlátozó szabály nem érinti, a jogszabályba ütköző megállapodások semmissége csak az Mt. hatálybalépését követően megkötött megállapodások tekintetében érvényesül az Mt. rendelkezései alapján”.1 A törvény indokolása valójában nem támasztja alá az ítéleteket, hiszen csak a jogszabály szövegét ismétli meg, éppen a perekben tárgyalt jogi helyzetre nem tér ki. Emellett a jogerős ítéletek felhívták a Jat. 15. § (1) bekezdés a) pontját, miszerint a jogszabályi rendelkezést – eltérő jogszabály hiányában – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra kell alkalmazni. Mivel az Mth. 11. § (1) bekezdése abból a szempontból valóban nem tekinthető eltérő jogszabálynak, hogy kifejezetten kitért volna az Mt. hatálybalépését követően köztulajdonba került munkáltatók helyzetére, ezért az eljáró bíróságok ezt úgy értelmezték, hogy a jogalkotó nem kívánta ezt a munkáltatói kört eltérően kezelni az Mt. hatálybalépésekor már köztulajdonban lévő csoporttól, azaz az Mth. 11. § (1) bekezdése erre a személyi körre is kiterjed. Továbbá – a szerzett jogok védelmének elve alapján – a Jat. 2. § (2) bekezdése is azt támasztotta alá a jogerős ítéletek szerint, hogy az Mth. 11. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából irreleváns a munkáltatónak az Mt. hatálybalépésekori tulajdonjogi státusza.