Mivel minden károkozás jogellenes, „a magatartás jogellenességét a kár mint eredmény önmagában megalapozza, vagyis a jogellenesség megállapításához nem kell valamilyen kifejezett normasértést bizonyítani”.1 Itt rögtön felmerül a kérdés, hogy alkalmazandó-e a munkaügyi kapcsolatokban a jogági jogellenesség függetlenségének elve, ami konkrétan azt jelenti, hogy az a tény, hogy a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozták, önmagában még nem zárja ki a károkozó magtartás jogellenességét. Gondoljunk csak egy jogszerű sztrájkra, mennyi kárt is okozhat. A jogági jogellenesség függetlensége elvének megítélése nem egységes. Sárközy Tamás szerint a jogszabály által megengedett magatartás soha nem lehet jogellenes.2 A magam részéről a munkaügyi kapcsolatokban is nagyon problémásnak tartanám a jogági jogellenesség függetlenségének elvét. A sztrájkjog gyakorlásának szabályozásával a jogalkotó kifejezetten a munkavállalói érdekek mellett teszi le a voksot, amikor kimondja a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében, hogy a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – a Sztrájktv.-ben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga. Ez nyilvánvalóan a munkáltatói érdekek sérelmével jár. Megítélésem szerint a sztrájk szervezésével kapcsolatban csak akkor érvényesíthető kárigény, ha a szakszervezet valamely normát megsértett, így például joggal való visszaéléssel nem adta meg az egyetértő nyilatkozatot, vagy jogellenes sztrájkot szervezett, illetőleg nem tartotta be a még elégséges szolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Eörsi Gyula is felhívta a figyelmet, hogy ha a jog kifejezetten megengedi a károkozást, ez rendszerint kihat a polgári jogi felelősségre is.3 Ennek a szabálynak az egyik megtestesülése a Ptk. 6:520. § d) pontja, mely szerint minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti. Ugyanakkor a sztrájk nyilvánvalóan sértheti például a tulajdonhoz való jogot.