A kollektív autonómia nemzetközi egyezményekben rögzített tartalmával, annak korlátozhatóságával összefüggésben megkerülhetetlen az EJEB gyakorlata. Az EJEB az EJEE 11. cikke kapcsán fontos következtetéseket fogalmazott meg döntéseiben, legutóbb a Demir és Baykara v. Törökország ügyben.1 Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint török közszolgák szakszervezetet (Tüm Bel Sen) hoztak létre, majd kollektív szerződést kötöttek Gaziantep város önkormányzatával. Bár a török jog nem korlátozta a közszolgák szervezkedési jogát, azaz szakszervezetet szabadon alakíthatnak, a kollektív szerződéskötés lehetősége – hasonlóan a magyar szabályozáshoz – nem volt biztosított. Az ügyben eljáró nemzeti bíróság – többek között – előadta, hogy a köztisztviselők a közigazgatással való speciális viszonyukra tekintettel különleges státuszt élveznek. Az érintett munka jellegére és terjedelmére, valamint a tisztviselőknek biztosított kiváltságokra és garanciákra tekintettel a más jogviszonyokban kollektív szerződés útján nyújtott előnyök és garanciák a tisztviselőknek törvény(ek) alapján biztosítottak, egyúttal a szervezkedési szabadság állami felügyeletére a közérdek védelme érdekében szükség van.